Bankszámlaszámunk: 10404955-49515811-00000000

Adószámunk: 18929885-2-19

Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383

Balaton Régió Közbiztonságáért Díjjal tüntették ki kollégánkat

A Balaton Régió Közbiztonsági Testülete által alapított elismerés egyik díjazottja idén hajóvezető kollégánk, Tóth Péter. Péter az egyik legelhivatottabb vízimentő a Balatonon, több okból is példaképnek tekintjük, fiatal és tapasztaltabb vízimentők egyaránt. A díjátadó előtt készítettük vele az alábbi beszélgetést.

- Péter, te 36 éves korodban lettél vízimentő, előtte egy produkciós irodában dolgoztál. Vagyis ez egy jó nagy váltás volt.

- Igen, valóban óriási váltás volt! Edit, a feleségem balatoni lány, ezért gyakran megfordultunk a zánkai strandon. Ott figyeltem fel a vízimentőkre.

- Miért döntöttél úgy, hogy vízimentő leszel?

- Mert rendkívül fontosnak tartottam a munkájukat, és szerettem volna aktív részese lenni a tevékenységüknek.

- Ahhoz, hogy felvegyenek a tanfolyamra nagyon jól kellett úsznod.

- Gyerekkoromban jól megtanultam úszni, de nem gondoltam, hogy tudnám azt a szintidőt teljesíteni, ami kell a felvételire, majd a vizsgára. Találtam Balatonfüreden egy úszásoktatót, Szedlák-Kun Rubinát, aki megnézte, hogy mit tudok, és azt mondta, ez nem lesz elég. Kiderült, hogy a férje az egyik oktató a vízimentő tanfolyamokon. Rubina elkezdett velem foglalkozni, és néhány hónap alatt úgy felkészített, hogy jól sikerült a felvételi vizsga. Végül a férje, Szedlák-Kun Péter lett az egyik oktatóm.

Tóth Péter

- Ekkor kerültél a füredi mentőállomásra is. Hogyhogy?

- Amikor elvégeztem a tanfolyamot, azt gondoltam, hogy szeretnék tovább fejlődni, még több tudást magamba szívni. Minden érdekelt, ami a mentéssel kapcsolatos, ezért bementem a balatonfüredi mentőállomásra, elmondtam, hogy vízimentő vagyok, és szeretnék egy kis rutint szerezni. Megkérdeztem, tudnának-e nekem abban segíteni, hogy megfigyelőként bejárhassak hozzájuk egy ideig. Azt mondta az állomásvezető, hogy ezt nem nagyon szokták engedni, de mivel vízimentő vagyok, megkérdezi. Végül megkaptam az engedélyt. Egy-két hónapig bejártam hozzájuk két szezonban is, vonultam is velük, és nagyon sokat tanultam. Nem csak az eszközhasználatról, hanem arról is, hogy hogyan kommunikálnak a mentősök.

A mai napig kapcsolatban vagyok az ott dolgozó mentős kollégákkal. A jó kapcsolatnak köszönhető, hogy minden szezonban szervezhetek a vízimentőknek egy továbbképzéssel egybekötött látogatást a légimentőknél. Így tőlük megtanulhatjuk többek között azt is, hogy hogyan kell biztosítanunk a strandon a helyszínt a mentőhelikopter leszállásához. Ez a tudás sokat jelent olyankor, amikor együtt kell dolgoznunk egy esetfeladat ellátásakor.



- Viszonylag rövid ideig voltál strandi vízimentő, hamar mentőhajóra kerültél, pedig nem volt hajós tapasztalatod.

- Hajós tapasztalatom egyáltalán nem volt, de a vizet nagyon szerettem. Kisgyermekkoromtól egészen fiatal felnőttkoromig sokat horgásztam a Balatonon, és már megvolt a vízimentő képesítésem, amikor elvégeztem egy síkvízi túravezetői tanfolyamot. Rá egy évre pedig megszereztem a kisgéphajó vezetői engedélyt.

- Mentőhajóra nem kerülhet akárki, és te viszonylag hamar lettél matróz, majd hajóvezető, sőt, sürgősségi mentőhajóvezető.

- Szerintem azért alakulhatott így, mert az Egyesületünk elnöke, Bagyó Sándor látta rajtam, hogy nagyon komolyan gondolom a szolgálatot: mindig lehet rám számítani, és képzem is magam. Tudta, hogy minden érdekel, ami a vízimentéhez kapcsolódik, így megadta a maximális segítséget ahhoz, hogy fejlődhessek. Én pedig mindent meg akartam tanulni. Még a búvárkodást is.

