Balatoni emberek: Interjú Révfülöp polgármesterével, Kondor Gézával

Szakszolgálatunknak számos Balaton-parti településsel kiváló munkakapcsolata van. Kikérik a véleményünket minden biztonsági kérdésben, módosításban, szívesen fogadják a javaslatainkat, újító megoldásainkat, és mindennél fontosabb számukra, hogy a strandolók, sportolók a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a hozzájuk tartozó vízfelületeken. Ezen települések közé tartozik Révfülöp is, melynek polgármesterével, Kondor Gézával beszélgetünk.

- Polgármester Úr, ön tősgyökeres révfülöpi. Mit jelent önnek a Balaton?
- A szülőföldem a Balaton. Ez a természetes közegem, mindig is itt éltem. Számos ponton kötődőm a vízhez. A középiskolás éveim alatt rendszeresen voltam vízimentő. Nyilván az fényévnyi távolságra volt a jelenlegi vízimentő képzéstől és technikai háttértől. Akkor ennyit tudott biztosítani a helyi tanács: egy csónakos fiatalt, aki készenlétben van, és a munkaideje legalább 50 százalékát a reggeli strandkarbantartás, gereblyézés, hulladékgyűjtés tette ki. Hobbiként vitorlázom egy öreg Kalózzal, vagy kajakozom a tavon. Tehát ha az idő engedi, tizenkét hónapon át használom a Balatont. Mondhatom, hogy életem nagy szerelme a tó.

Kondor Géza Révfülöp polgármestere

- Biztosan emlékszik, hogy jóval többen fulladtak bele a tóba, amikor még fiatal volt. Hogy látja, minek köszönhető, hogy jelentősen csökkent a vízbefulladások száma?
Igen, sajnos én is álltam ott fekete fóliával letakart testek mellett a parton. Azt gondolom, hogy a technikai fejlődés nagyon sokat jelent. Most már radarképek vannak, nem úgy, mint annak idején, amikor viharágyúkat lőttek fel, és az itt nyaraló kelet-német, vagy lengyel turisták nagy része nem is értette, hogy mi történt. És amikor felhúzták a viharkosarat, körülbelül a falu 5 %-ból lehetett észrevenni.
Hiába magyaráztuk nekik mi, helyiek, hogy menjetek ki a vízből, mikor a Balti-tenger vagy az Északi-tenger méretéhez voltak szokva. Azt mi tudtuk, hogy itt a part mellett árnyék van, de amikor lecsap a vihar, 100 méter után már nagyon nagy a baj. És ha kilép a hegy árnyékából akkor kisebb, felfújható eszközökkel esély sincs visszajutni. Ezt nagyon nehéz volt velük megértetni. Ez nyilván igaz a belföldi, nem Balatonhoz szokott vendégekre is. Mi tudjuk, hogy mit jelent a vihar előtti csend, és az, amikor átbukik a hegyen a szél, kikerülünk a szélárnyékból, és az elkapja az embert.
A vízimentő eszközök is rengeteget fejlődtek. Ma már nem a Wartburg-motoros rendőrségi hajókkal próbálják kezelni a helyzetet, hanem a vízirendőrségnek is nagyon komoly eszközparkja van, ahogyan a vízimentőknek is. Minden anyagi nehézség ellenére ott a Rupert - ami már egy legendás mentőhajónak számít-, ezen kívül a többi hajó nagyon profi személyzettel a fedélzeten.
