A járványhelyzet jót is hozhat az életünkbe…

Életünket egy ideje a Covid-19 árnyékában éljük. A világjárvány befolyással van a mindennapjainkra: a munkánkra, a szabadidőnkre, az oktatásra...

Vannak akikben a félelem, vannak akikben a düh, vagy éppen az elkeseredettség és kilátástalanság érzései munkálnak, de az sem ritka, hogy ezen érzelmek mindegyike jelen van az emberben és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Biztosan sokan felcsattantak, amikor elolvasták a cikk címét. Hogy lehet ebben a helyzetben arról beszélni, hogy a járvány az életünkbe jót is hozhat?!? Pedig letagadhatatlan, hogy a járványnak vannak pozitív hozadékai is, csak észre kell vennünk azokat.

A kép illusztráció

Az elhúzódó járványhelyzet nemcsak társadalmi, gazdasági és egészségügyi szinten, hanem a családok és egyének szintjén is komoly kihívásokat hozott. A világjárvány egy olyan élethelyzetbe kényszerítette az embereket, amelyre legtöbbünknek most kell kialakítanunk a megfelelő válaszreakciókat. Mindenki máshogy küzd meg ezzel a helyzettel, a mindennapossá vált bizonytalansággal.

Ha az ember egy új élethelyzetbe kerül, az a legtöbb esetben krízissel jár. Krízishelyzetben – próbálva alkalmazkodni az új helyzethez – a tőlünk megszokottól eltérően viselkedünk. Csak, hogy néhány példát említsünk: a korábban természetes napi rutin elvégzése nehézkessé válhat, frusztráltabbak lehetünk, szorongásos tüneteket tapasztalhatunk, indulatosabbak, türelmetlenebbek, dekoncentráltabbak lehetünk, nehezebben hozunk döntéseket, testileg és lelkileg is gyengébbnek érezhetjük magunkat. Ezek mind a krízishelyzet természetes velejárói, nem kell megijedni akkor, ha ilyen tüneteket tapasztalunk magunkon. Ez abból fakad, hogy egy már kialakult és sok esetben jól kialakított élethelyzetből át kell állni egy másik, eddig még nem tapasztalt élethelyzetre, vagyis ki kell alakítani egy új egyensúlyt az életünkben. Abban az esetben, ha ez nem sikerül, akkor a krízisállapot fennmarad, amely komoly lelki – és később akár testi – tüneteket okozhat.

A munkahelyek elvesztése miatti anyagi ellehetetlenülés, az oktatási intézmények bezárása miatt a gyerekek és fiatalok szociális életének online térre való korlátozása, a családok mindennapjainak megváltozása, az egyedül élők elszigetelődése, családtagok és/vagy barátok elvesztése, a gyászmunka folyamata, mind-mind olyan nehézségek elé állítják az embereket, amelyeket kétségkívül nagyon nehéz „jól” kezelni. Akkor pedig különösen, ha valaki életében halmozottan jelennek meg ezek a problémák.

A nehézségek mellett azonban azt is észre kell vennünk, hogy a Covid-járvány nemcsak rossz, hanem jó dolgokat is eredményezhet, ezért a problémák megoldása mellett fókuszáljunk arra is, hogy mi az, amiben pozitív változást hozhat az életünkbe. A következő napokban kollégáink személyes beszámolóit olvashatják majd arról, hogy nekik – a nehézségek mellett – mi az, amiben jót hozott a Covid-19 járvány.

Azt már kezdjük megtanulni, hogy figyelnünk kell a saját és egymás testi egészségére, de ne feledkezzünk meg ugyanígy figyelni a magunk és a környezetünkben élők lelki egészségére is! Azok, akik úgy érzik, hogy egyedül nem tudnak megbirkózni egy-egy helyzettel, ne féljenek segítséget kérni közeli hozzátartozóiktól, barátaiktól, és ha szükséges, akkor vegyék igénybe szakember segítségét is.

A cikket úgy kezdtük, hogy egy ideje a Covid-19 árnyékában éljük az életünket. Ne feledjük, ahol árnyék van, ott fénynek is lennie kell! Mi nem félünk kimondani azt, hogy a járványhelyzet bizony jót is hozott az életünkbe!

