Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Toyo Tires

Bemutatjuk hajóköteleink készítőjét

Hajóköteleinket és bizonyos mentőeszközeink köteleit egy ceglédi gyártól rendeljük évtizedek óta. Számunkra különösen fontos az, hogy tudunk egyeztetni az igényeinkről, így olyan tulajdonságú köteleket gyártanak nekünk, amelyek akár extrém helyzetben sem hagynak cserben minket.

A Galco Kft. egy családi cég, ahol apáról fiúra és lányra öröklődik ez a mesterség. Gál Mariann, a Kft. társtulajdonosa és ügyvezetője ötödik generációs kötélkészítő, tehát már az ükapja is kötélverő volt. Gál Mariannal beszélgetünk cégtörténetről, hajókötélgyártásról.

A két világháború és a kommunizmus sem szakította meg a családban ennek a mesterségnek az űzését?

Nem, mert a nagyapámnak nem kellett bevonulnia. A kötélgyártókat nem vitték el katonának, hiszen a hadseregben mindig kellett kötél.

A kommunizmus alatt nagyapám folytatta a kézi kötélgyártást, édesapám pedig 1973-ban gépesíteni kezdett, cipőfűző gyártó kisiparos lett, az akkori szóhasználattal „maszek”. Folyamatosan szigorú ellenőrzés mellett dolgozhattak, már csak azért is, mert gyakorló reformátusok voltunk és vagyunk, a nagyapám presbiter volt. Édesapám kapott is egy levelet a Tanácstól, ami a mai napig megvan. Ebben felhívják a figyelmét, hogy a kisiparosoknak nem az a feladata, hogy mennyiséget termeljenek, hanem az, hogy csak javító szolgáltatást végezzenek. Arra szólították fel, hogy korlátozza a tevékenységét a cipőfűzők javítására, és fogja vissza a termelést. Ezt a levelet annyira nonszensznek találta édesapám, hogy bekereteztette és kitette a falra. Én a '80-as évekre tudok visszaemlékezni, akkor nagyon jól ment a családunknak, hiszen a kis butikok mindent megvettek, ami nem a nagy, kommunista gyárakból származott, ami kicsit más volt, mint a többi áru. Mindent megvettek a hajgumitól kezdve a cipőfűzőig.

ötödik generációs családi vállalkozás

Gondolom, a nagyapja és a dédapja fő megrendelői állattartók lehettek. Miért kezdett el az édesapja cipőfűzőkkel, barkács zsinórokkal foglalkozni?

A kötélverők mindig is az állattartáshoz kapcsolódtak, így amikor megjelent az autó és egyre kevesebb állatot tartottak az emberek, úgy nézett ki, hogy ez a mesterség teljesen ki fog halni. Közben megjelent a műszál és édesapám felismerte, hogy iparosítani kell ezt a kézi mesterséget. A mezőgazdasági és a barkácsboltok megmaradtak a fő megrendelőinknek, ezekbe mindenféle kötözőt, kötelet, állattartáshoz szükséges termékeket szállítottunk, illetve még szállítunk ma is. Megtartjuk ezt a régi vonalat is a hajókötélgyártás mellett, egyszerűen tiszteletből, mert nem gondoljuk, hogy ez nem lenne ma érték.

A rendszerváltás után a töredékére esett vissza az állattenyésztés mértéke, és csökkenőben van ma is.


Így van. Ebből nem lehetne ma megélni. Szerencsére édesapám időben kapcsolt, és látta, hogy a jövő más irányba megy.

A hobbi fonalaktól - amelyeket a kreatív ipar tud használni például horgolásra, dísztárgyak készítésére-, egészen kötöző zsinórokig, redőnyzsinórokig, sporteszközként használt kötelekig hosszan lehetne sorolni, mi mindent gyártanak. Azt tudja, hogy a felmenői hogyan sodorták kézzel a köteleket?

Hogyne. A vastag köteleket még mindig kézzel készítjük, ugyanúgy, mint a nagyapám. Ezek készítéséhez ugyanis egy óriási, nagyon drága gép kell, amelyeket általában tengerparti országokban szoktak megvásárolni, mert ott nagy mennyiségű terméket tudnak eladni. Magyarországon kevés ilyen megrendelés van, ezért kézzel sodrunk bizonyos átmérő felett.



Önnek természetes volt, hogy tovább viszi ezt a céget?

