Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Tóth Balázs

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Tóth Balázs, a BL YachtClub & Apartments ügyvezetője – vele beszélgetünk.

Tóth Balázs, fotó: Besenyei Gergely

Balázs, Te nem balatoni ember vagy.

Nem. Budapesten születtem és ott is éltem nagyon sokáig. Apukám a Műegyetemen oktatott, és az egyetem szervezett az oktatók gyerekeinek vitorlás tábort, 11 éves koromban beíratott oda. Ott kezdődött a Balaton iránti szerelem, a balatonfüredi táborban. Aztán később megszereztem a jogosítványt vitorlásra és motorcsónakra is, és a főiskolán már vitorlástúrákat szerveztem a hallgatótársaimnak, hogy minél többet vízen lehessek.

A vitorlázáson kívül más vízisportot űzöl?

Már nem, de a gimnáziumban rengeteget vízitúráztunk kenuval, tulajdonképpen a magyarországi folyók 95 százalékát bejártam.

Vannak a vízzel kapcsolatban olyan élményeid, amelyek megtanították, hogy a vizet nagyon-nagyon tisztelni kell?

Rendkívül sok ilyen szituációba keveredtünk, akár kenuval, akár vitorlással. Amikor pici gyerekkorunkban egy nagyobb szélben kivittek minket, és egy Kalózzal felborultunk, ott lehetett azt érezni, - főleg, ha hidegebb idő volt, és rétegesen voltunk öltözve-, hogy mi a súlya annak, hogy hogyan viselkedsz a hajón, mit csinálsz, milyen döntéseket hozol, és ha megtörténik a baj, akkor mennyire tudod megőrizni a lélekjelenlétedet. És ugyanúgy kenuval is, sok olyan folyón is vízitúráztunk - például a Rábán, a Hernádon-, amelyek bizonyos időjárási körülmények között elég vadak tudnak lenni. És ott is egy-egy borulásnál nagyon fontos szempont volt az, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy a biztonságot szem előtt tartsuk, hogy mindig tudjuk azt, hogy mi csak egy pici részei vagyunk ennek az univerzumnak, és a természet, a víz mindig erősebb.

Pedig sokan mondják, amikor a mentőmellény viseléséről beszélgetünk, hogy Magyarországon nincsenek veszélyes vizek, ezért nincs rá szükség.

Valószínűleg azok mondják ezt, akik nem kerültek még olyan helyzetbe. Én mindig azt szoktam mondani, amikor megkérdezik, hogy hajóztál-e már viharban a Balatonon, hogy igen és nem. Mert nyilván sok viharosnak mondható időjárási körülményben voltam kint vízen, de biztos vagyok benne, hogy tudnék még olyan helyzetbe kerülni a Balatonon is, ahol magam is meglepődnék, és lehet, hogy én sem tudnám, hogy mit csináljak. Hiába van mögöttem 35 éves hajós tapasztalat. Tehát azt gondolom, hogy olyan emberek mondják azt, hogy “á, ez csak a Balaton”, akik még nem látták a Balatonnak azt az arcát. És attól még, hogy valaki medencében, zárt körülmények között le tud úszni akár 1500-2000 métert, az nem biztos, hogy egy viharban, hullámzásban, egy folyóban, tóban is magabiztosan tudna úszni. Tehát én azt gondolom, hogy igenis tud veszélyes lenni az összes magyar folyó, tó, ahol az ember sportol, így mindig meg kell adni a tiszteletet és mindig oda kell figyelni.

Te mióta hordasz mentőmellényt vagy úszássegítő mellényt?

Ez a saját hajóm megvásárlásához kötődik. 2002-ben vásároltam a legelső hajómat, és amíg bérhajóval hajóztam, addig sokkal óvatosabb és sokkal megfontoltabb voltam. A saját hajómmal kezdtem a határaimat feszegetni, és egyre, úgymond durvább időjárási helyzeteket is ki akartam próbálni. Viszont nagyon jól emlékszem egy napra, amikor tényleg a hajó két-három hónapos lehetett, és Balatonlellén volt egy óriási nagy vihar, amikor mindenki jött kifelé kikötőbe. Mi meg egymásra néztünk a barátainkkal, hogy hát ezt nekünk ki kell próbálni. És gondolkodás nélkül vettük föl a mentőmellényt, pedig mind a négyen meglehetősen nagy tapasztalattal bíró hajósok voltunk, és senkit nem kellett győzködni, tehát teljesen automatikusan vette föl mindenki a mentőmellényt.

Azért vannak olyan helyzetek, amikor vitorláson nem viselsz mellényt?

Természetesen van. Harminc fokban, szélcsendben, ha kihajózunk fürdeni, akkor nyilván nem vesszük fel, de a kislányomra akkor is ráadom.

Egyébként a mi kikötőnkben állomásozó hajósok rengetegszer jönnek azzal a kéréssel, hogy “Vizsgára megy a hajó, tudtok kölcsönadni mentőmellényt?” Ez megdöbbentő. Mi az, hogy kölcsön? Csak azért rakjuk be a hajóba, mert vizsgázik, és egyébként meg nem kell, hogy bent legyen? Nem értem, miért nem veszik komolyan. A hajósaink többsége azt se tudja, hogy hol van a hajójában a mentőmellény, azt se tudja, hogy milyen az a mentőmellény, egyáltalán alkalmas-e arra a célra, amire kitalálták.

