Vízimentő, vízimentés, vízimentő tanfolyam, úszómesteri tanfolyam, vízi rendezvénybiztosítás, balatoni vízimentők, VMSZ
Vízimentő és úszómester szolgáltatás
Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Hírek

Valódi Mély SZemélyes – Portrésorozat 2. rész

„Ez nekem a szabadság!”
Portréinterjú Soós Istvánnal

Soós István kétségkívül az egyesület egyik legerősebb mozgatórugója. A „gépezet” fontos része. A hajók karbantartása, a logisztika, a szállítás „A-ból B-be” csak néhány a sok-sok feladat közül, amit nap, mint nap végez azért, hogy Szakszolgálatunk olajozottan működhessen. Ha szerelni kell, ha hozni kell, ha vinni kell, ha beszerezni kell, ha tankolni kell, ő ott van és teszi a dolgát, de van, hogy hajót vezet, vagy épp búvárpalackot tölt. Ezermester, vízimentő, hajóvezető… Egy igazi Jolly Joker!

Pistit évek óta ismerem. Vele találkozni olyan, mint meginni egy jéghideg italt egy forró nyári napon. Egyszerűen üdítő. Lehet akármilyen fáradt, akármilyen elfoglalt, a humor soha nem hiányzik a szavaiból. Az interjú napján véletlenül futottunk össze. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, nem engedem el addig, amíg fel nem teszek neki néhány kérdést. Sietett, de azért „beadta a derekát”. Mondanom sem kell, pontosan azt kaptam, amit vártam: frappáns válaszokat, sok mosolyt és nevetést.


Mesélj! Mi a Te történeted? Hogy kerültél a vízimentőkhöz?

Nagy sztori nincs. Én már több, mint húsz éve ismerem a Sanyit. Még pincérként dolgoztam Zalakaroson, amikor megismerkedtünk. Tudtam, hogy mivel foglalkozik nagyjából, de igazából nem nagyon érdekelt. Nem voltam az a vízimentős típus. Aztán később Keszthelyre kerültem, ahol kertészeti munkákat végeztem. Egyik télen, korcsolyázás közben történt velem egy baleset és amikor abból felgyógyultam, Sanyi felajánlotta, hogy esetleg dolgozhatnék a vízimentőknél. Igaz, hogy előtte is sokat segítettem az egyesületnek, a Sanyinak és tényleg mindig szívesen tettem, de akkoriban még nem igazán érdekelt a dolog.

Mégis úgy döntöttél, hogy vállalod? Miért?

Először a szükség vitt rá. Utána persze beleszeret az ember, vagy csak elég hibbant ahhoz, hogy ebben dolgozzon. A lényeg, hogy elvállaltam és maradtam. Már hat éve vagyok az egyesületnél.

Akkor mondhatjuk, hogy nem bántad meg?

Egyelőre még nem bántam meg… (nevet) Nem, persze, hogy nem bántam meg. Nem bántam meg egyáltalán.

Mi az eredeti szakmád?

Én eredetileg gépész, gépszerelő vagyok, egy műszaki beállítottságú ember.

Akkor a kovácsmesterség nekem fals infó?

Nem fals infó, szakmába vágó kovácsolást is tanultam és sok-sok évvel ezelőtt megvettem egy komplett kovácsműhelyt és egy lakatosműhely szerszámait is. Ebből lett a kovácsolás úgy nyolc évig. Csak hát nem fizették meg. Ennek ennyi a története. Egyedül csináltam és úgy kicsit nehéz volt. Elvesztegetett évek voltak anyagilag. Szakmailag persze nem.

És közvetlenül ez után jött a VMSZ?

Közvetlenül ez után hat év kertészkedés jött és csak utána vállaltam el a munkát a vízimentőknél.

Mit szeretsz ebben a munkában? Miért jó, miért csinálod nap, mint nap?

Huhhuu. Nem tudom, talán az a szó, hogy szerelem… Ezt így nem tudom megfogalmazni, erre még szerintem rá kellene gyúrnom. Talán azt, hogy nem négy fal között kell dolgozni, nem egy gyárban van az ember, ahol becsukódik utána a kapu, meg majd kinyitják… Soha nem szerettem a kötött munkahelyet. Ez pedig kötetlen és nagyon jó helyen van nekem, nyáron fűt, télen hűt (nem elírás!). Nagyon jó. Ez nekem a szabadság.

Szabadságnak éled meg annak ellenére, hogy rengeteget dolgozol?

