Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Balsai Móni

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Balsai Móni színművész - vele beszélgetünk.

Balsai Móni

Móni, milyen a viszonyod a vízhez?

Nagyon-nagyon szeretek vízben lenni. Kislány koromban szertornáztam, aztán amikor abba kellett hagynom egy baleset miatt, akkor az úszás került be sportként az életembe, méghozzá a könnyűbúvár úszás. Nem jutottam el addig, hogy természetes vizekben merüljek, hanem a gyorsasági könnyűbúvár ágát űztem, medencében, uszonnyal, sznorkel maszkkal, még versenyekre is jártam.

Ennek köszönhetően megtanultam úszni, és imádom a vizet, biztonságban érzem magam benne. És végtelenül tisztelem, mert tudom, hogy iszonyatosan erős, és amennyire szép és kellemes, annyira veszélyes és kemény is lehet.

Sokat vagytok víz közelben? A férjed balatoni ember.

Az elmúlt években már kevesebbet. A Balatonnál vannak barátaink, ezért ott igyekszünk sokszor megfordulni, és a gyermekünk megszületése előtt, amikor a munkánk pont úgy engedte, akkor nagyon szerettünk uszodába járni, az mindig egy tök jó közös program volt.


A Balatonon csak strandoltok vagy sportoltok is?

A barátainknak között vannak hajótulajdonosok, velük szoktunk vitorlázni, és az utóbbi években pedig nagy-nagy felfedezés volt a SUP. Van egy kicsi tó Ausztriában, a hegyek között, ott próbáltuk ki először. A férjem és én is nagyon élvezzük, és a Balcsin is szoktunk SUP-ozni.

Mire figyelsz amikor elindulsz vagy amikor evezel?

Bennem van azért egy egészséges félelemérzet, nem vagyok vakmerő ember. (Kamaszkoromban voltak vakmerő tetteim, de azok mindig megtanítottak arra, hogy nem így kell közelíteni a dolgokhoz.) Szerintem az jó, ha az ember hozzá van kötve a bokapánttal a deszkához. Az egy nagy segítség, hogy bármikor el tudod érni, nem viszi el úgy a víz meg a szél. És egyre jobban látom, hogy tök fontos az, hogy legyen mellény rajtam.

Ezen kívül mindig nézem azt, hogy milyen az időjárás. Nem szeretek viharjelzéseknél, vagy szélben bemenni a Balcsiba. Lehet, hogy előfordult, ha nagyon meleg volt, hogy a partnál bementem esetleg, de nem kezdek el úszni befelé. Én tiszteletben tartom a Balatont, és tiszteletben tartom az életet is annyira, hogy tudjam, hogy mikor van az, hogy “állj!”. Hogyha szél van, nem szeretek bemenni, mert tudom, hogy nagyon nem úgy visz, ahogy én akarom, és tudom, hogy az ember pillanatok alatt úgy sodródik el, hogy az életben többet nem tud vissza evezni, akárhogy húzza az evezőt.

A távolságot is folyamatosan figyeled? Mert viszonylag könnyű messzire jutni egy SUP-pal is.

Főleg, hogyha szélirányban vagy. Ezt valahogy megtanították nekem, hogy oké, hogy arrafelé könnyű, de arra is gondolni kell, hogy ki is kell jönni. De alapvetően nem szeretek a tó közepe felé beúszni, beevezni, én egy kis biztonságosabb lány vagyok.

A parttal párhuzamosan akár több száz kilométert lehet megtenni a Balatonon.

Na ez az. A másik pedig az, hogy nekem ott van látnivaló. Tihany után van például egy olyan rész, ahol van nádas, és ott nem hangoskodunk, hanem csendben megyünk, nézelődünk, élvezzük a tájat, a vizet. Ott van mit nézni, a part mellett. Nagyon szeretem például a kacsákat, ők is a parthoz közel vannak.


Azóta, hogy anyuka vagy, máshogy gondolkozol a vízbiztonságról?

Igen, persze, biztos, hogy halálra fogom magam aggódni. Most lesz kétéves a kisfiam, úgyhogy olyan nagy víz élményeink még nincsenek. Voltunk vele a Balatonnál tavaly, de valahogy pont akkor nem volt jó az idő, nem volt részünk balatoni pancsikálásban. Babaúszásra próbáltunk menni Budapesten, de pont, amikor elkezdtünk járni, jött egy szigorítás a covid miatt, nem lehetett többet menni. De nagyon szeretném, hogy menjünk minél előbb babaúszásra, gyerekúszásra, hogy minél korábban ismerkedjen a vízzel.

Ettől függetlenül nagyon-nagyon örültem, amikor nyáron a Bagyó Sanyi (a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke - a szerk.) hozott neki egy mentőmellényt, azt fel is próbálta ott a Balaton-parton, és hosszan tanulmányozta, fogdosta, nagyon tetszettek neki a csattok rajta - 1 éves volt akkor.

Tehát idén nyáron már elég nagy lesz ahhoz, hogy a vízben játsszon, és ehhez mellénye is van. Egyre többször látjuk, hogy szülők nem karúszót, hanem mentőmellényt adnak a strandon a gyerekekre, és a gyerekeket egyáltalán nem zavarja, észre sem veszik, hogy rajtuk van, önfeledten játszanak a vízben.

Én is azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó ötlet. Nem tartom elégnek a karúszót ilyen picike gyereken.

Miért vállaltad el, hogy mentőmellény nagykövet leszel?

Borzasztó dolog azt látni meg hallani, amit hallunk a vízimentőktől, és amit én is látok, hogy micsoda felelőtlenséggel vannak az emberek, és mennyire sok baleset történik. És én azt gondolom, hogy minél többet kell tényleg azt hangoztatni és beszélni róla, hogy nagyon jókat lehet játszani a vízben, de azért a víz nem játék. Szóval muszáj felelősen gondolkodni. Amikor egy felnőtt ember sem mutat példát, az egy végtelenül szomorú dolog. És miért gondoljuk azt, hogy ciki lenne egy mellény? Tök jó dolog egy mellény!

Én azért tudok a veszélyekről, a vízbiztonságról többet, mint általában az emberek, mert a baráti társaságomon keresztül látom, hogy micsoda energia-, pénz- és időbeli befektetés a vízimentőknek a szolgálat fenntartása a Balatonon, a balesetek megelőzése. És hálás is vagyok, hogy néhányan összeálltak és létrehozták a vízimentést, és van, aki átadja a tapasztalatokat, amikről jó, ha tudnak az emberek. Szívesen csatlakozom egy ilyen csapathoz.

Azt gondolom, hogy legtöbbször a tudatlanság okozza a bajt. Bemegyünk a fürdeni, de nem tudjuk, hogy az a víz mekkora, hol mélyül. Szerintem nagyon fontos az, hogy ezekről beszéljünk, és utánanézzünk ezeknek a dolgoknak, mielőtt vízbe megyünk.