StranDuma – Mondj öt számot! 2 évad, 1. rész – Kovács Szimonetta

„Segítjük egymást, húzzuk is egymást és senkit nem hagyunk ott.”

Ezt a játékot már tavalyról ismeritek, lényege, hogy vízimentő kollégánknak öt számot kell mondania. Minden szám egy kérdést takar. Az előre kiválasztott öt szám adja a beszélgetés alapjául szolgáló kérdéseket, vagyis a véletlenre bízzuk a beszélgetés alakulását.

Ki is az idei első interjúalanyunk?

Kovács Szimonettának hívnak, idén töltöttem a 20-at és 2018 májusában végeztem, tehát ez a negyedik szezonom vízimentőként.

Kovács Szimonetta

Ez már nagyon sok szezon ahhoz képest, hogy milyen iszonyatosan fiatal vagy, nem?

Igen, mivel áprilisi vagyok így rögtön jelentkeztem a májusi tanfolyamra és ennek köszönhetem azt, hogy már a negyedik szezonom itt a Balatonnál.

Hogyhogy ilyen nagyon fiatalon eljöttél vízimentőnek?

Úgy, hogy én korábban verseny úsztam és gyakran láttam a tanfolyamosokat a keszthelyi tanuszodában és akkor megtetszett. Illetve Balatoni gyermekként rengeteget jártam strandra és ott is láttam ahogy dolgoznak. Mikor megtudtam, hogy hogy működik ez és hogy hány éves kortól lehet, illetve a részleteket, akkor úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Anyukám is nagyon támogatta az ötletet, úgy gondolta, hogy testhezálló lenne, mivel úsztam és szeretem a vizet, a Balatont, ezt a környezetet … úgyhogy ezért lettem vízimentő.

Hová valósi vagy?

Karcagon születtem az Alföldön és 5 éves voltam amikor Keszthelyre költöztünk. Úgyhogy gyakorlatilag itt nőtem fel.

Nagy változás volt? Vissza tudsz emlékezni? Miben lett más az életed amikor ideköltöztetek?

Hatalmas változás. Leginkább fotókról emlékszem, illetve egy-egy emlékkép van a fejemben, viszont minden évben visszajárunk rokonokhoz, így meg tudom különböztetni, hogy nekem milyen jó dolgom is van itt. Akkoriban kinyílt a világ. Rengeteg lehetőség volt már kicsiként, már általános iskolásként és most, hogy 20 évesen itt vagyok nem is tudnám jellemezni, hogy mekkora különbségeket látok. Most mivel már fel is tudom fogni épp ésszel, hálás vagyok Anyukámnak, hogy akkor ezt a döntést meghozta, hogy márpedig ideköltözünk. Mind a tanulmányaim, mind a sport rengeteget hozzáadott.

Miért? Milyen balatoninak lenni?

Én nagyon szerencsésnek gondolom magam ezért, ugyanakkor bennem van az, hogy keszthelyiként szeretnék minél többet felfedezni a Balatonból. Különböző strandokat és további élményeket gyűjteni. Sokan irigyek, hogy „Milyen jó, hogy Te balatoni vagy!”. Például tavaly mikor Pesten kezdtem az egyetemen és mondtam, hogy keszthelyi vagyok mindenki odáig volt, hogy „Úristen de jó neked!” és valóban így van.

Melyik egyetemre jársz?

Az ELTE BTK angol-olasz tanárszakra.

Szeretsz utazni?

Igen, szeretek akár külföldön, akár belföldön, meg nem csak utazni, hanem „a menjünk csináljuk, legyen valami program” beállítottságú vagyok, nem az az otthonülős típus.


Akkor következzen az első kérdésem a listáról: Edzed magad év közben is? Rendszeresen sportolsz? Ha igen akkor mit?

Covidon kívül rengeteget jártam uszodába, tehát nem hagytam ott az úszást mint sportot. Futni járok, illetve különböző aerobikokra, edzésformákra és a legújabb hobbym az a spining. Mivel ezt a Covid alatt nem lehetett csinálni akkor szoktam rá a futásra, mivel nem volt a környezetembe uszoda, a Balaton még hideg volt, a csapatsportok nem voltak megengedettek, úgyhogy a futás volt az ami átsegített ezen a nehéz helyzeten.

Mi a szuper a spiningben?

Egyrészt a közösség, másrészt az, hogy kellemeset csalódtam benne, mert úgy gondoltam, hogy zenére biciklizni nem nagy dolog de az, hogy minden óra fel van építve és más-más gyakorlatokat kell biciklizés közben és után is végezni, az sokat nyom a latba.

Mit gondolsz ahhoz, hogy vízimentő legyél fontos, hogy legyen egy jó állóképességed?

Szerintem fontos az, hogy rendszeresen sportoljunk valamit és meg legyen az az állóképességünk, kondíciónk ahhoz, hogy egyrészt a tanfolyamot el tudjuk végezni, másrészt én nem jönnék ide úgy, hogy nincs meg a megfelelő kondícióm. Ide - ne adj Isten - kellhet.

