Vízimentő, vízimentés, vízimentő tanfolyam, úszómesteri tanfolyam, vízi rendezvénybiztosítás, balatoni vízimentők, VMSZ
Vízimentő és uszodamester szolgáltatás
Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Hírek

Keszthely Kenese időrekord, ahogyan mi megéltük

A technika és a hajótervezés, gyártás fejlődése mindig a határok feszegetésére késztette az elhivatott vitorlázókat, a rekordok megdöntése mindig is komoly motivációt jelentett. Nem csak külföldön, de itthon, a mi kis tavunkon is. Elég csak a Balaton kerülő szóló versenyekre gondolni, milyen teljesítményt is követel ez a vitorlázóktól. Számunkra fontos hogy segítsük ezeket a kivételes tudású vitorlázókat céljaik elérésében és a háttérből vigyázzunk rájuk, biztosítsuk őket.


Nem volt hát most sem kérdés hogy segítünk, amikor a hazai egytestű hajókkal művelt teljesítményorientált vitorlázás egyik éllovasa, Varga Lajos, megkeresett bennünket azzal, hogy új Flaar26-os hajójával megkísérelné a Keszthely-Kenese időrekord megdöntését.

Ahogy formálódott az időpont és az alkalmas szélviszonyok, egyre világosabbá vált az is hogy nem lesz veszélytelen a vállalkozás. A megfelelő szél ugyanis éjszaka látszott megérkezni. Irányát tekintve pedig Délnyugat felől vártuk, úgyhogy Keszthelyről indult a vállalkozás. Délelőtt átvontattuk a hajót Keszthelyre, kikötöttünk a Libásban, majd a teljes legénységgel együtt vártuk, hogy megérkezzen a szél délnyugat felől. És csak vártuk, csak vártuk, majd végül a rekord döntési kísérlet kezdetét jelző pecsét 19:49-kor került a papírra a keszthelyi vasútállomáson.

Lajos megkeresése után előzetesen átgondoltuk mit és hogyan is kell tennünk, hogy a rekorddöntésre vállalkozó csapatot biztonságban tudhassuk. Novemberre bizony már mi is jórészt téliesítettünk mentőhajóinkat, de a Rupert még szolgálatra készen várt a vízen. Nem csak ez volt az ok, hanem az előrejelzések szerint várható 40-70 km/h közötti szél, a hullámzás és az éjszakai körülmények is mind azt indokolták, hogy a Ruperttel kísérjük végig a csapatot.

Egy ilyen nem veszélytelen vállalkozás során számos dologra kell figyelni egy kísérő mentőhajónak. Biztonságos távolságból, leginkább szél alatt kísérni a hajót, úgy hogy bármikor cselekedni tudjunk, ha mentésre van szükség.


Legnagyobb kihívást éjszaka erős hullámzásban a vízbe esett ember megtalálása jelenti. Fontos tanulság volt számunkra is, hogy kimondjuk, kötelezővé kell tenni éjszakai vitorlázás esetén a ruházatra vagy mentőmellényre rakható vízzel való érintkezéstől beinduló villogó jelzőfényt, mely nagymértékben megnöveli annak az esélyét, hogy megtaláljuk a vízbe esett személyt. Mentőhajón lévő reflektor ide vagy oda, nagy hullámzás esetén egy ilyen „kütyü” aranyat ér. És tényleg csak egy pár száz forintos dologról beszélünk.

Igyekeztünk folyamatosan a hajó közelében maradni nem messzebb kerülve 3-4 hajónyi távolságnál. Erős szélben, ekkora hullámokban, folyamatos és intenzív munkát igényelt tőlünk a pozíció megtartása. A hajó nagy oldalfelülete miatt erős toló hatást kapunk, és a hullámok is folyamatosan a vitorlás hajó felé sodornak minket, ha nem figyelünk oda.

A folyamatos kormányzás és a víz, a csapat figyelése mellett, bár nem számítottunk hatalmas forgalomra így november vége felé a Balatonon, radarral is pásztáztuk a vizet, hisz horgászcsónak mindig akad. Láttunk is párat, no meg meglepetésünkre, pont a tihanyi csőben egy uszállyal futottunk össze. A radarképen láttuk, hogy valami nagyobb járművel állunk szemben, így előresiettünk, feltérképeztük a pozíciót, megvilágítottuk, ezzel is segítve a vitorlázó legénység haladását. Elképesztő sebességgel haladt a vitorlás hajó, nem volt túl sok idő felkészülni az uszály felbukkanására, de igencsak jól jött, hogy előre tudtuk pár perccel mire is számíthatunk, és tudtuk a csapatot is figyelmeztetni.

Volt borulás és veszélyhelyzet is, nem egyszer, de a Flaar26RR hajó köszönhetően a dönthető tőkesúlynak és a DSS rendszernek hamar visszaállt, kivételes sebességgel és stabilizáltan szelte a viharos habokat, így nem volt szükség részünkről beavatkozásra


23:38-kor került a végét jelző pecsét a papírra a kenesei vasútállomáson, majd ebből az időből került még jóváírásra a szabály szerinti 30 perc. Nettó 3 óra 19 perc alatt vágtatott végig a csapat a Balatonon, 22 perccel megdöntve az eddigi egytestű hajóval felállított időrekordot. Mi pedig árnyékként követtük őket, és vigyáztunk a biztonságukra. Emberfeletti teljesítmény, mely nekünk is erőt próbáló volt. Mindig nagy élmény ilyen dolgoknak részese lenni.

Köszönjük a Rupert legénységének, Szedlák-Kun Péternek, Soós Istvánnak és Fessler Gábornak a helytállást, és gratulálunk az új rekordot beállított csapatnak: Varga Lajosnak, Rauschenberger Miklósnak, Pécsváradi Ákosnak és Scharf Máténak!