A technikai háttéren kívül a személyzet is egész más ma. Ezek a vízimentők nem olyanok, mint amilyenek mi voltunk. Akkoriban, ha valaki megfelelő távolságba el tudta dobni a mentőgyűrűt, tudott evezni, az már alkalmas volt. A mai vízimentők jó fizikumú, sportos emberek. Kedvesek, jól kommunikálnak, jó tanácsokat adnak. A vendégek is azt mondják, hogy biztonságban érzik magukat nekik köszönhetően. Ehhez még hozzáadódnak a táblarendszerek, amiket a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata kezdett el pár éve telepíteni. Szinte mindegyik lépcsőnél mind a két strandunkon kint vannak, fontos, biztonságra vonatkozó információkkal.
- Amikor kimegy kajakozni, hogyan készül fel az indulás előtt? Kérdezhetném azt is, hogy mi mindent tesz meg azért, hogy haza is jöjjön?
- Először is megnézem a radartérképet, nagyon professzionálisan mutatja a Balatont három medencére felosztva. Látható, hogy hol milyen a viharjelzés, mi várható, merre vonul a vihar. Tudom azt, hogyha az előbb még 0 volt a keleti medencében a viharjelzés, és most már 1, az várhatóan erre jön, a középső medence felé. Nyilván az úticélomat ehhez igazítom. Ha teljesen nyugodt az időjárás, akkor kihasználhatnám a jogszabály szerinti teljes távolságot a parttól, bár megmondom őszintén, nem nagyobb élmény kint a nyílt vízen kajakozni, mint a part közelében. Itt sokkal több a látnivaló: a nádas, a vízimadarak, a táj. Partközelben egy-kétszáz méterre nem zavarom a horgászokat, sem a fürdőzőket. És ha bármi probléma van, akkor sokkal könnyebben kapok segítséget partközelben, mintha nem látnak, mert befelé evezek.
De figyelembe kell venni azt is, hogy nincs minden évszakban viharjelzés. Ilyenkor még fontosabb az, amiket az előbb elmondtam. Ha látom a radaron, hogy a Bakonyban 30-40 kilométeres a szél, akkor már el sem indulok, mert az előbb-utóbb ide fog érni. Vagy itt maradok a partközelben, hogy bármikor ki tudjak evezni, ha úgy alakul. A hajam égnek áll, amikor látom a SUP-osokat, ahogy a 10 fokos vízben kieveznek fürdőruhában, a kisgyereket odaültetik a SUP elejére, és messzire beeveznek. Miközben egy pillanat alatt megvan a baj, és hiába tud jól úszni, a hideg vízben, a kihűlés, az izomdermedés miatt nem fog kiérni. Hogy számol el a lelkiismeretével, amikor még egy gyereket is visz magával?
- Szokott szólni, amikor kajakozik és lát valakit, aki veszélybe sodorhatja magát?
- Ha kievezek, megmondom őszintén, nem rendészkedni megyek, pláne, hogy sokan még a szakiárnyú kollégáknál is okosabbnak képzelik magukat. De a vízen, én úgy gondolom, törődünk egymással. Ha hajmeresztő dolgot látok, vagy azt, hogy már huszadszor nem tudott a szörffel felállni, akkor odamegyek. Vagy ha látom, hogy elszabadul a horgászstégtől a csónakkal, és úgy belemerül a horgászatba, hogy besodródik a nádasba, akkor megkérdezem, hogy segíthetek-e. De az is nagyon fontos, hogy a segítséget nemcsak nyújtani kell, hanem kérni is tudni kell. Ezért lenne fontos, hogy ott legyen a telefonon a BalatonHelp alkalmazás, hogy tudjon segítséget kérni az ember.
- Telefont mindig visz magával?
Igen. Egyrészt szeretem is regisztrálni, hogy merre és mennyit mentem, és a munkám miatt sem nagyon engedhetem meg magamnak, hogy ne legyek elérhető. Olcsón lehet már kapni vízhatlan tokokat. Nagyon fontos, hogy ez nyakba akasztva, vagy a mentőmellény zsebében legyen, hogy ha váratlan helyzet van, akkor meglegyen.

