A Központ nyugtázta, vétel!

Az egyesület 1999-es megalakulásától kezdve Zánka (az elmúlt 20 évben több tulajdonosváltáson és névváltoztatáson esett át, jelenleg Zánkai Erzsébet-tábor) adott otthont Mentésirányítási Központunknak.

Egészen 2018-ig, amikor is az élet úgy hozta, hogy technikai okok miatt elköltöztünk a már jól megszokott helyünkről. A kialakult helyzetben a Magyar Honvédség segített nekünk, ők biztosítottak helyet új Mentésirányítási Központunknak Balatonakarattyán, a Magyar Honvédség Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ (Honvéd Üdülő) területén. Második szezonunkat töltjük a kényelmes, jól felszerelt épületben, ahol helyet kaptak a BISR (Balatoni Információs és Segélyhívó Rendszer) kommunikációs eszközei is. Egyesületünk évek óta szoros együttműködésben van a Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesülettel (RSOE). Az RSOE és a VMSZ között született megállapodás keretében a BISR kommunikációs eszközei kerültek kialakításra a VMSZ Mentésirányítási Központjában. A rendszer a segélyhívások mellett nagy hangsúlyt fektet a megelőzésre és a tájékoztatásra a Balatonra és a régióra vonatkozó információkkal.

Egy borongós nyári hétköznapon látogattam el az új Központba, hogy picit jobban megismerjem a diszpécserek munkáját.

Reggel nyolc óra előtt pár perccel érkeztem meg. Amikor beléptem, csend és nyugalom fogadott. A diszpécserek figyelmüket a monitorokra szegezve ültek és dolgoztak. Aznap Valcsák Lilla és Pásztor Zsolt látta el a Központban a szolgálatot. Épp csak letettem a táskám, amikor Lilla rádióforgalmazást indított:

„Tagállomások figyelem, tagállomások figyelem, a Központ vagyok! Jó reggelt kívánok mindenkinek, megkezdjük a nyolc órai bejelentkezéseket, vétel!”

„Jó reggelt kívánok mindenkinek! „XY” vagyok, a „Z” strandon a szolgálatot megkezdtem. Felszereléseim hiánytalanul megvannak. Eseménymentes, szép napot kívánok mindenkinek! Vétel!”

És ez így ment sorba, strandról-strandra, végül Lilla zárta a rádiózást:

„Központ a bejelentkezéseiket nyugtázta, balesetmentes szép napot kívánunk mindenkinek, vétel!”


A Központban az élet azonban nem nyolc órakor, hanem jóval korábban indul. A külső helyszínekről (vidéki és budapesti uszodák, strandok) már hajnalban, 5.30-kor elindulnak a bejelentkezések. (A központ 0-24 órás ügyeletet lát el, így a nap 24 órájában elérhetőek vagyunk.)

Tehát a szolgálatba álló kollégák az uszoda, vagy strand nyitásától függően, többnyire 5.30 és 10 óra között jelentkeznek be a Központba. Mint megtudtam, a reggel 8 órai bejelentkezés a leghosszabb, este pedig a 19 órai kijelentkezés a legpörgősebb, mert abban az időpontban jelentkezik ki a legtöbb strand, a hajósok és a külső helyszínek is.

A bejelentkezések után nem telt el sok idő, amikor Pásztor Zsolt megkezdte a 8.30-as hajózási információk beolvasását a Balaton térségére vonatkozóan. Először a 22-es, majd a 28-as infó csatornán (VHF 22 és VHF 28 hajózási csatorna) ismertette a tudnivalókat. A nap folyamán háromszor kapnak tájékoztatást a hajósok, (8.30-kor, 12.30-kor és 17.30-kor a 22-es csatornán, 5 perccel később pedig a 28-as csatornán) az aktuális időjárásról, emellett a diszpécser ismerteti még a Balatonon éppen zajló vitorlásversenyeket, hajózással kapcsolatos korlátozásokat és információkat a Nemzeti Közlekedési Hatóság Balatonra vonatkozó hirdetményei alapján.

A 22-es és 28-as információs csatornák mellett itt kapott helyet a 16-os segélykérő rádiós csatorna rádiója is. Vészhelyzet esetén, ezen a csatornán tudják elérni a hajósok Mentésirányítási Központunkat.

Amikor reggel beléptem, az első, ami nagyon szembetűnő volt, az a rengeteg monitor, ami jobbról is és balról is körbefutja a helyiséget. Zsolt vezetett körbe a „monitorrengetegen”. Elmondta, hogy az első monitoron a viharjelzést figyelik, a másodikon élő radarképek futnak, ahol az időjárási viszonyokat követik figyelemmel. A következő monitor a hajózási információknak ad helyet. A soron következő képernyőn egy nyomkövető rendszer fut, ahol a mentőhajók aktuális pozícióját és útvonalát tudják követni. A sokadik monitor – már nem is számolom hányadik – egy a rádióforgalmazáshoz telepített programot jelenít meg. A mellette álló képernyőn a strandi mentési csoport jól átgondolt és összetett programja van megnyitva, amelyből minden információt pillanatok alatt megtalálnak (pl. szolgálati beosztás, diszpécsernapló, statisztikai adatok…). Az utolsó monitoron pedig különböző strandok webkamerái mutatják az élőképet.


Az egyik falon parafatáblák vannak kihelyezve, rajtuk kitűzve a napi feladatok, a tervezett feladatok, a közelgő rendezvények, fontos telefonszámok, adatok és sok egyéb hasznos információ.


A szemközti falon kapott helyet egy elektronikus viharjelző tábla és egy nagy Balaton-térkép, mely a gyors tájékozódást segíti és a fontosabb információkat jelölik meg rajta.


