Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Rasovszky Kristóf

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Rasovszky Kristóf, olimpiai ezüstérmes, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, junior világbajnok úszó is – vele beszélgetünk.

Kristóf, Te veszprémi vagy. Emiatt kialakult-e valamifajta kötődés a Balatonhoz?

Mindenképp, mert elég sok időt töltöttem a Balatonon gyerekkoromban, mondhatni valamilyen szinten balatoni gyerek vagyok.

Az úszáson kívül más sportokat is szoktál űzni a Balatonon?

Az utóbbi időben nyáron inkább SUP-ozni mentem le a Balatonra, mint úszni. Illetve én is, ahogyan szinte minden ember, kipróbáltam a vízibiciklit is.

Mi döntötte el, hogy nem rövidtáv-, hanem hosszútávúszó leszel, ami a te távodon azt is jelenti, hogy nyílt vízben kell úsznod?

Az adottságaim meg a lehetőségeim is azt hozták ki, hogy a hosszútávúszás ment a legjobban nekem. Emiatt kezdtük el csinálni a nyíltvízi úszást, amit a legeslegelején nem szerettem. De most már kifejezetten szeretek versenyezni nyílt vízi körülmények között, függetlenül attól, hogy tóban, tengerben vagy folyóban kell úszni.

Rasovszky Kristóf

Miért jobb úszni nyílt vízben, mint egy épített közegben? Mit szeretsz benne?

Azoknál a távoknál, amiket én úszom (5, 10, 25 km) lényegesen kevésbé monoton az úszás egy természetes vízben. Ez ugye egy 50 méteres medencében 200 hosszt jelent. Az egy idő után már eléggé unalmas. Nyílt vízen általában köröket úszunk. Itt régebben preferálták azt, hogy 2500 méteres legyen egy pálya, akkor négy kört kellett úsznunk rajta. Az utóbbi időben ez lement inkább az 1600 méter környékére, és akkor hat vagy hét kör. Ezért tűnik kevésbé monotonnak, másrészt azért is, mert folyamatosan változik az úszó körül a helyzet amiatt, hogy nincsenek pályák, kötelek és a versenytársak sokkal közelebb vannak. Ez is elvesz a verseny monotonitásából.

Gondolom az is “színesíti” a versenyt, az edzést, hogy az időjárás is változhat. Ezt szereted a versenyzésben?

Természetesen. Ehhez alkalmazkodási képességre van szükség - nem csak a többi versenyzőhöz kell alkalmazkodnunk, hanem a körülményekhez is. Indultunk már tíz kilométeren úgy, hogy sütött a nap, aztán szakadt az eső, mire beértünk, de volt már fordítva is. 25 kilométer alatt pedig bármikor megtörténhet, hogy esik az eső, süt a nap, ismét esik, fúj a szél. És a pálya adottságaiból is kialakulhat az, hogy az egyik pontján jobban hullámzik, a másikon pedig kevésbé, és ezekhez mind-mind tudni kell alkalmazkodni. Úgyhogy ez egy plusz kihívás, ami kifejezetten tetszik és motivál.

Hogyan lehet megfogalmazni a különbséget a között, hogy valaki uszodai környezetben úszik vagy nyílt vízben? Ezt azért kérdezem, mert nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy azok, akik rendszeresen járnak uszodába úszni, azt hiszik, hogy a Balatonban, vagy más élővizeinkben is ugyanúgy tudnak úszni. Sokan kerülnek emiatt bajba.

Nagyon sokszor azt felejtik el, hogy akármilyen medencéről is beszélünk, az egy épített medence. Tegyük fel, hogy valaki egy 50 méteres medencében nagyon biztonságosan leúszik egy hosszt, és aztán megkapaszkodik a falnál, mondjuk csak néhány másodpercre, csak amíg megfordul. De akkor is ott van benne egy pihenő időszak. Itt, a Balatonban, ha az ember elindul a partról, nyílegyenesen a Balaton közepe felé, és elúszik 50 métert, akkor ott már nincsen kapaszkodási lehetőség. Nem tudja, hol a víznek az alja, nem látja, hogy mi van ott, nincsen semmi, amiben meg tud kapaszkodni, még egy kötél sem, nemhogy egy fal, a lábát pedig lehet, hogy nem tudja letenni. Nagyon sokszor tényleg azt nem mérik föl, hogy itt nincsen lehetőség megkapaszkodni. És egy medencénél mondjuk az úszómester, vízimentő vagy bárki viszonylag közel van. Nagyon egyszerű beérnie időben és segíteni. Ezzel szemben egy nyílt vízen, ha elúszok 50 métert a parttól, akkor a segítség jó esetben 50 méterre van, vagy egy kicsit közelebb. Egy uszodában valószínűleg a többi sportoló ember is közelebb van hozzánk.

