Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Dr. Fábián Attila

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora, egyetemi tanár – vele beszélgetünk.

Rektor Úr, milyen a vadvizekhez való viszonya? Az Alföldön nőtt fel, egy Tisza-parti városban.

Szolnokon nőttem fel, és általános iskolában még kevésbé, de középiskolában, amikor eljött a tavaszi időszak, akkor az órák után a barátaimmal rendszeresen leszaladtunk a Tisza-partra, ott letettük egy csónakházban a cuccainkat, és kajakot béreltünk. Rendszeresen föleveztünk a vasúti hídig, ami olyan 3-4 kilométeres távolság volt, aztán lecsorogtunk a Tiszán vissza a kölcsönzőig. Ez persze sport is volt, másodsorban pedig kaland is, hiszen a Tisza nagyon izgalmas folyó.

A szőke folyónak vannak holtágai, ezek állóvizek, a szolnoki is nagyon népszerű.

Középiskolás koromban már elengedtek bennünket egyedül a vízre, és sokszor mentünk a Holt-Tiszára, mert nagyon szerettük. Ott körös-körül mindenhol üdülők voltak, és rendszeresen ott töltöttük a hétvégi összejöveteleinket. Nagyon jókat lehetett fürödni, tiszta vize volt.

Emlékszik arra, hogy a szülei, nagyszülei tanították arra, hogyan kell a vízben viselkedni?

Nekem nagyon könnyű volt a helyzetem, mert édesanyám testnevelő tanár volt a Varga Katalin Gimnáziumban. Ő tanított úszni, és a vízi szabályokat tőle tanultam meg. Ahogyan azt is, hogyan kell viselkedni, ha a Tiszában kajakkal beborul az ember, vagy ha örvénybe kerülnék, hogyan kell kimenekülni.

Ezen kívül pedig Szolnok voltaképpen a vízi sportok városa is, ahol olyan szakemberektől tanulhattam úszni, mint Hasznos Pista bácsi, aki olimpiai bajnok vízilabdázó volt. Ők nagyon szigorúan kezelték ezt, rendkívül sok múlik azon, hogy gyermekkorban a víz használatának a szabályait mennyire veszik komolyan. Beleértve azt, hogyha az ember mondjuk a Tiszában túlértékeli a saját tudását, és felelőtlen, akkor annak milyen következményei lehetnek.

Rendszeresen jártunk le a Tisza-partra fürdeni a szüleimmel, és megkaptam azokat az instrukciókat, amire figyelni kellett, de ők is folyamatosan figyeltek ránk. Bár a szülők tanítása nagyon sokat számított, a gyermek azért nem mindig hallgat a szüleire. Ám ha más mondja, például a Hasznos Pista bácsi, aki nagyon szigorú, mély hangú, elég kemény ember volt, akkor nem volt apelláta. Nem lehetett például a Damjanich uszodában bohóckodni a vízben, vagy balesetveszélyesen viselkedni. Az emberre mindez ráragad, és utána már ösztönösen odafigyel.

Dr. Fábián Anna és Dr. Fábián Attila

Aki folyóvíz mellett nő fel, általában a tavakban is jobban odafigyel. A folyó mintha jobban megtanítaná az embernek a természet tiszteletét.

Talán a folyó szabálytiszteletre tanítja az embert, mert folyamatosan mozgásban van. És ha az ember egyszer hibázik, az szerencsésebb esetben csak azzal jár, hogy 200 méterrel lejjebb fog kievickélni a vízből, és utána valahogy vissza kell menni az eredeti helyre. De meg kell tanulni, hogy mit jelent a sodrás, a műtárgyak, például a stégek körüli sodrás, vagy hogy a hidak alatti hogyan mozog a víz.

Egy tóban azért ilyen nincsen, bár egy bányatóban például a hideg örvények, a mederviszonyok veszélyesek lehetnek.

Aztán amikor családapa lett, és már Sopronban éltek, a saját gyerekeit hogyan tanította a vizek használatára, a vízi sportokra?

Az első, hogy a lehető legkisebb korban elkezdtük a gyerekek tanítását. Egészen pici gyerekkoruktól kezdve, ha a jól emlékszem 3-4 éves koruktól jártunk velük az uszodába, tanítottuk nekik a fegyelmet, a vízben való viselkedést. És sokat utaztunk le a Balaton partjára is. Egy picike kis házunk volt ott, így a gyerekek a Balatont is megismerték.

