Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Pataki Ági

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert embert kért fel arra, hogy legyen “Mentőmellény Nagykövet”, segítsen nekünk a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Pataki Ági, filmproducer, modell - vele beszélgetünk.

- Ági, miért csatlakoztál ehhez a kampányhoz, miért fogadtad el a felkérésünket?

- Tulajdonképpen az idei tragédiákról szóló, sokkoló hírek miatt. Nagyon örülök, hogy valaki veszi a fáradságot, és megpróbál egy felvilágosító kampányt végigvinni, és ha ebben én csak egy nagyon picikét is tudok segíteni, akkor azt nagyon szívesen megteszem. Ugyanis ez egy olyanfajta veszteség, és egy olyan tragédia, ami elkerülhető. És egészen egyszerűen csak tájékozatlanságból, figyelmetlenségből, butaságból fakad.

- Te szoktál vitorlázni a férjeddel, a barátaitokkal.

- Szoktunk vitorlázni a tengeren, de nagy hajóval, és nem mi vitorlázunk, hanem skipperrel megyünk. Nekünk van egy elektromos hajónk a Balatonon, azzal szoktunk közlekedni, ami azért egy egyszerűbb történet. De bármilyen vízi eszközön megvan a veszélye annak, hogy tragédiába fordul, hogyha valaki nem tud úszni, vagy nem ismeri fel a körülményeket, vagy nem figyel oda. Tehát a víz egy veszélyes műfaj.

Pataki Ági

- Vesztek fel mentőmellényt?

- Nekünk evidencia a mentőmellény! Nálunk a hajóban mindenféle méretben van mentőmellény, mert fel vagyunk arra készülve, hogy vendég jön, esetleg gyereket is hoznak a hajóra - több is van, mint amire szükség van egy alkalommal. A nagy vitorláson, ahol skipper van, ott pedig nem is kérdés, ott az elején felvilágosítják az embert erről.

Én döbbenten hallgatom a tragédiákról szóló híreket. Mi azóta, hogy hajózunk, mindig felvesszük a mentőmellényt.

- Az elmúlt 10-15 évben felértékelődött a külső, és sokan figyelnek a megjelenésükre. Szoktuk hallani kifogásként, hogy „nem áll jól a mentőmellény, eltakarja az alakom”.

- Bennem ez fel sem merül! Az, hogy kényelmetlen, az felmerül az emberben, de ez is szokás dolga. A kérdés az, hogy mit vállalok és miért? És hogyha ezt a kérdést felteszem magamnak, akkor a kérdés nem is létezik már, mert természetes, hogy a biztonság mindenekelőtt, az a legfontosabb. Most már ott tartunk, hogy például a biciklisták is hordanak bukósisakot, pedig az sem áll jól az embernek, meg az is kényelmetlen.

Az, hogy hogyan viszonyulunk ehhez, megszokás kérdése: minél többen hordják, és látjuk, hogy mi a helyes út, minél többet beszélünk a veszélyekről, lépésről lépésre annál többen fogják hordani, tehát annál kevésbé fognak arra koncentrálni, hogy jól áll vagy nem áll jól, kényelmetlen vagy nem kényelmetlen.

És ami nagyon fontos, hogy nekünk felnőtteknek a feladatunk az, hogy a gyerekeket erre megtanítsuk! Az, hogy hogyan viszonyulunk például a mentőmellény kérdéshez, az is nagy részben függ attól, hogy gyerekkorban mit tanultunk meg, mire szoktatnak rá minket.

Szerintem kulcskérdés az, hogy a most felnövekvő gyerekeknek már evidencia legyen a mentőmellény. Ugyanúgy, ahogyan sokáig nem kötöttük be az autóban a magunkat, és ott is mára iszonyatos fejlődésen mentünk át. Nem ismerem a statisztikákat, de talán már nem kérdés, hogy a biztonsági övet használnunk kell. És a mentőmellény is ilyen lesz, hogyha időben, kiskorban elkezdjük ezt betáplálni a gyermekekbe.