Szerinted más a vízben megszerezni egyfajta „úszó-kondíciót”, mint egy általános jó fizikai kondíciót?

Abszolút! Mivel több sportot is kipróbáltam tudok különbséget tenni, hogy más vízben helyt állni, illetve más szárazföldön. Abban más, hogy például itt a Balatonnál nem látod, hogy mi hol van, mi merre van, nem tudod kiszámítani, hogy hogy fog fújni a szél, mi történik, tehát nagyon ott kell lenni fejben és jól kell tudni felmérni magát a közeget, az adott szituációt és kell hozzá egy hidegvér, hogy megfelelően tudj reagálni.

Vetted valaha hasznát ennek a jó vízi állóképességnek?

Én szerencsés vagyok, mert annál súlyosabb eseteim nem voltak, mint hogy valaki elsodródott matraccal de mivel matracon volt ezért én közvetlenül vízből még nem mentettem, test a testhez. Volt olyan, hogy valakinek begörcsölt a lába, vagy elfáradt és megkapaszkodott a katamaránomba és kieveztem vele. Úgy gondolom, hogy ezeknél az eseteknél jól teljesítettem és megfelelően tudtam megoldani a helyzetet.

Akkor amikor valaki elsodródott, Te észrevetted és kihoztad, akkor úgy érezted, hogy valami komolyabb dolgot sikerült megakadályoznod? Így eléje tudsz menni egy esetleges balesetnek, hogy figyelsz?

Igen ezekben az esetekben megpróbáltam a hidegvéremet megőrizni és nem rápánikolni. Itt a feladat, meg kell oldani, ott van valaki akin segíteni kell.

Ez a magabiztosság a személyiségedből is adódik, vagy a négy év gyakorlatodból jön, hogy ilyen rutinosan kezelsz egy pánik közeli helyzetet?

Szerintem valahol mindkettő, mert a továbbtanulási pályát is úgy választottam, hogy valamilyen irányból tudjak segíteni, vagy hozzáadni mások életéhez. De az, hogy vízimentőként dolgozom már negyedik éve – és ezt másoktól is hallom – hogy az nagyon sokat hozzátesz.


A következő kérdésed pedig így hangzik: Mit üzensz a strandolóknak?

Az üzenem a strandolóknak, hogy vegyenek minket komolyan. Lehet hogy nem vagyunk hivatalos szerv, de azért vagyunk itt mert felelősséggel vagyunk irántuk akár parton akár vízen. Vegyenek bennünket komolyabban.

Volt erre konkrét példád, hogy nem vették eléggé komolyan a figyelmeztetésed?

Igen, sajnos többször előfordult már, hogy másodfokban visszakérdeznek és hosszasan kell magyarázni, győzködni, hogy miért fontos ilyenkor elhagyni a vizet. Esetleg a fürdőző kifejezi a nemtetszését és akkor, ezt pedig a vízimentőinknek üzenem, álljanak a sarkukra és mondják el, hogy miért ez a helyes viselkedés, miért így kell csinálni. Hiszen egymásért is vagyunk, egymásért is dolgozunk.

Egy ilyen szituációban Te beleállsz a dolgokba és eléred, hogy kikerüljön a vízből aki veszélyeztetett ott?

Hát igen … megpróbálom nyomatékosítani, hogy mivel jár az ha olyankor bennmarad a vízben, vagy beviszi a matracot és azzal elsodródik. Tehát megpróbálom körülírni a szituációt, hogy az adott helyzetből mi baj lehet és így rávezetni arra, hogy hallgasson ránk és segítse a munkánkat azzal, hogy együttműködik.


Milyen problémákkal keresnek meg a strandolók a parton Titeket?

A parton? Hát ahogy azt az előbb te is tapasztaltad egy érdekes szituációba keveredtünk, ugyanis egy döglött kacsát kellett a lépcső alól kihalászni, kiszedni. Hasonlókkal igen, többször is találkozunk, döglött haltetemek, stb. Többnyire azonban sérülésekkel, vagy olyan banális kérdésekkel, hogy „Merre van a zuhanyzó? Merre van a mosdó? Hol tudok kulacsot tölteni? Hol tudom felfújni a matracot?” Tehát a komolyabb sérülések, vágások mellett néha „mi hol van” típusú kérdésekkel is. Persze ilyenkor is ugyanúgy segít az ember, hiszen ismeri a strandját és szeretne segíteni.


Nehéz volt a tanfolyam? Mi volt a legnehezebb benne? Vissza tudsz még emlékezni rá?

