A Kékszalag egy biztonságos verseny

Zánka, 2015. június 27.
Egy hét múlva ilyenkor már javában zajlik a Kékszalag. Az esemény programfüzetében megjelent, a blogunkon is és itt is olvasható interjúban Bagyó Sándor elnök a 2011-es versenyről, amatőrökről és a profikról, a verseny előtti biztonsági ellenőrzésről és a BalatonHelpről is beszél.

Biztonság a vízen
A KÉKSZALAG EGY BIZTONSÁGOS VERSENY

Az utóbbi években több alkalommal is komoly erőfeszítéseket tettek a vízirendőrök, a vízimentők azért, hogy egy-egy viharos Kékszalag versenyen induló hajók legénységét biztonságba helyezzék. Míg a versenyben az élen haladó profik szinte hiba nélkül száguldják végig a távot, addig a mezőny döntő többségét adó, kedvtelési célú vitorlázók közül sokakat meglep, hogy időnként erős, esetleg viharos erejű szél fúj a tavon. Ők azok, akik kellő gyakorlat nélkül, rossz döntéseket hoznak, és szereznek a hajóiknak olyan sérüléseket, amelyek miatt az akár irányíthatatlanul válhat az elemek martalékává.

- Azt gondolom, a 2011-es versenyre talán még mindig nagyon sokan emlékeznek – mondja Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke. – Rekordszámú, kis híján hatszáz hajó legénysége vágott neki a távnak, a rajt napján nagyon kellemes időjárási körülmények között. A baj akkor kezdődött, amikor mezőny legnagyobb része a Szigligeti-öböl környékén járt. A meteorológia előre jelezte, hogy vihar lesz, de ezt sokan nem vették komolyan. Azon az éjszakán csak a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 233 embert menekített a partra, közel hetven hajóról. Azért is maradt meg bennem ez annyira, mert ezen az éjjelen a sürgősségi mentőhajónk, a Rupert is megsérült mentés közben. Rajtunk kívül a vízirendőrök is mentettek. Mindezek mellett senki sem sérült meg súlyosan, de néhány hajót nagyon komoly kár ért.


- Ezek szerint kellő gyakorlat nélkül ne vágjon neki senki ennek a versenynek?

- Nem ezt mondom. Sőt, én igazából arra biztatok mindenkit, hogy menjen, próbálgassa a határait, de legyen tisztában azzal, hogy amikor átlépi azokat, akkor bajba is kerülhet. Ráadásul a hajót és teljes legénységét sodorhatja veszélybe egy-egy meggondolatlan manőverrel, vagy rossz döntéssel. Az pedig nagyon fontos, hogy használni kell a mai technikai eszközöket. Ma a tó közepén is meg lehet szerezni a legfrissebb meteorológiai előrejelzéseket, és ezek alapján kell meggondolni a következő lépést. Szélsőséges esetben pedig a legénység testi épségének megóvása, valamint a sokmilliós hajók kárainak megelőzése érdekében akár fel is lehet adni a versenyt. Senki sem gondolja, hogy egy ilyen döntés miatt bárkinek szégyenkeznie kellene.

- Mi a helyzet a profikkal?

- Ők tudják a dolgukat. Valóban versenyeznek, és ők azok, akiknek a 80-90 kilométeres szél sem okoz különösebb gondot, sőt, kifejezetten szeretik, mert legalább megy a hajó. Ráadásul az ő hajóikon a mentőmellény nem kötelező felszerelés a hajó aljában, hanem már a vízreszállástól viselik. Ők tudják, hogy milyen veszélybe kerülhetnek, és azt is tudják, hogy ha vízbe esnek, akkor egy mentőmellény mit jelent! Nézzék csak meg a befutót! Amíg a hajón vannak, eszükbe sem jut a mellényeket levenni, annyira része már a versenyüknek.

- Ezek után az a kérdés, hogy mit javasol a versenyzők többségét adó, elsősorban szabadidő-vitorlázóknak? Gondolom a mentőmellényről nem véletlenül beszéltünk ennyit.

- Persze, ez nem véletlen! A mentőmellény elengedhetetlen. Ezt persze mindenki tudja, csak sokan hajlamosak elfelejteni, vagy esetleg csak vagánykodnak. Elhihetik nekem, hogy nem éri meg… A biztonság azonban nem akkor kezdődik, amikor a hajóra száll a legénység. Érdemes a verseny előtt a hajót, a köteleket, az árbocot, a vitorlákat alaposan ellenőrizni. Örök igazság, hogy nem csak elindulni kell, hanem célba érni is. Érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy legyen a hajón például egy radarjelet visszaverő felület, egy fémlap, ami radarernyőként kap szerepet. Ha baj van, akkor sokkal könnyebben megtalálható a hajó. A legfontosabb azonban az, hogy a versenyen való indulást gondolja át mindenki alaposan, és ha úgy dönt, hogy rajthoz áll, akkor a verseny hevében ne feledkezzen meg a saját és társai, valamint a hajója biztonságáról sem. Ha így tesz mindenki, akkor nem lesz baj. És ne feledkezzünk meg a BALATONHELP-ről, amely egy okostelefonokra ingyenesen letölthető segélykérő applikáció. Ez egy »vészgomb« megnyomásával értesítést küld a bajba jutott helyének pontos koordinátáival. A segélykérés a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának éjjel-nappal működő, zánkai mentésirányító központjába fut be, ahol azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket.

- És, ha még ezek után is lesz, aki esetleg bajba kerül a Kékszalagon?

- Akkor ott leszünk a mentőcsapatban mi is, és igyekszünk mindenkinek segíteni. Persze én azt szeretném, ha nem lenne ránk ilyen értelemben szükség! Mindenkinek jó szelet és élvezetes versenyt kívánok!

Tar Mihály