Vízimentő, vízimentés, vízimentő tanfolyam, úszómesteri tanfolyam, vízi rendezvénybiztosítás, balatoni vízimentők, VMSZ
Vízimentő és úszómester szolgáltatás
Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Magunkról

Megúszta! 80 km, 53 óra 46 perc

Zimányi András Hosszában úszta át a Balatont

Zimányi András beszámolója a 4 napos, hatalmas kitartást és erőt igénylő úszásról. Az úszót a VMSZ biztosította

A Balaton-átúszástól a Balaton-végigúszásig
Megcsináltam! Egy régi álom, illetve 3 év munkájának gyümölcse érett be 2018 augusztus 9.-én, Keszthelyen. De mit jelent valójában egy Balaton-átúszás hosszában felkészülés és teljesítés?
2015-ben az orvos szólt, hogy kezdjek magammal valamit, mert kezd tönkremenni az egészségem. Persze-persze, válaszoltam gépiesen, de akkor valami bevillant. Tíz év mozdulatlanság után végre ismét elkezdtem egy felkészülést, majd el is mentem egy hagyományos Balaton-átúszásra. Rákaptam a sportolókról szóló cikkekre, majd egy nálam idősebb hosszútávúszó elképesztő teljesítményei rávilágítottak: nincs lehetetlen. Én csak a Balatont akarom végigúszni, de tíz éve halogattam a megvalósításhoz szükséges edzések megkezdését.
Magam sem tudhattam, mi fog belőle kijönni, de így, ötven évesen, úszni átlagosan tudó, de azt nagyon szerető emberként végre tudtam, mit akarok. Nem mindenki volt biztos abban, hogy normális vagyok. Ráadásul, nem véletlenül, el is kezdtem világgá kürtölni az őrültségnek tűnő célt. Tudtam, hogy ha ezt teszem, nem fogom elengedni az álmot a nehéz időszakokban sem. A jó cél szállította az új barátokat. Hinni ők sem hittek benne igazán, de mégis sok segítséget adtak a megvalósításhoz. Hajdú László adta meg a legnagyobb löketet az induláshoz, aki az egyik legjobb szeniorként pillanatok alatt több híres sportolónak mutatott be. Bekerültem a Élménykülönítmény nevű jótékony sportközösséget erősítő Rentka László által vezetett úszó csapatba, majd fél évvel később, rengeteg fájdalommal és küzdelemmel vegyes edzés után 20 km-t úsztam le 12 óra alatt Kecskeméten, a Bátor Táborért.
Igen, fényes út a kezdésben, ahol nem csak magamért, de beteg gyerekekért is teljesíthettem.
A sok szenvedés megéri, ha jönnek az eredmények. De egy Balaton-átúszás hosszában felkészülés nem biztos, hogy csak tartós fejlődés eredménye lehet. A siker ára ezt követően egy éves helyben topogás volt. Rengeteg munka, idő és nem kevés pénz kellett ahhoz, hogy ne történjen semmi, és az őrületbe kergessenek a kudarcok. A legkülönbözőbb edzések, illetve az azokat megtartó oktatók munkája ellenére nem tudtam javítani az úszásom sebességén. Óriási visszaesések következtek be egy-egy jó időszak után. Ma sem értem, de rövid távon gyakorlatilag ugyanazokat az időket teljesítem, amit két évvel ezelőtt. „Ne azt nézd, mi hiányzik, hanem hogy mi van a pohárban” -közhely, de nagyon fontos. A hosszú távokon ha lassan is, de folyamatosan javultam, vagyis a legfontosabb, az állóképesség kialakulni látszott.
Érett a gyümölcs, amit ideje volt leszüretelni. Utólag bevallom, kicsit féltem tőle. Oktatóim és barátaim bíztattak, sok erőt adtak ahhoz a flegmasághoz, hogy egy ilyen őrültségbe tényleg belevágjak. Feleségem nem értette, hogy miért fontos nekem az, hogy három-négy napig szenvedjek és vért izzadjak egy ilyen cél megvalósításához. Én sem gondoltam már rég, hogy örömúszás lesz nyílt vízen nyolcvan km-t teljesíteni. Ezzel párhuzamosan elindult felém egy soha nem tapasztalt szeretet-és elismerés hullám.

A 6x6 Taxi, szimpatizálva a jótékony céllal, komoly anyagi támogatást ajánlott fel. Egy éppen csak megismert úszónő, Marosi Melinda elküldött a BioTech Allee-s barátnőjéhez, Hidvégi Andreához, aki rengeteg segítséget adott a sikeres úszáshoz termékekkel, sőt, étrend-tervezéssel. Ki ne hagyjam Bujna Lilla edzőt, aki ingyenes edzéstervekkel készített fel az utolsó hónapokban. A rokonságból pedig onnan jött a támogatás, ahonnan nem várhattam. Az úszás napjaira szállást, illetve szállítást ígértek. A Debreceni Szeniorok folyamatosan erőt sugározó edzéseket rendeznek, az én fényképemmel pózolnak, az én tervemet rakják ki látható helyekre. Mind jobb úszó, mint én…