Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Farkas Róbert

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Farkas Róbert, hegedűművész, a Budapest Bár zenekar alapítója és vezetője – vele beszélgetünk.

Farkas Róbert, a Budapest Bár zenekar alapítója és vezetője, fotó: Besenyei Gergely

Robi, mennyire tudsz úszni?

Akkor tudok jól úszni, ha leér a lábam és így biztonságban érzem magam. Régen nem nagyon mentem a víz közelébe sem, ahhoz képest ez már nagy dolog. Én felnőttként kezdtem el úszni tanulni, és egész jól megy. Például a Balatonba be merek menni, amíg leér a lábam, de csónakról vagy hajóról beugrani nem merek.

Gyerekkorodban nem jártál úszótanfolyamra?

Dehogynem. Általános iskolában, amikor elsős vagy másodikos voltam, akkor Budapesten, az Almássy téren volt még uszoda, oda jártunk. Az első órán a medence szélére kellett állni és beugrani. Ez nekem nem ment, erre az oktató bedobott, emlékszem, ahogy nyeltem a vizet, és onnantól engem vízben nem látott senki legalább 30 évig. Az nekem akkora sokk volt, hogy a következő órára már el sem mentem.

Aztán egy jó pár éve történt, hogy szaunáztam valahol -amit nagyon szeretek-, és volt mellette egy medence, és láttam, hogy dolgozik ott egy oktató is, akinél elkezdtem úszni tanulni. Egy jó hónap alatt el is jutottam odáig, hogy nem mély medencében, hanem mondjuk egy 160 centiméteresben, végig úszom, akármilyen hosszú. Egy ilyen medencében teljesen komfortosan érzem magam.

De ott még nem tudom leküzdeni a félelmem, ahol nem ér le a lábam. Próbáltam, de olyan félelmetes, hogy ha bármi van, akkor nem tudom letenni a lábam, hogy egyszerűen nem tudom ezen túltenni magam. Pedig amikor vitorlázunk a Balcsin, úgy irigylem azokat, akik beugranak a vízbe.

2021. augusztus 6. - a kampányindító sajtótájékoztatón, fotó: Besenyei Gergely

Számos olyan zenekarban játszottál, illetve játszol, amelyeknek nemzetközi híre van. Tehát a járvány kitörése előtt utaztatok. Gondolom, hogy tengerparti, óceáni területekre is. Ilyenkor az ember csak lemegy a partra.

Pontosan így volt, lementem és bementem - térdig. De ha úgy éreztem, hogy számomra veszélyes, akkor inkább hagytam és csak napozgattam a parton.

A vízi járműveken hogy érzed magad?

Teljesen jól. Huszonegynéhány éves koromban, amikor a 100 Tagú Cigányzenekarban játszottam, a Dél-franciaországi riviérán koncerteztünk több hetet, és Monte Carlóban vagy Nizzában laktunk, ott láttam, hogy jet-skiznek. Hú -mondom-, ezt nagyon kipróbálnám. Nagyon szeretek motorozni, meg az autókat is. És ki is próbáltam ott Franciaországban, adtak rám egy mentőmellényt, és egész nap jetskiztem. Semmi félelmem nem volt, hiszen volt rajtam mentőmellény, tudtam, hogy nem fogok elsüllyedni, ha beesek a vízbe. Úgyhogy a járműveken egyáltalán nincs félelmem.

Ezek szerint a mentőmellényt szívesen hordod.

Természetesen. Sokszor beszélgettem olyan emberekkel, akik gyakran vannak vízen és jól tudnak úszni, ők is inkább felveszik a mellényt, mert lehet egy olyan probléma, amikor nagyon fontos, hogy rajtuk legyen. Pláne nekem, aki retteg a mélyvíztől. Bár az is relatív, hogy mit jelent jól úszni. Azért a víz akárhogy is, a legjobb úszónál is erősebb és kiszámíthatatlanabb. Nem akkor kell kérni a mentőmellényt, amikor baj van, hanem előre fel kell venni.

Ezért is vállaltam, hogy részt veszek a VMSZ nagyköveti programjában, nagyon szívesen leszek ennek a kampánynak az egyik arca én is. Hiszen én tudom, milyen, amikor valaki egyáltalán nem mer bemenni a vízbe, most már azt is tudom, hogy milyen bemenni, de azért lábam érjen le, és tudom, hogy milyen érzés, amikor az ember nagyon fél a mélyvíztől.

Főleg gyerekek esetében tartom nagyon fontosnak beszélni erről. Nagyon rossz érzés, amikor kisgyereket látok tengerparton, óceánparton, hogy csak úgy, minden nélkül ott van. Főleg az óceánparton, ahol olyan hullámok vannak, amelyek pillanatok alatt kiszedik a talajt az ember lába alól. Nagyon veszélyes lehet, hiszen a víznek iszonyatos nagy ereje van. Úgyhogy jobban oda kellene figyelni rájuk, gyereket nem szabadna egyedül hagyni még mentőmellényben sem víz közelben.

#egyeletemegymellenyem - Mentőmellény Nagykövetek egy csoportja, fotó: Besenyei Gergely

Nagyszerű, hogy nyíltan tudod vállalni a félelmedet. Sokan érzik kínosnak bevallani, hogy félnek a víztől vagy nem tudnak úszni. Könnyen fordulhat tragédiába, ha például egy társaságban elhallgatja ezt valaki.

Én abszolút felhívtam a barátaim, a társaságunk figyelmét erre, amikor medencénél vagy vízben voltunk. Megtörtént, hogy az egyik barát bedobta a másikat. Én mondtam, hogy velem ilyet nem lehet! Én azt gondolom, hogy sokkal jobb, ha a társaság vagy a baráti kör tud erről. Egyáltalán nem tartom azt jó ötletnek, hogy ha valaki nem tud úszni, és eljátssza, hogy tud, mert ha olyan helyzet van, akkor egy olyan emberre sokkal jobban figyelnek, aki nem tud a vízben közlekedni.