Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Nagy Sándor

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Nagy Sándor, Jászai Mari-díjas színművész – vele beszélgetünk.

Sanyi, Te nem régóta vitorlázol.

Nem. A pandémia kezdete óta vitorlázom, akkor tettem le a vitorlás vizsgát, és azóta a barátaimmal ahogy tudunk, megyünk is le Balatonra. Korábban nem érdekelt a vitorlázás, de egyszer Szerednyey Béla és Barabás Kiss Zoltán egy balatoni vendégjáték után meghívtak a hajójukra Alsóörsön, és ott egy csapásra beleszerettem ebbe a sportba.

Nagy Sándor középen kapucniban

Hogy látod, a mentőmellény a hobbi vitorlázóknak mennyire fontos? Tényleg használják, vagy csak hever valahol a hajón, mert kötelező tartozék?

Általában az utóbbi szokott lenni, pedig erre sokkal jobban oda kellene figyelni. Az biztos, hogyha gyerek van a hajónkon, mindig adunk rá mellényt. Akkor is, ha csak a kikötőben állunk. Nem engedjük, hogy anélkül a hajón legyen.

Ami a felnőtteket illeti: amikor órákat töltünk a tűző napon, nem vesszük fel, de amikor megváltozik az időjárás, vagy elkezd erősödni a szél, akkor már nekik is adunk mellényt.

Miért vállaltad el, hogy mentőmellény nagykövet leszel?

Azért tartom fontosnak a témát, mert sokan fulladnak bele a Balatonba. Pedig az, hogy az ember kimegy a vízpartra, egy pozitív dolog kellene, hogy legyen.

Nálunk falun sokszor megtörtént, hogy belefulladt valaki a Tiszába. Ez olyankor az egész falunak trauma volt. Az állóvíz kevésbé veszélyes, de ott is észnél kell lenni, és biztonságosabb, ha van az emberen mellény, pláne, ha nem ismeri azt a vizet.

Egészen elképesztő volt például kezdő vitorlázóként megtapasztalni azt a Balatonon, hogy a verőfényes napsütésből hogyan tud átváltani hirtelen az időjárás úgy, hogy mondjuk minket el se ér a vihar, csak a part mentén megy körbe, de úgy belekap a szél a génuába, hogy már dőlünk is meg 45 fokban. Ilyen esetben, ha valaki nem elég ügyes vagy jártas, beleeshet a vízbe. Nem véletlen az, hogy a vitorlás vizsgán is fő tétel a vízből mentés.


A Felső-Tisza mellett nőttél fel. Ott megtanulja az ember, hogy milyen veszélyei vannak az élő vizeknek.

Igen! A verset idézve: “Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” Vagyis a természet az úr. Tuzséron egyszer a strandon, egészen közel a parthoz, 6-7 éves lehettem, és beleléptem egy gödörbe, elmerültem, a bátyám húzott ki. A Tiszának folyamatosan változik az alja, ezért veszélyes. Ma itt van egy gödör, aztán másnap már hat méterrel arrébb van, és lehet, hogy sokkal mélyebb. Nem is mertem nagyon folyóvízben fürdeni soha.

Gyerekkorunkban elmondták, hogy ha lehúz az örvény, akkor el kell engedni magad, és miután lehúzott az aljára, ott ki lehet úszni. Hát én még olyannal nem találkoztam, akinek ez sikerült, csak a halálesetekre emlékszem, amikor ment körbe a faluban, hogy “hallottátok? őt is lehúzta a víz.”

Lehet vagánykodni, meg játszani az eszed, nagyképűnek meg nagyszájúnak lenni, de a természet elintéz téged egy másodperc alatt. Ezek olyan energiák, amiket tisztelni kell, különben biztos baj lesz belőle.