Táborvezetőink mesélnek a vízimentő gyerektáborokról

Nemrég zárult le az idei év második, egyben utolsó vízimentő gyerektábora.

A gyerekek egy hetet töltöttek velünk. Ez idő alatt rengeteg élménnyel és sok új ismerettel gazdagodtak. A 26 fős csapat biztonságáról, elméleti és gyakorlati oktatásáról, valamint szabadidős programjairól 4 vízimentő kollégánk – Veress Virág, Csomor Janka, Nagy Balázs és Varga Erik - gondoskodott. Velük beszélgettünk a táborvezetőként szerzett tapasztalataikról.


A cikkben látható - a tábor hangulatát hűen bemutató - képeket Nagy Balázs készítette.


Janka tavaly táboroztatott először. Őt arról kérdeztük, hogy szerinte miben rejlik a gyerektáboraink varázsa?

Én azt látom, hogy nagyon élvezik, mikor az eszközös mentéseknél kipróbálhatják és átélhetik azt, hogy milyen érzés megmenteni valakit. Ezt nagyon-nagyon szeretik csinálni. Beleélik magukat és tényleg úgy érzik, hogy ők igazi hősök olyankor, amikor ezeket a feladatokat csinálják. Szerintem ez az, ami leginkább megfogja őket. Egy pillanatra ők is hétköznapi hősként tekinthetnek magukra. A táborban sokat tanulnak, játszanak, sok jó emberrel megismerkednek. Barátságok alakulnak, amik meg is maradnak. Ők aztán direkt úgy szervezik a dolgokat, hogy a következő táborba is együtt tudjanak eljönni. Akik visszajönnek, úgy jönnek vissza, hogy nagyon sok dologra emlékeznek az előző évben tanultakból. Ez nagyon jó. A gyerekek minden tábor végén úgy jönnek oda hozzám, hogy jövőre, ha három tábor lesz, akkor ők mind a három táborba eljönnek. Annyira jó, hogy ilyen jól érzik magukat, mert igazából nekem ez a lényeg, hogy ők jól érezzék magukat és úgy menjenek haza, hogy mindenképp vissza akarjanak jönni jövőre is.



Virágnak ez már a harmadik nyara, hogy a vízimentési feladatok mellett aktívan részt vesz a gyerekek táboroztatásában is. Ő arról mesélt, hogy miért vállalja el újra és újra ezt a feladatot.

Nagyon-nagyon szeretem a gyerekeket. Én testnevelő tanárnak készültem, habár most úgy tűnik, hogy fogorvos leszek, de nagyon szerettem volna pedagógus lenni. Szeretem, hogy ez egy elég sportos tábor, nagyon sokat mozgunk és mivel én is sportos vagyok, ezért nagyon jó a gyerekekkel együtt sportolni egész nap. A másik, amiért szeretem ezeket a táborokat, mert nagyon hasznos dolgokat tanítunk a gyerekeknek, úgy érzem, hogy sokkal felelősségteljesebben fognak a vízparton tartózkodni a tábor után. Engem ezek a táborok mindig feltöltenek. Boldoggá tesz, amikor boldognak látom a gyerekeket. Ez a tábor is nagyon jól sikerült, és jó érzés a végén azt hallani tőlük, hogy mennyire jó volt és milyen jó lenne, ha még egy nappal hosszabb lenne, és azt, hogy jövőre is velünk szeretnének táborozni. Örülök, hogy örömet tudok nekik szerezni.


Erik először próbálta ki azt, hogy milyen egy hetet eltölteni a gyerekekkel a vízimentő táborban. Őt a csapatról és a hangulatról kérdeztük.

Nagyon sok visszajáró táborozó volt a csapatban, a társaság 40 százaléka már ismerte egymást. Ők pillanatok alatt egymásra találtak, de a többiek is nagyon hamar be tudtak csatlakozni. Széles skálán mozgott a korosztály (7-14 év közötti gyerekek voltak a csapatban – a szerk.), de mindenki könnyedén megtalálta a számára megfelelő társaságot. Törekedtünk persze arra, hogy ne alakuljon ki klikkesedés. A második, harmadik napon már nagyon egymásra találtak a gyerekek. Jó volt látni, ahogy a nagyok segítették a kisebbeket és vigyáztak rájuk. A kicsik teljes ámulatba estek az egész tábortól, de nem csak ők, mindenki. Például amikor megnézték és kipróbálták a Keszthely Lomacot, az is óriási élmény volt nekik, vagy, amikor a tábor utolsó napján csináltunk egy vízi csatát, vízibiciklikkel és vízibombákkal, attól is teljesen odavoltak. Minden este megkérdeztük tőlük, hogy érezték magukat aznap. Mindig azt mondták, hogy nagyon jó napjuk volt és mosolyogva feküdtek le aludni. Virág, Janka, Balázs és én nagyon jól tudtunk együttműködni, semmi konfliktus nem volt közöttünk, teljesen egy hullámhosszon voltunk, fél szavakból is megértettük egymást. Nekünk is, a gyerekeknek is pozitív élmény volt a tábor, a szülők is örültek. Remélem, hogy jövőre is lesz lehetőségem táboroztatni.



Balázs, Erikhez hasonlóan először csatlakozott a táboroztatók csapatához. Kíváncsiak voltunk, hogy jövőre is szívesen vállalná-e a feladatot?

Igen, szívesen vállalnám. Nekem ez egy teljesen új dolog volt, de mivel szeretem a gyerekeket, ezért elvállaltam. Egészen más volt az elképzelésem a táborról, mint amilyen valójában volt. Számomra kellemes meglepetés volt, hogy játékos kereteken belül tanítottuk meg a gyerekeknek a vízimentési alapismereteket, ami később, bizonyos esetekben nagyon hasznos lehet majd számukra. Nagyon jó csapatot alkottunk mi négyen. Jól össze tudtunk dolgozni. Az összhang, a csapatfeeling megvolt. A gyerekekkel is meg kellett találni a közös hangot, ami nekem nagyon jól ment. Azért néha akadtak nehézségek is. Volt, hogy valakinek százszor kellett elmondanunk valamit, tényleg olyan volt, mintha a falnak beszéltünk volna. Nagyon sokat tanultam a gyerekekről a tábor ideje alatt. Figyeltem őket, a viselkedésüket, azt, hogy kihez hogyan kell szólni… Nekem ez volt a legnagyobb hozzáadott érték, tényleg nagyon sokat tanultam belőle.



A beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy nemcsak a táborozóknak nagy élmény a vízimentő gyerektábor, hanem a táborvezetőknek is. Idén már nem, de jövőre ismét lesz gyerektáborunk.
Mi már most nagyon várjuk!