Hát azért nem volt olyan régen. A tanfolyamon talán az volt a nehézség, hogy minden nap koncentráltan oda tudjam tenni magam, mind a gyakorlati résznél, mind az elméleti résznél. Minden nap írtuk a dolgozatokat, minden reggel elméleti számonkérés volt. Szerintem az sokat hozzátett, hogy ismételtük és számot kellet adni a már megszerzett tudásunkról. Egyébként így utólag visszatekintve úgy gondolom, hogy teljesíthető ha valaki rendelkezik hozzá megfelelő adottságokkal, vagy sportos életmódot folytat és elhatározza, hogy megcsinálja és képes rá, akkor abszolút teljesíthető. Úgyhogy merem ajánlani azoknak akik gondolkodnak rajta, hogy vízimentők szeretnének lenni.

A tanfolyamon, mikor csináltátok a társaiddal segítettétek egymást? Tartod a kapcsolatot azokkal akikkel egy tanfolyamon voltál?

Igen, - hál Istennek - egy nagyon jó kis társaság volt, jó volt a közösség. Nem is voltunk túl sokan, 16-18 fő lehetett a létszám és nagyon hangulatos volt. Én ugye nem voltam a szálláson, mert keszthelyi vagyok, de ugyanúgy bevontak a közösségbe, segítettük egymást, kikérdeztük az elméletet, vagy ha valakinek kellett még a gyakorlás a gyakorlati résznél akkor bementünk a vízbe és segítettünk egymásnak gyakorolni. Szerintem előre vittük egymást.

Végül is ha valaki kicsit ügyetlenebb, vagy rossz napot fog ki a tanfolyamon, vagy bizonytalanabb ő sokat tud fejlődni úgy, hogy a többiektől tanul? Húzzátok egymást?

Úgy gondolom, hogy igen. Segítjük egymást, húzzuk is egymást és senkit nem hagyunk ott. Tehát együtt élünk - együtt halunk. Magyarán végig kell csinálni és egymásra számíthatunk.

Megváltoztatja az embert ha megcsinál egy ilyen tanfolyamot?

Én úgy gondolom, hogy nálam, a személyiségemben ez egy hatalmas fejlődés volt. Egyrészt az, hogy én úgy mentem hogy odamegyek és ha tudom megcsinálom. Volt is egy olyan rész a vizsgánál amikor eltört a mécses, de utána visszamentem és megcsináltam. És utána az büszkeséggel töltött el, hogy meg tudtam csinálni, lehet hogy voltak nehezebb pillanatok de teljesítettem és ez sokat hozzáad az emberhez. Erősebbé teszi.

Ezek a nehézségek lehet hogy megerősítették Benned, hogy Te ezt a vízimentést igenis nagyon akarod?

Abszolút, igen. Én egy maximalista alkat vagyok, tehát úgy voltam ott a vizsgán is és az életben is, hogy ha törik, ha a szakad meg fogom csinálni.

Te egy nagy küzdő vagy?

Abszolút. Igen, teljesen. Nincs olyan, hogy nem. Meg kell csinálni, ha nem elsőre akkor másodjára. És ezt azóta is tartom. Boldog vagyok hogy megcsináltam és hogy azóta is itt lehetek és itt vagyok.

Szerinted ez a többieknek is átadható, ez a küzdés, tehát azzal, hogy Te ilyen vagy és ezt látja más, aki Veled végzi a tanfolyamot, őt is inspirálhatja?

Abból kiindulva, hogy igazából rengetegünknek sikerült ez a tanfolyami vizsga , úgy gondolom, hogy igen. Tehát hatunk egymásra. Össze vagyunk zárva akár napi 12 órákat. Valahogy egymásra hangolódik a társaság és visszük a többit. Ha valakinek van egy gyengébb pillanata akkor a másik felhúzza. Én is tudnék neveket mondani akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Tudom, hogy Ők ott voltak és segítettek, mert látták, hogy „most a Szimi a padlón van”, a másik pillanatban Ő volt a padlón és vittük egymást.

Ezek a barátságok megmaradtak?

Igen, maradtak belőle.

Mondj magadról öt olyan jó tulajdonságot ami segíti a vízimentő munkádat!

Hűha … együttműködés-kompromisszum képesség, határozottság, jól tudom hasznosítani a tapasztalataimat, szorgalmas – mindent amit lehet azt igyekszem megcsinálni – illetve megbízhatónak tartom magam.

És melyek azok a tulajdonságok amiket szeretsz a kollégákban? Milyen vízimentővel jó együtt dolgozni?

Tavaly összeszámoltam, hogy hány emberrel dolgoztam együtt a szezonokban és olyan harmincnál feladtam a számolást, tehát mondhatom azt, hogy sok emberrel találkoztam. Szeretem, hogy ha olyan valakivel tudok együtt dolgozni aki azt mondja, hogy igen segítek, csináljuk meg, oldjuk meg, nem pedig noszogatni kell. Olyan valakivel szeretek együtt dolgozni aki beleáll a munkába.

Köszönöm szépen a beszélgetést Veled, igazán élveztem.

Én köszönöm!