Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Sváby András

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “Mentőmellény Nagykövet”, segítsen nekünk a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Sváby András, műsorvezető is - vele beszélgetünk.

-András, mióta vitorlázol?

Körülbelül 15 éve.

- Kik tanítottak erre a sportra?

- Amikor elhívtak egy-két Kékszalagra az ismeretségi körömből, akkor kezdett el érdekelni, és pár év múlva megvettem a vitorlásomat, egy 31 lábas Huntert. Azóta is azzal járok, nagyon vigyázok rá. Gyakorlatilag ezen tanultam nagyon sokat magamtól, nagyon sokat haveroktól. Aztán elvégeztem a tengeri hajóvezetői tanfolyamot. Sokat hajóztam már tengeren is, kisebb-nagyobb hajókban, és legutóbb vittem már katamaránokat is. Most már azt gondolom, hogy kapizsgálom a vitorlázást, de nagyon messze vagyok én a nagy balatoni meg tengeri medvéktől. Ez az egyetlen olyan tevékenység a világon, ami tökéletesen ki tudja kapcsolni az agyamat. Nagyon szeretem.

Sváby András

- A mentőmellény kultúra a tengeren más, mint Magyarországon.

- Teljesen más. Ott nagyon gyakran látom azt, hogy mindenkin van mentőmellény, közepesen szeles időben is már. A Balatonon ez még nem annyira magától értetődő. Ennek gyakorlatilag olyan automatizmussá kellene válnia, mint ahogy most már mindenki bekapcsolja a biztonsági övet az autóban, amikor beül. Nem indulunk már úgy el, hogy ezt nem tesszük meg. Tehát, hogy azt gondolom, hogy ha erősödik a szél, akkor magára kell az embernek kapnia a mentőmellényt.

Persze ki kell választani egy olyan mellényt, ami nem akadályoz a mozgásban. Én azt mondom, hogy nem feltétlenül kell megfelelni a mentőmellény szabványnak sem.

-Az úszást segítő mellényre gondolsz, aminek nincs gallérja, tehát nem nevezhető mentőmellénynek?

Igen, az egy használható, nem szabályos mentőmellény, de az is sokkal több a semminél.

Egyébként Karcsikának, a kutyámnak is van mentőmellénye, ő is imád vitorlázni, meg SUP-ozni. Szerintem biztos röhögnek az emberek, hiszen minek kutya tud úszni. Persze, tud úszni, de hogyha beleesik a vízbe, akkor szemmel kell tartani. Egy narancssárga mentőmellényt az ember jobban szemmel tud tartani, mint egy kiskutyát. És Karcsi halálosan magától értetődő természetességgel viseli, ha ráadom.


- A fiaiddal hogyan beszélted ezt meg? Gondolom a legkisebbel még könnyű.

- Igen, vele könnyű. Milán még nem jó úszó, nem magabiztos a vízben. Ő a legnagyobb kánikulában, nulla szélben is hord mentőmellényt. Ez a mamájának a beidegződése is, aki mentőorvos és gyerekorvos. És Milán is a legnagyobb természetességgel viseli a mellényt.

A nagy fiam pedig előbb kezdett el vitorlázni, mint én. Angliában él, hajómérnök. Mindig ez érdekelte egészen kiskorától kezdve, így elvégezte Angliában a Hajómérnöki Egyetemet. Ő a legendás Timu-féle szakosztályban vitorlázott a Velencei-tavon, ott a versenyző gyerekeknél ugyanolyan magától értetődő a mentőmellény, mint ahogy az autóban a biztonság öv.

- Az ember nem lepődik meg azon, hogy elvállaltad ezt a mentőmellény nagykövetséget, mert többször forgattál vízbiztonságról riportot, vagy irányítottál a stábodból hozzánk riportert.

- Igen, és nagyon megrázó ilyen témában forgatni. Mert ugye az ember szülőként beleéli magát annak a szülőnek a teljesen kilátástalan élethelyzetébe, aki elveszíti a gyerekét. Nagyon-nagyon nehéz ezt riporterként megélni. Láttam már vízimentőket is dolgozni ilyen helyzetben, torokszorító érzés.

- Egyébként te figyeled a többi szülőt a Balatonon, vagy akár a nagy fiaiddal egyidős fiatalokat? Hogy hogyan viselkednek a vízben?

- Igen, de megértem azt, ha alacsony szélben vagy nulla szélben, jó felépítésű vitorlásokon csak előkészítik a mentőmellényt, és nem veszik fel. Én sem mindig hordom a mellényt, csak akkor, amikor a szituáció megkívánja. De van egy pont, amikor még a biztos úszónak is fel kell venni a mellényt, és úgy vitorlázni!

- De ha elmennél kajakozni, felvennéd jó időben is?

- Akkor fel. A SUP-ozásnál is felvenném.

Azt pedig szörnyülködve nézem, amikor vízibiciklin vagy SUP deszkán csak gyerekek vannak, felnőtt nélkül játszanak, a közelben nincs se apuka, se anyuka. Egyszer én is ott voltam a Rupert nevű sürgősségi mentőhajón, valahol Alsóörs magasságában, amikor két-három, 8-10 éves gyerek a mélyvízben vízibiciklizett egyedül. A vízimentők parancsolták ki őket a vízből. Az ilyen szülőket egyszerűen nem értem.

És ugye ott van a sekélynek hitt déli part. Azt gondoljuk, hogy ott nem történhet baj. Szerintem ennek a nyárnak az a legnagyobb tanulsága, hogy a sekély vízben akár több baj történhet, mint az ismeretlen mélyvízben, mert ott az ember könnyelművé válik. De meg kell tanulni szülőként, hogy a derékig érő, vagy akár a térdig érő vízben sincs teljes biztonságban a gyermek, oda kell rá figyelni.