A kikötők is lehetnek veszélyesek. A nyáron került elém egy biztonsági kamera felvétele, egy kisfiú valamelyik balatoni kikötőben szaladgált, megcsúszott és beesett a vitorlás hajók közé a vízbe. Nálatok a gyerekekre hogyan vigyáznak a hajótulajdonosok? Mentőmellényben játszanak a mólón a gyerekeik?

Nagyon vegyes a kép. Van olyan hajós, aki nem engedi ki a gyerekét a hajóból, csak és kizárólag akkor, ha mentőmellényben van, és van olyan is, akit nem érdekel, hiszen a gyerek úgyis tud úszni, hadd menjen.

Volt egy elég megdöbbentő élményem egyszer Sanyival Alsóörsön (Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke - a szerk.). Este ilyen tíz óra felé mentünk ki a kikötőbe, és a mosdóknál teljesen egyedül találtunk egy 4-5 éves forma kisfiút, és nekem, megmondom őszintén, tulajdonképpen föl sem tűnt, hogy ott van egyedül egy kisfiú a kikötő kellős közepén. Sanyi viszont egyből odament hozzá, és kérdezte, hogy mit csinál itt, hol vannak a szülei. A kisfiú teljes természetességgel mondta, hogy a szülei bent fürdenek, és azt mondták, hogy ő várjon addig, amíg nem végeznek. És Sanyi mondta, hogy “jó, semmi probléma, akkor megvárjuk itt a szüleidet együtt”.

És amikor megérkeztek a szülők, nagyon-nagyon határozottan számonkérte őket, hogy hogy tudnak este 10-kor, egy kikötőben, egy 4 éves gyereket mentőmellény nélkül, egyedül hagyni. A szülők nagyon nyeglén és flegmán reagáltak. Majd, amikor Sanyi bemutatkozott, elmondta, hogy ki ő, és miért ilyen érzékeny erre a témára, és elmondta, hogy ő már hozott ki ennyi idős gyereket a vízből úgy, hogy az már nem élt, a szülők elkezdtek gondolkodni ennek a helyzetnek a komolyságán. Az emberek nem gondolnak abba bele, hogy veszélybe kerülhet a gyerekük, egyedül, este tíz órakor, amíg nem kerülnek ilyen helyzetbe, mert mindenki azt hiszi, hogy vele ilyen nem fordulhat elő.

A ti yachtklubotok rendez téli vitorlásversenyeket, hamarosan indulnak az idei fordulók. Milyen biztonsági szabályok vannak?

Kilencedik éve szervezünk téli versenyeket, és nagyon érdekes folyamat volt, ahogy eljutottunk odáig, hogy most már ez egy elfogadott és természetes dolog. A legelső alkalommal a vízirendészet foggal-körömmel le akart beszélni arról, hogy megrendezzük a Szilveszteri Regattát. Mi már a legelső pillanatban a vízimentők segítségét kértük a biztosításhoz. A legelső pillanatban kötelezővé tettük a mentőmellény viselést. A legelső pillanatban azt mondtuk, hogy ez egy házi verseny, tehát itt csak alapvitorlázattal lehet menni, ne vállaljanak a versenyzők nagy kockázatot. A legelejétől fogva kommunikáltuk, hogy a téli vitorlázásnak vannak olyan írott és íratlan szabályai, amiknek egyszerűen meg kell felelni. Eleinte nagyon nehéz dolog volt elfogadtatni, hogy mi tisztában vagyunk azzal, hogy mit csinálunk, és tudjuk, mit jelent az, hogyha kiküldünk közel 0 fokos vízben, 5 fokos hőmérséklet mellett 10-20-30 hajót a vízre. Több biztosító hajó is van, és jobban fölkészülünk erre a versenyre, mint hogyha ez egy nyári verseny lenne.

A mentőmellény nagyköveti programunk kitalálásában is nagy szereped van.

Ez akkor történt, amikor az a két fiú, testvérek, megfulladtak Alsóbélatelepen idén nyáron. Nekem aznap volt a születésnapom, és tudtam, hogy mi történt. Sanyi a feleségével (Timm Andrea, mentőtiszt és vízimentő, aki szintén ott volt a holttestek keresésénél - a szerk.) hazafelé hívott, hogy beugranak, annak ellenére, hogy nincsenek ünnepi hangulatban. És nyilván e körül a téma körül forgott a beszélgetésünk, hogy hogy a fenébe fordulhat ilyen elő. És talán másnap ültünk le hárman kávézni, Sanyival és Zólyomi Zsolttal, aki szintén nagykövet, és arról kezdtünk beszélgetni, hogy valamit tenni kéne, és a fejekben hogyan kéne elültetni a mellény fontosságát. Nagyon sokan cikinek tartják a mentőmellényt, pedig azt gondolom, hogy az is lehet pontosan olyan divatos viselet, mint bármilyen más ruhadarab.

A sajtótájékoztatón, fotó: Besenyei Gergely

A te kislányod még nem is tudott járni, sőt mászni se, de már volt mentőmellénye.

Igen, az én kislányom most 13 hónapos, és még most se tud járni, de már több, mint egy éve hajózik. És igen, nagyon-nagyon hamar kapott egy mentőmellényt, kettő hetesen már kivittem a vízre. És most így egy évesen már abszolút érzékeli azt, hogy vízen van. Járunk babaúszásra, nagyon-nagyon fontosnak tartjuk, hogy a vízszeretetet, és ami még ennél is fontosabb, a vízbiztonságot megkapja. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy tényleg magabiztosan mozogjon majd, és teljesen magától értetődő legyen az, hogy a mentőmellény az életet ment, és hogy a vizet, a természetet tisztelni kell.