Zsolt odavezetett az ablakhoz és megmutatta az új mobiltornyunkat is, ami a jobb, minőségibb rádiós kommunikációt segíti. EDR, Balatrönk és VHF csatornákon ad és vesz, remek minőségben.

Komoly változás az előző évekhez képest, hogy a strandi mentőkkel, a nemrég lecserélt 20 éves analóg rendszer helyett, az új digitális Balatrönk rádiós rendszeren keresztül tartja a kapcsolatot a Központ.


Ahogy tovább nézelődtem, észrevettem, hogy az egyik asztalon három telefon sorakozik egymás mellett. Mint kiderült, egyik sem magáncélt szolgál. Munkatelefonok. Az egyik a riasztási telefon, amelyre a segélyhívások érkeznek. A másik készülék ügyintézésre szolgál, a harmadik pedig egy úgynevezett „köztes” telefon, ami azt jelenti, ha riasztás van a másikon, akkor erre irányítódik át a hívás. A rendszer annyira be van biztosítva, hogy ha esetleg mindkettőre egyszerre érkezne hívás, akkor a bejövő hívás átirányítódik a harmadik (ügyintéző) telefonra, ezzel biztosítva azt, hogy baj esetén azonnal el tudjanak érni minket.

A VMSZ évekkel ezelőtt elindított egy ingyenesen letölthető segélykérő alkalmazást, a BalatonHelp-et. Az erről érkező jelzések SMS-ben érkeznek a központi telefonra. Számítógépen a segélyhívás helyszínének pontos koordinátáit megjelenítik térképen is, amit azonnal továbbítanak az esethez legközelebb állomásozó mentőhajónak.

Amikor egy diszpécserközpont feladataira gondolunk, akkor a rádiózás, a ki- és befutó hívások, az információáramlás jut legtöbbünknek eszébe. Lilla és Zsolt azonban elmondta, hogy rengeteg adminisztrációs feladatuk is van, amire tényleg senki nem gondol. Amikor épp nem a kommunikációs feladatokkal vannak elfoglalva, akkor az adminisztrációs teendők kötik le az idejüket.

Lillával és Zsolttal beszélgettünk arról is, hogy milyen nehézségekbe ütköznek olykor a napi munkavégzés során.

Az egyik dolog, amit elmeséltek, hogy van olyan, amikor egyszerre szólal meg minden. Ritka ugyan, de előfordul, hogy egyszerre zajlik a hajózási információk beolvasása, csörög a telefon, és még rádión keresztül is jelzés érkezik. Tényleg ritka, de van rá példa és akkor is meg kell oldaniuk a kialakult helyzetet.

A másik, amit mindketten megemlítettek, az, hogy mivel technikával dolgoznak, óhatatlanul előfordul, hogy valami elromlik, ami szintén meg tudja nehezíteni a dolgukat, de akkor is leleményesnek kell lenniük, fel kell találniuk magukat.

Azt is megtudtam, hogy a számítógépes adminisztráció mellett papíron is vezetnek naplót. A papír alapú napló nagyon jól átlátható, időrendben szépen minden visszakövethető, ha a technika épp nem működik, akkor is kéznél van, ezért minden nap pontosan, precízen vezetik papíron is a történéseket.


Megmutatták, milyen csekklistákat használnak eltűnt személy, egészségügyi riasztás és eszközmentés esetén. Ezek az ellenőrzőlisták a pontos információgyűjtést segítik.

Röviden vázolták nekem a riasztási láncot is, azt, hogy mi történik akkor, ha egy strandi vízimentő kolléga esetről tesz bejelentést a Központnak.

Leggyakrabban rádión érkezik a jelzés. Az esetet bejelentő kolléga alapos kikérdezése után a diszpécser megállapítja, milyen esetről van szó és, hogy melyik mentőhajónkat indítsa el a helyszínre. A hajónak a riasztást követő 1 percen belül el kell indulnia, a részletes tájékoztatást a hajós szolgálat csak útközben kapja meg a Központtól. Ezzel értékes perceket nyernek. Alapvetően mindig a saját hajóinkat indítjuk el először, majd ezután értesítjük a Vízirendészetet és más hatóságokat. Az OMSZ-ot (Országos Mentőszolgálat) a sürgősségi mentőhajón szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet értesíti rádión. Extrém esetben, például, ha minden hajó esetnél van, akkor először az OMSZ-ot hívjuk. Lilla és Zsolt is megerősítették azt, hogy a társszervezetekkel – az OMSZ-szal, a Vízirendészettel és a Siófoki Meteorológiai Központtal – nagyon jó az együttműködésünk.


A Központban eltöltött néhány óra rávilágított arra, hogy a diszpécserek munkája egy nagyon összetett feladat. Vannak minden nap fix feladatok, vannak váratlan esetek, és mint kiderült sok az adminisztrációs feladat is. Ez a munka nagy odafigyelést, pontosságot, precizitást és koncentrált figyelmet igényel. Egy diszpécsernek mindig nyugodtnak és összeszedettnek kell lennie, még akkor is, ha például vészhelyzet esetén, a helyszínen tartózkodó strandi vízimentő felfokozott állapotban van. A Központban szolgálatot teljesítő kollégának akkor is nyugodtan kell beszélni a helyszínen tartózkodó kollégával, segíteni, támogatni őt és ellátni a megfelelő információkkal. Sokszor komoly kommunikációs kihívások ezek. Nem mindenki alkalmas erre a feladatra, de Zsolt és Lilla az olykor adódó nehézségek ellenére is nagyon szeretik ezt a munkát.

Egy délelőttöt sikerült eltöltenem a Központban. Szívem szerint maradtam volna még, de indulnom kellett. Az ajtón kilépve még hallottam, amint Lilla azt mondja valakinek:

„Központ nyugtázta, vétel!”