A kép illusztráció

Elsőként Egyesületünk orvosigazgatója, Dr. Debreceni Katalin osztja meg velünk a járvány alatt szerzett tapasztalatait. Annak ellenére, hogy nem könnyű egy ilyen, mindenkit érzékenyen érintő témában nyilatkozni, ő mégis vállalta azt, hogy őszintén mesél az elmúlt időszakban megélt tapasztalatairól, érzéseiről. Szavai nemcsak őszinték, de nagyon emberiek és hitelesek is.

„Covid ellátóként dolgozom, sürgősségi orvos vagyok. Semmilyen meglepetés nem ért, amikor szembesültem azzal, hogy a Covid-betegek ellátásának sűrűjében kell részt vennem, hisz én választottam ezt az utat.

A nehézségek közismertek: a naponta változó kihívások, a hullámzó, sokszor aránytalannak tűnő terhelés, a félelemből fakadó és az azt tápláló kommunikációs káosz, a belső és külső okokra visszavezethető extrém mentális terhelés, és még sorolhatnám. Számoltam ezzel, amikor kezdődött, és elszántam magam arra, hogy végigcsinálom. Végigcsinálom már csak azért is, mert a korlátozások okán én léptem elő egyedüli családfenntartóvá. Amivel nem számoltam, az az egészségügyi szolgálati törvény okozta huzavona. Aláírtam egy olyan társasjáték játékszabályait, ahol – meglátásom szerint – a játszótárs változtathatja a játékszabályokat a játszma állása szerint. Szóval éppen panaszkodhatnék is… de nem teszem.

Mégis mi az, ami ebben a nehéz helyzetben megtart?

A férjem tavasz óta több száz órát önkéntesként dolgozik a munkahelyemen, egy sürgősségi osztályon, hogy a betegeknek és nekem könnyebb legyen egy kicsit. Átélve férjem támogatását megerősödött, felfrissült a kapcsolatunk. A fiaim a harmadik hullám kapcsán önkéntesként – bent a sürgin – szintén hozzátesznek a megoldáshoz egy kicsit.

A fiúkkal több időt töltök együtt most, mint Covid nélkül, legyen az háztartási munka vagy egy séta, vagy az együtt ledolgozott idő.... Kaptam ajándékba velük még egy évet, mielőtt kirepülnek.

Többször kértem segítséget a barátoktól, ismerősöktől a benti munka támogatására. Amit kértem, mindent megkaptam. Csodálatos emberek vannak körülöttem. Szerencsés vagyok.

Olyan segítséget is kaptam, amit nem is kértem. Volt, aki főzött nekünk vacsit, volt, aki látva az otthoni rumlit kitakarított, vagy hozta-vitte a gyerekeimet, és van, aki önként készíti fel a fiamat a töri érettségire. Mindig van olyan barátom, aki meghallgat, amikor arra van szükségem… és persze én is bármikor hívható orvosi segélyvonalként üzemelek ebben a körben. Ez is jó, hogy bíznak bennem.

Előtérbe került, ami nekem fontos, a jó emberi kapcsolatok.

De azt is látom, hogy most előtérbe került az ego is. Sokan maguknak kaparnak, és lehet, hogy előbbre is jutnak, akár mások hátán, de ez sem érdekel, tényleg...

Azt csinálom, amit szeretek, többségében azokkal, akiket szeretek. És ez jó, én ezt kaptam a járványtól.

A járvány nekem most azt is tanítja, hogy a megoldáshoz mindannyian kellünk! Mindenki. Még az olyanok is, akiket (már) egyáltalán nem szeretek.”



Értékes, sokunk számára példamutató gondolatok ezek, melyekből tanulhatunk, töltekezhetünk és akár még új lendületet is kaphatunk az előttünk álló nehéz időszakhoz.

Hamarosan egy újabb személyes történettel folytatjuk! Vigyázzunk és figyeljünk egymásra!

A kép forrása: https://www.dhl.com/global-en/home/about-us/delivered-magazine/articles/2020/issue-1-2020/how-the-world-comes-together-in-the-fight-against-the-covid19-pandemic.html