A mentőhajón szolgálnak búvárok is. Érdekelt, hogy hogyan dolgoznak, ezért elvégeztem a búvárképzést. Ahhoz, hogy értsem és segíteni tudjam őket, azt gondoltam, meg kell tanulnom legalább alapfokon a búvárkodást. Később a búvár kisgépkezelői tanfolyamot is elvégeztem. Szeretem mélységeiben elsajátítani az egyes feladatokat.

- A veled szolgáló kollégák mindannyian kiemelik az alaposságodat. Azon kívül, hogy ez egy igen jó tulajdonság, fontos azért is, mert biztonságot ad annak, aki veled együtt dolgozik egy mentőhajón.

- Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy a személyzet biztonságban érezze magát a mentőhajón, én erre mindig különösen figyelek.

Medervizsgálat közben, tavasszal

- Az alaposságodnak köszönhető az is, hogy sok strandon te végzed a kötelező medervizsgálatot. Minden évben a nyitás előtt a strand üzemeltetőjének kötelező medervizsgálatot végeztetnie, azért, hogy ne legyenek a vízben veszélyes tárgyak mire megérkeznek a strandolók. Nagyon sok balatoni strandon te végzed ezt el.

- Imádom ezt a munkát, és mindig kiemelt figyelemmel végzem, hiszen, ha hibáznék, akkor valaki megsérülhetne. Ennek a feladatnak pont az a lényege, hogy megelőzzük a baleseteket.

Eszközmentés a déli parton

- Nálad régebb óta szolgáló vízimentők is említik, hogy szeretnek hozzád fordulni tanácsért, vagy a véleményedet kérni, mert számukra is példaértékű az alázat, amit a munkával kapcsolatban mutatsz.

- Ezt láttam a szüleimtől, ez a gyerekkoromból jön. A mi hivatásunkban pedig nem csak a munkával kapcsolatban fontos az alázat. A Balaton egy pillanat alatt képes változni, és ezt tiszteletben kell tartani. Aki ezt nem veszi komolyan, könnyen bajba kerülhet. Mi nagyon sok ilyen esetet látunk.

- Nem csak a víz felé vagy alázatos. Amikor mentési szituációkról beszélgetünk, sosem beszélsz ítélkezően az emberekről. Pedig az esetek nagyon-nagy százalékában emberi felelőtlenség okozza azt, hogy valaki bajba kerül vagy tragédia történik.

- Nekünk nem az a feladatunk, hogy ítélkezzünk, hanem az, hogy a bajbajutottakon segítsünk.

- Azt is szeretik benned a kollégák, hogy teljes bizalmat adsz annak, aki valamilyen új feladatra jelentkezik.

- Úgy gondolom, mindenkit megillet, hogy teljes bizalommal forduljunk felé. Ha már az elején görcsök alakulnának ki a másikban, az biztosan nem segítené a feladatvégzésben. Sőt, inkább gátolná.

Nem felejtem el, hogy én is ilyen bizalmat kaptam, amikor kezdő voltam. Emlékszem, amikor először léptem a Rupertre, a Balaton sürgősségi mentőhajójára. Pamuk Balázs volt aznap a hajóvezető, akivel akkor még nem ismertük egymást. Egy pallón kellett belépni a hajóhoz, ami mozgott, ha ráléptünk. Nem gondoltam erre, nem figyeltem, szinte úgy estem be a Rupertre. Gondolhatod milyen első belépő volt, de a többiek nem nevettek ki. Ez nagyon belém ivódott. Azt mondtam magamnak, hogy én ugyanígy fogom csinálni, és sosem élek majd vissza az ilyen helyzetekkel. Hiszen az egy olyan gátat tud kialakítani a másikban, amit nem tudom, hogy föl lehet-e oldani, vagy ha igen, akkor mi kell hozzá és mennyi időbe telik. Én inkább igyekszem segíteni mindenkinek.

- Egy időben te voltál a strandi vízimentési csoport vezetője. Azt emelték ki a strandokon szolgáló kollégáink, hogy nagyon figyelmes vagy, talán a legfigyelmesebb az egész Szakszolgálatnál. Ez rendkívül sokat számít, hiszen a strandi kollégák gyakran tíz órákat szolgálnak zsúfolt strandokon. Sok olyan vízimentő van, aki az egész nyarat végigdolgozza.

- Vannak, akik azt mondják, hogy „ó, hát a vízimentők nem csinálnak semmit, csak sétálnak a parton, beszélgetnek, ülnek a padon egész nap”. Ez nekem végtelenül rosszul esik. Aki ezt mondja, az valószínűleg soha nem állt még 10-12 órát a strandon, nem ült kint a vízimentő katamaránon órákon át 30-35 fokban, a tűző napon, szélben, hullámzásban.