Olyan szabadságom van, hogy nincs szabadságom. (nevet) Igen, az a szabadság, hogy nincs szabadság.

És, ha azt mondom, hogy hal?

Igen. (nevet) A horgászat mindenek előtt, illetve most már mindenek után. Kicsit visszább van fogva a dolog, de különben szeretem a halat enni is, főzni is, fogni is és állítólag tudom is.

Kikapcsol?

Ha olyan, akkor kikapcsol, igen. Csak az kapcsol ki.

Az egyesületen belül mindenkinek megvan a maga feladata. Te elsősorban a logisztikáért és a karbantartási munkákért felelsz. Előfordult olyan eset, amikor Neked is részt kellett venned egy-egy mentésben?

Kimondottan mentésben? Igazán éles helyzetben nem. Én inkább a végső stádiumos mentésekben veszek részt, mint például egy eltűnt személy keresése. Ez jutott úgymond részemül, de ez nem zavar különösképpen. Én a VMSZ-en belül az „öszvér” vagyok, aki beugrik ide meg oda. Hajózás kapcsán én a javításért, a felszerelésekért, meg minden másért felelek. Az, amikor hajózhatok, vagy vezethetem a hajót, egy külön beosztás. Alapvetően nem vagyok hajón, inkább csak ősszel és tavasszal, amikor nincsenek annyian a vízimentőink és hamar menni kell valahova, vagy tényleg nincs más, akkor ugrok be én.




Hogy fogalmaznád meg, ki vagy Te a vízimentőknek?

Nem tudom, ezt fogalmazza meg más, mert ezt én nem tudom… Mindenes vagyok. A portástól kezdve, az „igazgatóhelyettesig” minden. Én vagyok az egyik a sok közül, aki húzza a szekeret, ha meg nem tudja húzni, akkor tolja. Ennyi.

Milyen ember vagy? Hogy jellemeznéd magad?

Huhh, nagyon nehéz ember vagyok szerintem. Magamat sem szoktam néha elviselni. Milyen ember vagyok? Például nem tudom magamat előtérbe helyezni egy beszélgetésben, de másban sem. Egyszerűen csak elvégzem a dolgomat jól, vagy rosszul, talán ennyit tudok erről mondani. Ítéljen meg más!

Mi a fontos neked az életben?

Egyelőre teljes mértékben a vízimentés a fontos. Mondhatná az ember, hogy a család, de tényleg annyira háttérbe szorul, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy azt tenném első helyre. Biztos, hogy nem. Szomorú, de ezt tudják otthon is. Most ez az első.

És mi a legnehezebb?

Az állandó megfelelés és az, hogy múlnak az évek. Együtt öregszem a hajókkal meg a technikával, pedig még nem vagyok egy öregember, de néha annak érzem magamat.

Mi tart itt?

Nem tudom. Ezzel fekszem, ezzel ébredek. Nem tudom megmagyarázni. Jó érzés, hogy olyan póló van rajtam, amin vízimentős logó van, bár általában én vagyok a legkoszosabb. (ismét nevet) Erre a munkára szép ruhában nem tudok odaállni. Nagyon örülök a sikereinknek, minden sikeres mentésnek és helytállásnak, és mindenféle dicséretnek, mindegy ki kapja az egyesületben, mindig magaménak is érzem egy kicsit.



Valami sztori, ami nagyon emlékezetes?

Sztori? Fú, biztos, hogy van sok. Én igazándiból folyamatosan sztoriban vagyok. (nevet) Az, hogy én Keszthelyről elinduljak nyáron, főszezonban Kenesére és nem a 7-esen, hanem a 71-esen próbálok végigjönni, az két és fél, három óra. Az már maga egy sztori! Végigordítom az utat, - persze ne szó szerint értsd - mert egyszerűen hihetetlen mennyire nem lehet haladni. Tudom sok a nyaraló és örül, hogy itt lehet, nézelődhet, de én meg ugye dolgoznék, és nem haladok. Az egy helyben topogástól kapok infarktust.

Szeretnél még mesélni valamit?

Nem. Mennék Kenesére, mert rengeteg a munkám.

Utolsó, záró gondolat?

Remélem, hogy amit csinálok az jó. Talán ennyi. Csókoltat a Pista mindenkit!

Felpattant, autóba ült és ment tovább a 71-esen Kenese felé. Én meg gondoltam indulás előtt iszom még egy limonádét, de úgy felüdültem a beszélgetéstől, hogy már nem is volt szükségem frissítőre.

Fotó: VMSZ Média