Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Papp Gergő

Ismét egy újabb interjú-sorozatot indítunk, melyben a "Viseld a mentőmellényt!" kampányban hozzánk csatlakozott népszerű Nagyköveteink beszélnek motívációjukról, amiért kezdeményezésünk mellé álltak.

- Gergő, te már gyerekkorodban is sok időt töltöttél a Balatonnál. Emlékszel arra, hogy a nagyszüleid vagy a szüleid tanítottak arra, hogy miként kell a vízben viselkedni, hogyan kell vigyázni?

- Nem, ilyen különös alapossággal nem történt, ha jól emlékszem, de ez azért már elég rég volt. Annyira emlékszem, hogy az például alapszabály volt, hogy felhevült testtel tilos beugrani a vízbe, tehát mindig előmosakodást kellett csinálni, még akkor is, hogyha csak besétáltunk mondjuk. Tilos volt bármiről csak úgy beugrani a vízbe.

Papp Gergő, fotó: Besenyei Gergely

- Most már a Balatonnál élsz, szoktál az úszáson kívül bármilyen más sportot gyakorolni a vízben?

- Szoktam. Van egy elektromos motorcsónakom, és az elmúlt öt évet leginkább azon töltöttem bent a vízen, de a SUP-pozást meg a vízibiciklizést is nagyon szeretem.

- Történt olyan valaha, amitől megijedtél?

- Igen! Az egy meghatározó nyár volt a családommal, a volt feleségemmel és az akkor 10 éves fiunkkal, amikor 2017-ben kitaláltuk azt, hogy a vakáció alatt csinálunk egy Balaton-körtúrát a vízen. És akkor ezzel a bizonyos pici, nagyon egyszerű elektromos csónakunkkal elindultunk Szigligetről, és visszaértünk Szigligetre, egy 23 napon át tartó, kizárólag a tavon megtett túrát tettünk. Ez egy nagyon maradandó élmény volt. Egyebek közt pont akkor találtunk rá a saját, szigligeti otthonunkra, illetve nagyon sok tanulsággal is járt ez az út.
Pont a túránk legelején voltunk. És Zánka előtt történt, hogy a ragyogó, napsütéses kánikulából egyszer csak hirtelen, a nádasok felől teljesen beborult, és elképesztő hullámok alakultak ki, pedig a part mentén mentünk. Nagyon megijedtünk, nagyon nehezen lehetett akkor kormányozni ezekben a hullámokban, meg a szélben a csónakot. Azonnal mindenki felvette a mentőmellényt, nagy nehezen valahogy kikormányoztuk a hajót, de piszok nehéz volt a hullámokban kihúzni a stéghez. Úgyhogy egy csomóan bejöttek segíteni, és így tudtuk valahogy lekötni meg a vízen keresztül kijönni a partra. Ez egy borzasztóan ijesztő dolog volt. És akkor megtanultam, amit fejben már tudtam korábban, hogy a Balatonon nagyon figyelni kell – például a viharjelző rendszert, mert lehetnek gyors időjárásváltozások. Hiszen nagyon gyakran és nagyon hirtelen változnak a szélviszonyok. És onnantól kezdve pontosan tudjuk, hogy elengedhetetlen, hogy minden egyes napszakban és időjárási körülmények között legyen rajtunk mellény hogyha vízen vagyunk.

A Hidegenlégióval

- Ehhez a kampányhoz miért csatlakoztál? Azonnal elfogadtad a felkérésünket.

- Hát egyrészt Balázs kért fel engem (Tóth Balázs, a BL YachtClub & Apartments vezetője, a mentőmellény nagyköveti programunk egyik ötletgazdája – a szerk.). Ha Balázs bármit kér tőlem, igyekszem rögtön beleállni. Másrészt Bagyó Sanyit is ismerem (a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke – a szerk.). Volt egy közös élményünk: annak idején még télen elindították a Hidegenlégiót, egy téli vitorlás programot. Én már ott voltam a legelső alkalommal, és örökre megmaradt bennem az, hogy a Sanyi, aki pedig aztán igazán elég rutinos vízi ember, milyen határozottan hívta fel mindannyiunk figyelmét minden egyes felszállás előtt arra, hogy itt bizony senki nem fog felszállni a hajóra mentőmellény nélkül. Ezt egy életre megjegyeztem. Pont itt az íróasztalomon is van egy ilyen kép, hogy a Balázzsal meg a Sanyival éppen kikötünk valahol, és itt állunk mindannyian mentőmellényben.

Aztán ahogy mondtad, elég szoros viszonyba kerültem a Balatonnal, sok időt töltök itt, és megismertem a szeszélyességét - ez a másik oka annak, hogy csatlakoztam ehhez a programhoz. Illetve azért is vállaltam, mert nagyon fontos átadni ezt a szemléletet a fiamnak, aki most 14 éves. Meg az a rengeteg idei tragédia, ez mind-mind együtt állt ahhoz, hogy azonnal igent mondjak.

- Jó, hogy említed a fiadat. Egy kamasz gyerek nem akarja már, hogy a szülő mindig ott legyen vele a vízben. Hogy éred el, hogy mindig úgy viselkedjen, hogy ne legyen baj?

- Ezt csak kiabálással lehet, meg nagyon erős rászólással. A hajón azért még mindig velünk jön, a barátaival esetleg elmehet vízibiciklizni, de oda nem engedném el mellény nélkül. Illetve, ha labdáznak a barátokkal, akkor a bóján túl nem mehet mentőmellény nélkül. És most, hogy ez a kampány elindult, biztos vagyok benne, hogy a szigligeti kölcsönzők továbbra is, még inkább odafigyelve, szigorúan kötelezővé fogják tenni a SUP-on, vízibringán meg a kajakon a mentőmellényt.
Egyébként, - és nem akarom elbagatellizálni a dolgot, tényleg ne értse félre senki-, szerintem van az a kor, meg az a testalkat amikor jót tesz már, hogyha valami eltakarja az embert. Nekem ez egy fontos szempont, hiszen nem kell folyton behúznom a hasamat, mert eltakarja a mentőmellény. Lássuk be, ez sem elhanyagolható szempont - az életben maradásról már nem is beszélve!