Ilyenkor mindig megvédem a kollégáimat, és igyekszem elmagyarázni, hogy mi mindenre kell figyelnie egy strandi vízimentőnek az emberek biztonsága érdekében.

Felnézek a strandi vízimentőkre. Annak ellenére, hogy már nem én vagyok a strandi mentési csoport vezetője, továbbra is figyelek rájuk. Ha látom, hogy valamelyikőjüknek problémája vagy nehézsége van, akkor igyekszem segíteni nekik.




- Lassan ötödik éve már az Egyesületünk elnökségi tagja is vagy. Mennyire változott meg az életed onnantól, hogy elvégezted a vízimentő tanfolyamot?

Gyökeresen megváltozott az életem, sőt, én magam is! Rendkívül zárkózott ember voltam. A vízimentők között sok mindent megtanultam, például, hogy a kommunikálásának milyen fontos szerepe van mind a mentőegység tevékenységében, mind a bajbajutottal való együttműködésben. Ma már sokkal nyitottabb vagyok és ezt nagyban a vízimentésnek köszönhetem, amiért nagyon hálás vagyok.

- Azt mondják a kollégák, annak is köszönhető, hogy ilyen jó vízimentő vagy, hogy nem csak fizikailag vagy felkészült, hanem mentálisan és lelkileg is nagyon jó állóképességgel rendelkezel.

- Ehhez a munkához nem elegendő a fizikai erő, fejben is nagyon ott kell lenni. Sok esetben lelkileg is megterhelő ez a hivatás, ezért a belső erőre is nagy szükség van. Azt, hogy mentálisan és lelkileg is rendben vagyok, nagyban a családomnak köszönhetem. Elmondhatatlanul sok támogatást kapok tőlük, ők az én háttérországom, belőlük töltekezem. Azt gondolom, hogy nélkülük nem juthattam volna el idáig.

- Annak ellenére, hogy Pest megyében laktok, te vízimentőként 365 nap riasztható vagy.

- Persze. Ez nekem szerelem és hivatás, nem munka.

Tóth Péter átveszi a „Balaton Régió Közbiztonságáért” díjat
A díjazottak: Pfeifer Péter tű. alezredes, Tóth Péter és Jamrik Péter

Örömmel számolunk be róla, hogy Tóth Péter részesült az idei évben 20. alkalommal kiadott a „Balaton Régió Közbiztonságáért” díjban, melyet a Balaton Fejlesztési Tanács Közbiztonsági Testületének elnökétől Jamrik Pétertől vehetett át.

A Balaton Fejlesztési Tanács Közbiztonsági Testületének mai közleményéből idézünk:

"Bagyó Sándornak, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökének a felterjesztésére, a Balaton Fejlesztési Tanács Közbiztonsági Testületének díjbizottsága döntése alapján 2022-ben a „Balaton Régió Közbiztonságáért” díjban részesül Tóth Péter, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület sürgősségi mentőhajó kapitánya, a strandi vízimentési csoport vezetője.

Tóth Péter 2011. márciusában tett sikeres vízimentő vizsgát. Egy ideig strandi vízimentőként dolgozott, majd 2012-től hajóvezetői pozícióban helyezkedett el. A VMSZ sürgősségi mentőhajóin teljesít hajóvezetői szolgálatot és végez vízimentési feladatokat. 2018. februárjától a VMSZ elnökségi tagja.

Tóth Péter hozzáállása abban is példaértékű, hogy az év 365 napján éjjel-nappal hadra fogható - olyan esetekben és körülmények között is, amikor fizikai-, mentális- és lelki teherbírásra, szívósságra is szükség van. Nem csupán az idegenforgalmi szezonban vállal nap mint nap szolgálatot, hanem már azt megelőzően is a Balatont használók biztonsága érdekében dolgozik a strandok kötelező szezon eleji medervizsgálata során. Mindig és minden körülmények között az emberek biztonsága a legfontosabb számára - ebben nem köt kompromisszumot. Számos ember életét mentette meg, illetve vett részt speciális mentési akciókban. Kulcsszerepe van abban is, hogy a strandi vízimentést a jelenlegi színvonalon végzik a VMSZ önkéntesei. Ennek érdekében sok éve továbbképzést szervez kollégáinak a Balatonfüredi Légibázison, ahol megismerik a légimentés folyamatát, az ott használt eszközöket. Mindezt azért, hogy a strandokon szolgáló vízimentők szükség esetén tökéletesen együtt tudjanak működni a légimentő kollégákkal.

A szolgálathoz való hozzáállása, alázata és embersége nem csak vízimentők számára példaértékű."


Szívből gratulálunk Péter!

Ismerje meg támogatóinkat

Ismerje meg együttműködő partnereinket

1%