Jamrik Péter, Bagyó Sándor és Kondor Géza a 2022-es vízimentő szakmai napon

- Ön településvezetőként, vagy a kollégái az önkormányzatnál, hogyan tájékozódnak arról, hogy miben lehetne vagy kell fejlődni a strandokon a vízbiztonság területén?
- Nagyon jó a kapcsolatunk a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatával (VMSZ), és más vizes szakmák képviselőivel is, például a Balaton Hajózási Zrt.-vel, aminek hajóállomása van nálunk. Aki a tóért dolgozik vagy a tóparton, nem engedheti meg magának a ne szinte barátnak, vagy közvetlen kollégának tekintse a más szakterület képviselőit.
A VMSZ fogja a kezünket: fórumokat tart, továbbképzéseket rendez időnként, tartja a személyes kapcsolatot. Mindig lóhosszal előttünk jár abban, hogy mit kellene még tenni a strandolókért. És ha van új megoldásuk valamire, akkor jönnek és kérdezik, hogy mit szólunk hozzá. Az első Mentőöv táblák pályázatból kerültek ide, amiért nem is nekünk kellett megdolgozni, a VMSZ intézte. A következő körben már szívesen bejelentkeztünk a pályázatba, vállaltuk a táblák bővítésének költségét, a VMSZ csak a kihelyezését végezte.
Év közben is, ha bármi gondunk van - elsodródik a napozóstég például- ők az első csapat, akire számíthatunk. Mi pedig mindig nyitottan állunk a vízbiztonsági fejlesztésekhez. A tavalyi strandpályázatnál leginkább vízimentőeszközökre, defibrillátorokra lehetett pályázni. Természetesen nem adtuk le addig a pályázatot amíg a VMSZ vezetőivel nem konzultáltunk, hogy mit javasolnak, mi az, ami a strandi vízimentők munkáját megkönnyítené. Révfülöpön a tavalyi pályázat keretében vízimentő tornyokat telepítettünk a partra. Új katamaránokat is beszereztünk, úgy, hogy a régiek is még működőképesek, de ha meghibásodnának, akkor azért másnap ne matraccal kelljen menteni, hanem legyen a vízimentőnek csereeszköze.
- Balatoni polgármesterként mit üzenne erre a nyárra az embereknek?
- Azt, hogy tűzzék ki célul: jövő nyáron is itt lehessenek. Ők is, meg mindenki, akit magukkal hoztak. Ahhoz viszont túl kell élni ugye a nyarat. Józan paraszti ésszel végiggondolható, hogy az évente tucatszámra előforduló, abszolút értelmetlen haláleseteket hogyan lehet elkerülni.
A csapból is folyik, hogy ne feküdjön a tűző napra. Tök mindegy, hogy milyen jó a kondíciója, ha felhevült testtel beleugrik, életveszélyes. Azért vannak a zuhanyzók a parton, hogy öblítse le magát. Ha nem, akkor legalább ne fejessel indítson a másfél órás napozás után, hanem lépcsőzetesen menjen a vízbe. A gyerekeiket is neveljék erre.
Ha a labda vagy a gumimatrac elkezd sodródni, engedje el, majd vesz helyette másikat. Hogyha a szél fúj, arra késztet bennünket az úszó tárgy, hogy utolérjük. De mikor már majdnem odaérünk, akkor fog belekapni a szél egyet megint. Ilyen elkerülhető dolgokból vannak tragikus balesetek.
Ha pedig fölborult a kajak, a vízibicikli, vagy bármi eszköz, bele kell kapaszkodni! Az a nagy tragédia, amikor megtalálják az áldozatot, és a jármű meg, amit elhagyott félelmében, vagy pánikba esve, ott van sértetlenül. Minden, ami fönnmarad a víz tetején, az jobban tud úszni, mint mi! Abba kapaszkodjunk, ne engedjük el, könnyebb is észrevenni a bajbajutottat, ha van mellette egy nagyobb vízen úszó tárgy.
És azt is üzenem, hogy nagyon kevés alkohol is elég a 40 fokban ahhoz, hogy tragédia legyen.
És amit még szintén szoktunk mesélni, főleg a tengerről érkező „nagyon okos” turistáknak, hogy hiába tud úszni, amikor a szél borzolja a vizet, akkor kialakulhat az úgynevezett spray hatás. Tehát ha beleesünk a vízbe, fejmagasságban, picit még a fölött is, egy vastag vízpára réteget alakít ki a szél, és hiába tud úszni, belefulladhat, ha ezt szívja be levegő helyett. Figyelni kell az időjárásra, és a bójákon belül maradva, a megfelelő szabályok betartásával egészen biztos vagyok benne, hogy épségben fog hazatérni.
- Vannak-e földrajzi elhelyezkedéséből adódó sajátosságai a révfülöpi partnak, strandoknak, amelyekre figyelnie kell annak, aki ott nyaral?
- Igen. Minden településnek megvan a sajátossága. Ha kajakkal, szörffel vagy SUP-pal haladunk a part közelében, akkor meg tudjuk figyelni, hogy a Fülöp-hegy árnyékában viszonylag nyugalom van. De mikor elérünk a két hegy közötti kis csatornába - Révfülöp Szepezd felöli oldalához-, gyakorlatilag amint elhagyunk ott egy kikötőt, azonnal több száz méterre kerülünk a partról, és egész más körülmények között találjuk magunkat. Ugyanez igaz a Császtai Strand melletti területre. Ott, ha túlmegyünk a strandon, van egy közel egy kilométeres szakasz, ahol tulajdonképpen egy szélcsatornába megyünk be. Oda az északi szél hol nyugatról hol északról csap be.
Ezek nem minden vízi járműre egyformán hatnak, de a pici vitorlásoknál, szörföknél igen nagy meglepetéseket tudnak okozni. Viszont, ha rajtuk van a mentőmellény, azért a vízbe a szél nem fogja belenyomni az illetőt.
Hogyha ezeket a triviális dolgokat betartjuk, akkor a Balaton egy abszolút veszélytelen és nagyon sok örömet és szórakozást nyújtó kincsünk.