Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Toyo Tires

Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Dr. Fábián Attila

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora, egyetemi tanár – vele beszélgetünk.

Rektor Úr, milyen a vadvizekhez való viszonya? Az Alföldön nőtt fel, egy Tisza-parti városban.

Szolnokon nőttem fel, és általános iskolában még kevésbé, de középiskolában, amikor eljött a tavaszi időszak, akkor az órák után a barátaimmal rendszeresen leszaladtunk a Tisza-partra, ott letettük egy csónakházban a cuccainkat, és kajakot béreltünk. Rendszeresen föleveztünk a vasúti hídig, ami olyan 3-4 kilométeres távolság volt, aztán lecsorogtunk a Tiszán vissza a kölcsönzőig. Ez persze sport is volt, másodsorban pedig kaland is, hiszen a Tisza nagyon izgalmas folyó.

A szőke folyónak vannak holtágai, ezek állóvizek, a szolnoki is nagyon népszerű.

Középiskolás koromban már elengedtek bennünket egyedül a vízre, és sokszor mentünk a Holt-Tiszára, mert nagyon szerettük. Ott körös-körül mindenhol üdülők voltak, és rendszeresen ott töltöttük a hétvégi összejöveteleinket. Nagyon jókat lehetett fürödni, tiszta vize volt.

Emlékszik arra, hogy a szülei, nagyszülei tanították arra, hogyan kell a vízben viselkedni?

Nekem nagyon könnyű volt a helyzetem, mert édesanyám testnevelő tanár volt a Varga Katalin Gimnáziumban. Ő tanított úszni, és a vízi szabályokat tőle tanultam meg. Ahogyan azt is, hogyan kell viselkedni, ha a Tiszában kajakkal beborul az ember, vagy ha örvénybe kerülnék, hogyan kell kimenekülni.

Ezen kívül pedig Szolnok voltaképpen a vízi sportok városa is, ahol olyan szakemberektől tanulhattam úszni, mint Hasznos Pista bácsi, aki olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Ők nagyon szigorúan kezelték ezt, rendkívül sok múlik azon, hogy gyermekkorban a víz használatának a szabályait mennyire veszik komolyan. Beleértve azt, hogyha az ember mondjuk a Tiszában túlértékeli a saját tudását, és felelőtlen, akkor annak milyen következményei lehetnek.

Rendszeresen jártunk le a Tisza-partra fürdeni a szüleimmel, és megkaptam azokat az instrukciókat, amire figyelni kellett, de ők is folyamatosan figyeltek ránk. Bár a szülők tanítása nagyon sokat számított, a gyermek azért nem mindig hallgat a szüleire. Ám ha más mondja, például a Hasznos Pista bácsi, aki nagyon szigorú, mély hangú, elég kemény ember volt, akkor nem volt apelláta. Nem lehetett például a Damjanich uszodában bohóckodni a vízben, vagy balesetveszélyesen viselkedni. Az emberre mindez ráragad, és utána már ösztönösen odafigyel.

Dr. Fábián Anna és Dr. Fábián Attila

Aki folyóvíz mellett nő fel, általában a tavakban is jobban odafigyel. A folyó mintha jobban megtanítaná az embernek a természet tiszteletét.

Talán a folyó szabálytiszteletre tanítja az embert, mert folyamatosan mozgásban van. És ha az ember egyszer hibázik, az szerencsésebb esetben csak azzal jár, hogy 200 méterrel lejjebb fog kievickélni a vízből, és utána valahogy vissza kell menni az eredeti helyre. De meg kell tanulni, hogy mit jelent a sodrás, a műtárgyak, például a stégek körüli sodrás, vagy hogy a hidak alatti hogyan mozog a víz.

Egy tóban azért ilyen nincsen, bár egy bányatóban például a hideg örvények, a mederviszonyok veszélyesek lehetnek.

Aztán amikor családapa lett, és már Sopronban éltek, a saját gyerekeit hogyan tanította a vizek használatára, a vízi sportokra?

Az első, hogy a lehető legkisebb korban elkezdtük a gyerekek tanítását. Egészen pici gyerekkoruktól kezdve, ha a jól emlékszem 3-4 éves koruktól jártunk velük az uszodába, tanítottuk nekik a fegyelmet, a vízben való viselkedést. És sokat utaztunk le a Balaton partjára is. Egy picike kis házunk volt ott, így a gyerekek a Balatont is megismerték.

Itt, Sopronban pedig rendszeresen járunk a Tómalomra fürdeni.

Az úszáson kívül szokott még más sportot űzni a vizeken?

Igen, a barátaimmal, a gyerekeimmel minden nyáron Ausztriában raftingolunk. Az egy kitűnő sport.

