Vízimentő, vízimentés, vízimentő tanfolyam, úszómesteri tanfolyam, vízi rendezvénybiztosítás, balatoni vízimentők, VMSZ
Vízimentő és úszómester szolgáltatás
Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Hírek

Apa és fia halt meg, miközben egy turista életét próbálták megmenteni

Két vízimentő, apa és fia haltak meg Ausztráliában, amikor mentőcsónakjuk felborult. Egy bajba került turista segítségére siettek a viharos tengeren – írja az ABC News. A vizomentok.hu megkérdezett egy ott élő magyar szakembert, aki szerint van mit tanulni a tragédiából.

Kétméteres hullámok voltak a tengeren, amikor egy harmincéves külföldi turista a vízbe gázolt, majd bajba került. A 71 éves Ross Powell és 32 éves fia, Andrew, Ausztrália Nyugat Victoria államának vízimentői egy harmadik társukkal indultak a segítségére. Hatméteres merev testű, gumi oldalfalú csónakjukat azonban elborították az erős hullámok, mindhármukat a vízbe sodorva.

Fotó: ABC

Ezután érkezett a helyszínre egy mentőhelikopter, amelyről mentőúszó ugrott a vízbe. Csörlővel emeltek ki két embert a viharos tengerből. Egyikük a bajba került turista, a másik az egyik vízimentő volt. Utóbbi súlyosan megsérült, állapota stabil, csakúgy, mint a turistáé. A másik két vízimentőn, Ross és Andrew Powell-en azonban már nem tudtak segíteni.

„Szörnyű, szívet tépő” – mondta a könnyeivel küszködve Paul James, a Surf Lifesaving Victoria elnöke, aki hősnek nevezte a vízbefulladt vízimentő párost.

Ross Powell és fia, Andrew önkéntes és tapasztalt vízimentők voltak. Teljes védőfelszerelésben indultak a turista segítségére, de rajtuk ez sem segített (Fotó: ABC)

Megkérdeztük az esetről az Ausztráliában élő Szedlák-Kun Pétert, aki éveken át dolgozott vízimentőként és oktatóként Magyarországon. Azt mondta, őt is megérintette a baleset, amelyből tanulni kell.
Most is a vízen dolgozik, a Nagy Korallzátonynál felügyeli turisták merüléseit, ezért napi tapasztalata van arról, hogyan viselkednek. Szerinte az ilyen helyzetekben a bajbajutottnak fogalma sincs róla, milyen veszélybe sétál bele, és ezen gyakran a figyelmeztető táblák sem segítenek. Ilyenek egyébként a 12 Apostol sziklánál történt baleset helyszínén is voltak.

A 12 Apostol szikla, ahol a tragédia történt (Fotó: ABC)

Ezzel szemben a vízimentők, akik a bajba került ember segítségére siettek nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mit vállalnak. Szedlák-Kun Péter elmesélte, hogy Ausztráliában az élet minden területén nagyon komolyan veszik a kockázatelemzést. Vagyis a vízimentők feltehetően nem csupán saccoltak, hanem egymás között alaposan elemezték a helyzetet, mielőtt hajójukkal bementek a bajbajutottért. Nem tudni, pontosan mi okozta a tragédiát, de akár egy apró, nem várt esemény is vezethetett a mentőhajó borulásához.
Arra a kérdésre, hogy lehetett -e olyan pillanat, amikor a veszély miatt meg kellett volna szakítani a mentést, Szedlák-Kun Péter azt mondta:

Szerintem onnan egy igazi vízimentő nem nagyon fordul vissza.

Az ABC beszámolója szerint a mentés közben szerencsétlenül járt apán és fián volt személyes védőfelszerelés. Megkérdeztem Szedlák-Kun Pétert, hogy ezek vajon miért nem védték meg őket, miután a vízbe estek hajójukról. Hatalmas víztömegről van szó – mondta. Hiába van sisak és mentőmellény az emberen, amikor egy 2-3 emeletes ház tömegének megfelelő víztömeg zúdul rá. Ilyen helyzetben legfeljebb az segíthet, ha a következő hullám olyan messze követi az előzőt, hogy közben van idő a felszínre kerülni és levegőt venni.

A tragédiánál a kétméter magas hullámok húsz másodperces távolságokban követték egymást. Ezt a fajta hullámot az angol nyelvben külön névvel illetik, úgy hívják: „swell”. Ezek a nyílt tenger felől, akár többezer kilométerről érkeznek. Ha emellett a partközelben fúj a szél, amely helyi hullámokat gerjeszt, és vannak víz alatti áramlatok is, akkor ezeknek a hatása összeadódhat, amely nagyon veszélyes mind az úszókra, mind a hajósokra.

Ilyen helyzetben a levegőből, helikopterrel a legbiztonságosabb a mentés.

Végül ezt alkalmazták a 12 Apostol sziklánál is, azonban mire a helikopter megérkezett már csak a bajbajutottat, és az egyik vízimentőt tudták kiemelni.

Kérdés, hogy a bajba került turista miért ment be a tengerbe akkor, amikor az olyan veszélyes volt, hogy még az ő segítségére siető vízimentők is életüket vesztették. Szedlák-Kun Péternek erről van tapasztalata, hiszen naponta kihajózik a Nagy Korallzátonyhoz, 56 kilométerre a parttól, hogy ott az utasok búvárkodhassanak, illetve sznorkelezhessenek. Egy-egy alkalommal csaknem négyszáz embert visznek ki, és mindegyik csoportban

vannak olyanok, akik nem tudnak úszni, kórosan elhízottak, vagy éppen rendszeresen szednek gyógyszereket, mégis be akarnak menni a nyílt óceánba, több mint 50 kilométerre a parttól.

Mindezt azért, mert egy utazási ügynök azt mondta nekik, hogy ezt mindenképpen érdemes kipróbálni.