És amiről már beszéltünk, az időjárás. Lehet, hogy uszodai körülmények között, ahol nem hullámzik a víz, ott tényleg jól megy az úszás és nincsen probléma. Viszont mikor kimegyünk a Balatonba, ott egyrészről nem látjuk, hogy mi van körülöttünk, tehát föl kell emelnünk a fejünket is időközönként, hogy lássuk, merre megyünk - hiszen nem tudunk tájékozódni a medence aljára fölfestett csíkból-, és ez plusz energiákat is elvesz. Illetve, ha hullámzik, akkor máris lehet, hogy az ember egy levegővétel helyett vizet nyel, amit nem nagyon szoktak megszokni az emberek és meg is ijedhetnek tőle.

Ezek a dolgok nagyban tudják befolyásolni azt, hogy rosszul mérik fel az emberek a helyzetet.

A nyílt vízben egy átlagembernek nagyon nehéz tájékozódni.

Még nekünk is nehéz fölmérni a távolságokat. Erre a legjobb példa a Balaton átúszás, ahol 5,2 km-t kell keresztbe úszni, és amikor már az ember azt gondolja, hogy mindjárt ott van, mert látja a szemben a partot, és örül, mert közel érzi magát, akkor még lehet, hogy másfél kilométer van hátra. Nagyon nehéz felmérni nyílt vízen azt, hogy milyen távolságban vagyunk, hiszen lehet, hogy lát valamit az ember a messzeségben, de hogy az pontosan milyen messze van, igazából nem tudja belőni. A vízben, a vízfelszínről másképpen látjuk a térelemeket.

Van olyan élményed, hogy medencében versenyző úszótársaidat láttad nyíltvízi helyzetben, és ott nem tudtak ugyanolyan jól úszni?

Persze. Sokan voltak már, akik megpróbálkoztak a nyílt vízi úszással. Nekem is van ilyen élményem, nem véletlen nem szerettem az elején a nyíltvízi úszást. Amikor az első versenyemen elindultam, akkor én is azt hittem, hogy itt be kell menni, aztán ugyanazt kell csinálni, mint a medencében, csak kötelek, meg fal nélkül, és hogy ezzel nem lesz gond. De azért ez teljesen más. Említhetném Kapás Boglárkát is, ő egy nyíltvízi versenyen indult el, és azóta soha többet. Ez sokat elmond arról, hogy mennyire más a két helyzet.

Kristóf a prevenciós film forgatásán

Beszéljünk más sportokról. A világ egyik legjobb nyíltvízi úszója vagy. Rád más szabályok vonatkoznak kajakozás, vagy SUP-ozás közben? Neked nem kell annyira vigyázni?

Az ember szeretné azt gondolni, hogy rá más szabályok vonatkoznak, de ugyanazok a szabályok érvényesek rám is. A szabályok nem változnak amiatt, hogy én tartom-e most a Balaton-átúszás rekordját, vagy három óra alatt úszom le ugyanazt a távot. Ugyanúgy, ahogy egy autóversenyző sem vezethet autópályán kétszázzal, azért, mert ő sokkal jobban reagál adott helyzetekre. Azokban a helyzetekben, amikor mentőmellényt kell viselni, nekem is mentőmellényt kell viselnem.

Miért vállaltad el, hogy mentőmellény nagykövet leszel?

Egyrészt, mert ha olyan emberek hívnak, mint a Berecz Zsombor, akinek a fejéből kipattant az ötlet, hogy én is szerepeljek abban a mentőmellény népszerűsítő filmben, amit az Olimpia után forgattunk, akkor arra nehéz azt mondani, hogy nem.

Másrészt pedig azt gondoltam, hogyha ezzel akár egy évben csak egy ember életét valamilyen úton-módon sikerül megmenteni, mert mentőmellényt vesz, és nem fullad bele a Balatonba, akkor az már siker. Én pedig szívesen adom ehhez a nevemet.