Illetve vitorlás és motorcsónak vezetői jogosítvánnyal is rendelkezem, és a barátaimmal az Adrián is rengeteget vitorláztunk, illetve a Fertő-tavon is sokat járunk ki, és űzzük ezt a sportot.

A raftingolásnál nem kérdés, hogy mentőmellényt viselnek.

Így van, ott kötelező. Nem számít, ha az ember kiváló úszó, bármi megtörténhet. Beütheti a fejét például egy sziklába, beszorulhat a lába egy szikla vagy egy fauszadék alá, és a mentőmellény ebben az esetben nagyon sokat tud segíteni. Én azt gondolom, hogy kiválóan úszom, de eszembe nem jut mentőmellény nélkül beülni egy hajóba. Nem a szabály miatt kell mentőmellényt viselni, hanem azért, mert az életünket védi.

A raftingolásnál nagyon ügyesen kell evezni, manőverezni, és szemmel láthatóan nem zavarja a raftingolókat a mentőmellény a mozgásban.

Kiválóan lehet benne mozogni. Ki kell választani a megfelelő mellényt, ami kényelmes, és nem szorít, nem nyom. Ma már különböző formátumú mellények vannak, nemcsak az a nagy, pufi mentőmellény, hanem léteznek könnyített, de kiválóan működő mentőmellények is.

Dr. Fábián Anna, Fábián Balázs, Fábián Dániel, Dr. Fábián Attila

A vitorláson, hogyha a körülmények miatt mentőmellényt kell viselni, akkor más fajtát hord, mint raftingoláskor?

A tengeren, mondjuk az Adrián, amikor a nyarat szeretnénk élvezni, kicsit könnyítettebb mentőmellényt viselünk. Az más kérdés, hogy viharban a komolyabb mellények is előkerülnek. Az egy dolog, hogy kötelező a vitorlásokon, a vízi járműveken mentőmellényt elhelyezni, de ha valaki ezt elfelejti, vagy nem viszi magával, mert nem tartja fontosnak, nagyon nagy bajba kerülhet. Mi is kerültünk már 15-18 csomós szelekbe, amikor bizony kapaszkodni kellett. Tehát a mentőmellények közötti differenciálással lehet a biztonságot is megtartani, de másodsorban a kényelmet is biztosítani.

Arra a korosztályra, amelyet Rektor Úr tanít az egyetemen, jellemző, hogy nem nagyon van veszélyérzetük, szeretik a határaikat feszegetni. Sokan gondolják, hogy ők ügyesek, fiatalok, erősek, nem történhet bajuk. Mit gondol, hogyan lehetne rájuk hatni, hogy ne gondolják azt, 20 évesen ciki mentőmellényt felvenni a SUP-on?

Mindenki attól tart, hogy “jaj, hogy fogok kinézni benne, nem barnulok le egyenletesen, mennyire kellemetlen ebben mutatkozni”. Fontos szempont lehet az, hogy a mentőmellény-tervezők gondoljanak arra, hogy dizájnosabb, egy kicsit csinosabb, de a praktikum szempontjából megfelelő mentőmellényeket terveznek. Aki profi módon használja, annál ez nem számít, mert pontosan tudja, hogy miért van rá szükség. Hogyha a mellények egy kicsit színesebbek, divatosabbak lesznek, akkor biztos vagyok benne, hogy ez is ugyanolyan ruhadarab lesz, mint a maszk. A maszkviselést se szeretjük, de gondoljunk csak bele, hogy hányféle dizájnnal viselik ma már a maszkokat, miközben tudjuk, hogy az egészségünket, az életünket védjük vele. A mentőmellényről is lehetne így gondolkodni, és lehet, hogy egyre több fiatal is fölvenné majd.

Ismerje meg támogatóinkat

MOL
FGSZ
Das Welt Auto
Hungarikum Alkusz
BETADINE
Telekom
Szoftver.hu
Innovációs és Technológiai Minisztérium
Balaton Fejlesztési Tanács
GARMIN
Halker
Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
Helikon
Rudi Transport Kft.
Abroncs kereskedőház
Bethlen Gábor Alapkezelő
MINISZTERELNÖKSÉG

Ismerje meg együttműködő partnereinket

Pannon-Work
Sea-Help
Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat
Az Országos Meteorológiai Szolgálat
Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület
Prohuman
Wein János Alapítvány
BL YachtClub & Apartments
Balatonfüredi Yacht Club
Képmás
Bujdosó Pincészet
AbOvo Média Kft.
Rudy Project
CodeVision Kft.
Igor Corner Internet Kft.
CarNet csoport
melodiak
Kürt Zrt
Galco
1%