Itt, Sopronban pedig rendszeresen járunk a Tómalomra fürdeni.

Az úszáson kívül szokott még más sportot űzni a vizeken?

Igen, a barátaimmal, a gyerekeimmel minden nyáron Ausztriában raftingolunk. Az egy kitűnő sport.

Illetve vitorlás és motorcsónak vezetői jogosítvánnyal is rendelkezem, és a barátaimmal az Adrián is rengeteget vitorláztunk, illetve a Fertő-tavon is sokat járunk ki, és űzzük ezt a sportot.

A raftingolásnál nem kérdés, hogy mentőmellényt viselnek.

Így van, ott kötelező. Nem számít, ha az ember kiváló úszó, bármi megtörténhet. Beütheti a fejét például egy sziklába, beszorulhat a lába egy szikla vagy egy fauszadék alá, és a mentőmellény ebben az esetben nagyon sokat tud segíteni. Én azt gondolom, hogy kiválóan úszom, de eszembe nem jut mentőmellény nélkül beülni egy hajóba. Nem a szabály miatt kell mentőmellényt viselni, hanem azért, mert az életünket védi.

A raftingolásnál nagyon ügyesen kell evezni, manőverezni, és szemmel láthatóan nem zavarja a raftingolókat a mentőmellény a mozgásban.

Kiválóan lehet benne mozogni. Ki kell választani a megfelelő mellényt, ami kényelmes, és nem szorít, nem nyom. Ma már különböző formátumú mellények vannak, nemcsak az a nagy, pufi mentőmellény, hanem léteznek könnyített, de kiválóan működő mentőmellények is.

Dr. Fábián Anna, Fábián Balázs, Fábián Dániel, Dr. Fábián Attila

A vitorláson, hogyha a körülmények miatt mentőmellényt kell viselni, akkor más fajtát hord, mint raftingoláskor?

A tengeren, mondjuk az Adrián, amikor a nyarat szeretnénk élvezni, kicsit könnyítettebb mentőmellényt viselünk. Az más kérdés, hogy viharban a komolyabb mellények is előkerülnek. Az egy dolog, hogy kötelező a vitorlásokon, a vízi járműveken mentőmellényt elhelyezni, de ha valaki ezt elfelejti, vagy nem viszi magával, mert nem tartja fontosnak, nagyon nagy bajba kerülhet. Mi is kerültünk már 15-18 csomós szelekbe, amikor bizony kapaszkodni kellett. Tehát a mentőmellények közötti differenciálással lehet a biztonságot is megtartani, de másodsorban a kényelmet is biztosítani.

Arra a korosztályra, amelyet Rektor Úr tanít az egyetemen, jellemző, hogy nem nagyon van veszélyérzetük, szeretik a határaikat feszegetni. Sokan gondolják, hogy ők ügyesek, fiatalok, erősek, nem történhet bajuk. Mit gondol, hogyan lehetne rájuk hatni, hogy ne gondolják azt, 20 évesen ciki mentőmellényt felvenni a SUP-on?

Mindenki attól tart, hogy “jaj, hogy fogok kinézni benne, nem barnulok le egyenletesen, mennyire kellemetlen ebben mutatkozni”. Fontos szempont lehet az, hogy a mentőmellény-tervezők gondoljanak arra, hogy dizájnosabb, egy kicsit csinosabb, de a praktikum szempontjából megfelelő mentőmellényeket terveznek. Aki profi módon használja, annál ez nem számít, mert pontosan tudja, hogy miért van rá szükség. Hogyha a mellények egy kicsit színesebbek, divatosabbak lesznek, akkor biztos vagyok benne, hogy ez is ugyanolyan ruhadarab lesz, mint a maszk. A maszkviselést se szeretjük, de gondoljunk csak bele, hogy hányféle dizájnnal viselik ma már a maszkokat, miközben tudjuk, hogy az egészségünket, az életünket védjük vele. A mentőmellényről is lehetne így gondolkodni, és lehet, hogy egyre több fiatal is fölvenné majd.