Búcsúzunk egy bajtársunktól

Tegnap elveszítettük egyik mentőhajó-vezető kollégánkat, Házas Gábort, tragikus hirtelenséggel hunyt el.

Nagy tapasztalatú vízi ember volt, úgy ismerte a Balatont, mint a tenyerét. Nagyon fog hiányozni a szakértelme, a tettrekészsége.

Gábor a képen középen van

Gábor azon kevesek egyike volt, aki nem fiatalon, hanem középkorúan lett vízimentő. Csapattársaival vitorlázott, amikor egy baleset következtében életveszélyes helyzetbe került, csak az isteni szerencsének köszönheti, hogy megmenekült. Úgy döntött, hogy ebből a szerencséből szeretne “továbbadni” másoknak is, és vízimentő lesz. Tapasztalatának, hozzáállásának és fizikumának köszönhetően rögtön a mélyvízimentési részlegünkre került, ahol matrózként, de leggyakrabban hajóvezetőként dolgozott.

Gábor élete számos ponton kapcsolódott a repüléshez is. Édesapja nemrég, 80 évesen ejtőernyővel ugrott a Balatonba, pilóta nagyapja pedig Endresz Györggyel repült együtt, aki legendás óceánrepülése mellett az egyik leghíresebb Aeroexpress vízirepülő pilóta volt az 1920-as években. Ez is inspirálta Gábort abban, hogy befektetőként és hajózási szakemberként alapvető részt vállaljon az Aeroexpress brand tavalyi újraindításában, az első újkori dunai es balatoni vízirepülések megteremtésében. Családja mellett vitorlás emberként a Balaton és a balatoni vízirepülés ügye vált másik legfontosabb hivatásává az életében. Kiváló szervezőkészségével, határozottságával, koordinációs képességével szolgálta a magyar repülés fejlődését, sokszínűbbé válását, a hazai légiközlekedési képességek gazdagodását. Neki köszönhetjük mi is, hogy részt vehettünk a hidroplánrepülések újraindításában a Dunán és a Balatonon is.

Ég veled, Gábor!