Riasztás, segélykérés: +36 30 383 8383
Toyo Tires

Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Pipis Bernát

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “Mentőmellény Nagykövet”, segítsen nekünk a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Pipis Bernát is, aki több, mint egy évtizede szervez kajakos túrákat itthon és külföldön is - vele beszélgetünk.

Pipis Bernát

- Bernát, te igazi vízi ember vagy. Mikor kezdtél evezni?

- '81-ben vagy '82-ben kerültem a Zugligeti Általános Iskolába, ami annak idején Budapest egyik fő túra központja volt. Olyan fejlett túraélet volt ott, hogy azt szoktam mesélni, hogy 10 éves koromtól 25 éves koromig én effektíve nem töltöttem otthon hétvégét. Minden hétvégén vagy eveztünk, vagy bicikliztünk, vagy barlangásztunk, vagy gyalogtúráztunk. Ekkor ültem először kenuban, hagyományos túrakenuban, illetve kajakban, és onnantól kezdve minden nyarat tulajdonképpen vízitúrán töltöttünk.

- A '80-as években a vízitúrázás során nem fordítottak még akkora figyelmet a biztonságra, mint manapság, legalábbis ahhoz képest, ahogyan az a cég, ahol te is dolgozol, szervezi az evezéseket.

- Olyannyira, hogy az evezős életem első huszonnyolc évében szinte nem is láttam mentőmellényt, legalábbis az én emlékeim szerint. Még csak abban sem vagyok biztos, hogy kötelező lett volna a hajókban tartani. Egy-egy darab kézzel varrott, vászonból készült hungarocell töltetű volt azoknak, akik egyáltalán nem tudtak úszni.



- Kajakozók, kenusok azzal szoktak érvelni, hogy „ha beborulok, a hajóban megkapaszkodom, és valahogy kiúszom.”

- Na ez az. Pont azért csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz, mert úgy érzem, hogy szélmalomharcot vívunk, amiben azt gondolom, hogy mégis lehet nyerni.

Ugye a magyar emberekben a vízitúrázásról az a kép él, hogy fölmegyünk valahova északra, beülünk egy kenuba egy láda sörrel, és ott fekszünk és iszunk egész nap, csorgunk le a vízzel délre. Na de, hogyha bárki szemet huny afelett, hogy lehet a hajóban inni, akkor ugye nagyon kéne az a mentőmellény! Hogyha, ne adj isten, egy picit mozgalmasabb túrán vagy, felborul a hajó, bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy bevered a fejedet, és akkor már késő lesz a hajóban tartott mentőmellényt fölvenni. Tök jó, hogy ott van a hajóban a mellény, de abban a pillanatban, amikor egy hullám fölborított, és fejbe vert a hajó, akkor már késő lesz a mellény után kapálózni, akkor már szép lassan elkezdtél ájultan süllyedni. Tehát én azt gondolom, hogy inkább féljünk, sem megijedjünk. Azok, akik pechesek, akik ezt a kalandot nem élték túl, azokat nem tudjuk megkérdezni, hogy mi a véleményük erről, utólag fölvennék-e a mellényüket vagy sem.

- Azokon a túrákon, amelyeket ti szerveztek kötelező a mentőmellény, és adtok is mellényt a résztvevőknek. Biztos megesik, hogy valaki azt mondja „Köszi, nem kell, én tudok úszni” .

- Százból egy tagadó van általában. És ő sem jut sokáig, mert határozottak és kemények vagyunk ebben a kérdésben. Meg szokták kérdezni, hogy „ezt tényleg viselni kell?”. Mondjuk, hogy „igen”. Merthogy volt kenuzni, és ott nem kellett, csak a hajóban kellett tartani a mentőmellényt. Ilyenkor elmondjuk, hogy igen, tudjuk, hogy a Hajózási Szabályzat előírásai szerint nem kell viselnie, de nálunk kell. Erre az a válasz, hogy „de meleg lesz”. Én meg elmondom, hogy én is ebben vagyok mindig, sőt még Görögországban 40-45 fokban is hordom, hidd el, hogy elviselhető. Adott esetben nemcsak a meleget tartja bent, hanem a meleget kint is tartja, hogyha kell, vagy hűvösebb időben még melegít is rajtad. Tehát nem megszokhatatlanabb, mint egy bukósisak vagy egy pulóver.



- Miért vállaltad el a felkérést, hogy mentőmellény nagykövet leszel?

- 2008-tól 2016-ig szerveztem a Balaton Maraton hosszú távú kajak-kenu és evezős versenyeket a Balatonon, és rengeteg túrázó, versenyző vendégünk volt, és folyamatos harcot vívtunk. Inkább a versenyzőkkel, de a túrázókkal is, hogy kell-e a Balatonon mellényt hordani. Értetlenül néztük ezt a problémát, és tulajdonképpen arról szólt a 8 éves versenyszervezői munkánk, hogy próbáltuk meggyőzni az embereket, vegyenek használható mentőmellényt. Nem feltétlen a Mahartos, narancssárga, galléros mellényben kell evezni, hanem kifejlesztettek olyanokat, amelyek kényelmesek és viselhetők.

Egyébként szinte minden versenyünk viharban zajlott. Ami igazándiból nem volt nagy probléma, mert elsősorban a surfski és az outrigger típusú kajakokat szerettük volna népszerűsíteni, illetve a tengeri kajakot, amelyeknek jót tesz a hullám és a szél, izgalmasabbá teszi a versenyt. A Hajózási Szabályzat annyira nem pártolja az ilyen időben való evezést, ugyanakkor nagyon jól tudtunk együttműködni a balatoni vízirendészettel, és mindig találtunk rá megoldást, hogy ki lehessen menni. Ennek az volt a feltétele, hogy egész verseny alatt viselni kellett a mentőmellényt. És innentől kezdve nekem ez egy folyamatos szívügyem. A mellény nem fáj, nem akadályoz, millió dolgot bele tudsz rakni, kéznél van a telefonod, a fényképezőgéped, ott lehet benne egy kis nasi, nem kell megállni, hogy elővedd, nem kell kibányászni valahonnan a hajóból. Tehát egyszerűen nem tudok mellékhatást vagy hátráltató tényezőt, ami egy jó, kényelmes, klassz mentőmellény viselése ellen szólna.

Ismerje meg támogatóinkat

MOL
MOL-Új Europa
FGSZ
Das Welt Auto
PwC Magyarország
Telekom
Hungarikum Alkusz
Szoftver.hu
Innovációs és Technológiai Minisztérium
Balaton Fejlesztési Tanács
GARMIN
Halker
Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.
Helikon
Rudi Transport Kft.
Abroncs kereskedőház
Bethlen Gábor Alapkezelő
MINISZTERELNÖKSÉG

Ismerje meg együttműködő partnereinket

Pannon-Work
Sea-Help
Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat
Az Országos Meteorológiai Szolgálat
Rádiós Segélyhívó és Infokommunikációs Országos Egyesület
Wein János Alapítvány
Balatonfüredi Yacht Club
Képmás
Bujdosó Pincészet
AbOvo Média Kft.
BL YachtClub & Apartments
Rudy Project
CodeVision Kft.
Igor Corner Internet Kft.
CarNet csoport
melodiak
Kürt Zrt
Galco
1%