Soha életben nem gondoltam ezt. 18 évesen Firenzébe, Olaszországba költöztem, majd a Firenzei Tudományegyetem Bölcsész Karán angol-spanyol nyelv és irodalom szakon végeztem. Nyaranta Angliában tanultam angolul, Spanyolországban spanyolul. Édesapám mindent finanszírozott. Emellett természetesen megtanultam felsőfokon olaszul is, és azt terveztem, hogy diplomáciai pályára lépek. Megszoktam, hogy kilógok a sorból. Volt más magyar is rajtam kívül az egyetemen, de mindenki magyar szakra járt. Én többet akartam. Mindenben a minőséget kerestem, amikor szállodában dolgoztam, Salvatore Ferragamo design hotele volt a szint.
Aztán édesapám beteg lett, úgyhogy én otthagytam mindent és hazajöttem - úgy éreztem, vissza kell adnom neki azt a sok mindent, amit kaptam tőle, segítenem kell neki, még akkor is, ha nem terveztem, hogy a cégben fogok dolgozni. Nehezebb volt hazajönni, mint elmenni. Eleinte filmeket szinkronizáltam és idegenvezető lettem Budapesten, mellette tanultam a kötélgyártást. Igyekeztem mindent mindenhol a legjobbaktól tanulni. Nagyon hiányzott Firenze és a barátaim, de hamarosan megtaláltam a ceglédi szomszéd utcából a férjemet és két kislányom született. Hozzájuk évekig csak olaszul beszéltem, ezért ők gond nélkül értik most olasz barátaim gyerekeit.
Édesapám azt mondta, higgyem el, hogy szinte minden munkát meg lehet szeretni. Akkor gyűlöltem ezt a mondatát, de aztán tényleg megszerettem a kötélgyártást, és a halála után néhány évvel úgy döntött a család, hogy én vigyem tovább a céget. Igaza lett, nagyon sokszínű a munkám, abszolút örömömet lelem benne. Sokat bővítettem a termékpalettánkon, rendszeresen hátra hőkölnek az emberek, amikor meglátják, mennyi mindent gyártunk.

Gál Mariann

Hajóköteleket már az édesapja is készített, mi is tőle vásároltuk a vontatóköteleket a mentőhajóinkhoz. De azóta sokkal többféle hajókötelet gyártanak.

A '80-as, '90-es években nem voltak még külföldi hajókötelek, így édesapámnak ez egy elég jó szegmens volt. Aztán bejöttek a külföldi kötelek, és azok -tény és való-, sokkal magasabb minőséget képviseltek és elindultak egy olyan fejlődés útján, amit mi még nem követtünk teljesen. Aztán a pandémia elején elkezdtük fejleszteni a hajókötél-ágazatunkat. Hála az égnek, meg tudtuk csinálni, legalább olyan jóra, mint a külföldi gyártók. Idén nyáron elindítottunk egy roadshow-t a Balaton körül, volt már hat vagy hét állomásunk, minden alkalommal egy versenyt szponzorálunk. Kitelepülünk, és ott megmutatjuk a termékeinket a hajósoknak, hogy vegyék kézbe, és nézzék meg, ez tényleg nem rosszabb, mint a külföldi.
Az egyik vitorlás, amelyik tavaly egy kisebb versenyen nyert tőlünk egy teljes kötélzetcserét, azzal a kötélzettel megnyerte a Kékszalagon a saját kategóriáját.

Ahhoz, hogy ezt a minőséget elérjék bizonyára együtt kellett működni hajósokkal.

Természetesen, enélkül nem is tudtuk volna kifejleszteni ezeket a köteleket. Van egy szakmai tanácsadóm, Légrádi Márk, szóló földkerülő vitorlázó, vele rendszeresen konzultálok, ő folyamatosan teszteli a köteleinket.


Alfa mentőhajónk és kötelei

Az, hogy önök családi vállalkozásként működnek, magyarországi gyárral, több előnnyel is jár a vásárlók számára. Egyrészt könnyen elérhetőek - egy külföldi kötélgyártóval sokkal nehezebb kapcsolatot létesíteni, még ha beszél is idegennyelveket valaki. De az egyedi, akár kis mennyiségben gyártott köteleket sem nagyon tudja az ember külföldi cégeknél legyártatni.

Abszolút kiszolgálunk egyéni igényeket. És az nagyon fontos, hogy utolérhetőek vagyunk. Bármilyen kérdése lenne a vevőnek vásárlás után is, mi rendelkezésére állunk. Mindig úgy szoktuk kezdeni a kiszolgálást a mintaboltjainkban, hogy megkérdezzük, milyen célra kell. Nem könnyű a sok kötél között eligazodni, ha mi ajánlunk valamit, azzal remélhetőleg évekig megoldja a problémáját. A felhasználást ismerve tudjuk, hogy milyen alapanyagból legyen a termék, mennyire nyúljon, kell-e neki az az átmérő, vagy esetleg elég sokkal vékonyabb. Sokat tud megspórolni egy-egy méter kötélen a vásárló.

Amikor a dédapja, a nagyapja árulta a kézzel sodort köteleit, kézzel fűzött kötőfékjeit a vásárokban, piacokon, akkor kénytelen volt jó minőséget adni, hiszen hamar híre ment volna a helyi közösségben, ha nem jó köteleket készít. Kerestek volna más kötélverőt, és talán számon is kérték volna tőle, ha nem jól dolgozik. Ez a mentalitás öröklődik önöknél még így is, hogy már nincs feltétlenül kapcsolata a cégvezetésnek a vásárlókkal, megrendelőkkel?

Természetesen! Viszont ha nem is találkozom velük személyesen, rendszeresen informálódom a vevői véleményekről. Egyrészt folyamatos visszajelzés érkezik mintaboltjainkból, ahol a vásárló minden észrevételét megosztja az eladóval, másrészt az üzletkötőinktől, akik személyesen látogatják viszonteladóinkat. Több évtizedes partnerkapcsolataink vannak, amiket nagyra értékelünk és igyekszünk megbecsülni. Hajóköteleinkkel a hajósokat szeretnénk kiszolgálni, akik gyakran prémium minőséghez szoktak. Mikor először kitelepültünk úgy féltem ettől, mint ördög a tömjénfüsttől. Attól tartottam, hogy mi van, ha azt mondják, hogy ez nem is jó, elkezdik becsmérelni. A kollégáim is nagyon izgultak. Mondtam nekik, hogy nekem hatalmas áldozat odatenni az arcomat, nehogy bármi történjen, ami miatt leszerepelek. Nyilván minden szervezetben van egy-két fennakadás, egy-két dolog, ami nem úgy működik, de a hajókötélgyártásban ezt nem engedhetjük meg ezt magunknak. Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, szívvel -lélekkel igazi minőségi munkát végeznek.

Volt olyan, aki megkeresett, hogy olcsóbb terméket szeretne, én meg mondtam neki, hogy olyat nem tudok adni, nem vagyok hajlandó rontani a minőségen.

Az árak megállapításánál biztos végeztek konkurenciaelemzést. Nehéz jó árat megállapítani a hajóköteleikre?

Külföldi kötélben is van több árkategória. De azt nagyon nehéz volt kideríteni, hogy a hajósok hol veszik a kötelet. Mikor érdeklődtem, csak annyit mondtak, hogy „a Ferinél.” No de ki az a Feri? Kiderült, hogy sokan a kikötőmesterektől veszik, ők intéznek mindent, fogalmuk sincs, ki gyártja a kötelet és valójában mennyibe kerül. Nagyon nagy százalék így vásárol az én tudomásom szerint. Mindenesetre javaslom, hogy mikor árakat hasonlítanak össze, keressenek technikai adatokat is. Ha nem találnak legalább szakítószilárdságot, kezdjenek el kételkedni. A műbizonylat szintén fontos garancia és érték-mérték. Mivel a termékeket mi gyártjuk, mi adunk róluk műbizonylatot.

Hallom a hangján, hogy nagyon fontos önnek a hajózási termékpaletta. Ön is vitorlázik?

A hajókötelek a legmagasabb minőségű köteleink, és én a minőséget szeretem, ehhez szoktam hozzá a családomban. Úgyhogy ezért beszélek erről ilyen lelkesen. De az is igaz, hogy azt gondolom, a vitorlázás Magyarországon szép jövő előtt áll, tehát egy jó piac lehet ez nekünk.

Egyébként elkezdtem egy vitorlástanfolyamot, még csak az elméleti résznél járok, de már alig várom, hogy elkezdjem a gyakorlati képzést.



Ismerje meg támogatóinkat

MOL
FGSZ
Hungarikum Alkusz
Uniqua
Das Welt Auto
BETADINE
Telekom
Szoftver.hu
Innovációs és Technológiai Minisztérium
Balaton Fejlesztési Tanács
Halker
Helikon
Rudi Transport Kft.
Abroncs kereskedőház

Ismerje meg együttműködő partnereinket

Pannon-Work
Sea-Help
Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat
Az Országos Meteorológiai Szolgálat
Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület
Prohuman
Wein János Alapítvány
BL YachtClub & Apartments
Balatonfüredi Yacht Club
Képmás
Bujdosó Pincészet
AbOvo Média Kft.
Rudy Project
CodeVision Kft.
Igor Corner Internet Kft.
CarNet csoport
melodiak
Kürt Zrt
Galco
1%