Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Tunyogi Bernadett

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Tunyogi Bernadett, színésznő, énekesnő is – vele beszélgetünk.

Tunyogi Bernadett, fotó: Besenyei Gergely

Bernadett, te tulajdonképpen csak néhány éve kezdtél el vitorlázni.

Igen, de már kicsi gyerekkoromban és azóta is a lányommal, családommal sok időt töltök a Balatonnál a családi nyaralóban. Az északi part majdnem minden szegletét ismerjük, szeretjük. Édesapám és a Nagypapám rengeteget horgásztak, ezért volt saját stégünk is a nádas előtt. Emiatt és csak úgy kedvtelésből is sokszor csónakkal jártuk a vizet.

A vitorlázás, illetve a versenyvitorlázás abszolút a férjemmel, Soponyai Gézával van összefüggésben. A megismerkedésünktől kezdve invitált engem, én pedig boldogan vele tartottam. Természetesen nem profi versenyző vagyok, mint akik 30-40 éve, vagy gyerekkoruktól vitorláznak. Nekem ez egy csodás hobbi, egy feltöltődés.

A vitorlázásban nemcsak a hajózás szép, hanem az egyesülés a természettel, a vízzel, a széllel, az illatokkal, a színekkel. Többször megkönnyeztem már a csodálatos pillanatokat a tó közepén vagy a gyönyörű naplementét. Nekem ez igazi ajándék, hiszen minden évszakban másik arcát mutatja a Balaton és a környező táj. Egészen különleges élmény amikor télen is kihajózunk. Néha ilyenkor a vékony jeget töri a hajó. Persze a téli hidegben én csak akkor tehetem ezt, ha a rákövetkező napokban nincs koncertem, színházi előadásom, ahol énekelnem kell.

Az a tapasztalatunk, hogy a balesetek nagy része nem a helyiekkel, vagy a nyaralótulajdonosokkal történik, hanem olyanokkal, akik távolról érkeznek ide egy-két hétre.

Mivel nyaranta a Balaton mellett nőttünk fel, természetes lett minden, ami a vízzel kapcsolatos. Így a veszélyek is. Emlékszem, amikor kicsi gyerekként a nagypapám úszni tanított a tóban, Anyukám pedig ragaszkodott hozzá, hogy a csónakban felvegyük az úszógumit, mert akkoriban még nem lehetett gyerekeknek mentőmellényt kapni. Arra is, ahogy beszálltunk a csónakba a testvéreimmel, Apukám elmagyarázta, hogy hová biztonságos ülni, hogyan kell evezni, és hogy “ha mégis beleestek, vagy süllyedtek, akkor nem pánikoltok, kapálóztok...”.

Később, amikor már nem kellet a vízben a “kezünket fogni”, Anyu ott ült a parton, keze a szeme fölött volt és figyelt, ellenőrzött minket. Hogyha mélyre bementünk, akkor már kiabált, hogy “Gyertek kijjebb!” meg “a bóján túl nem menjél.” Igenis fontos a szülői felkészítés, odafigyelés, kontroll! A legfontosabb!

Tunyogi Bernadett a #egyeletemegymellenyem kampány sajtótájékoztatóján, fotó: Besenyei Gergely

A mentőmellényedet pár éve kaptad a férjedtől.

Igen, egy sportmellényt hordok a hajón. Szerintem ez is olyan, mint a kocsiban a biztonsági öv. Régen csak elől volt, de idővel, ahogy ez is fejlődött meg kellett szoknunk, hogy hátul is van öv. Zsigeri mozdulattá vált, hogy bekötjük, használjuk. A folyamat elején tartunk most a mentőmellénnyel: meg kell szoknunk hogyha vízre megyünk, akkor visszük magunkkal. A vízen ez a biztonsági öv! Nagyon fontos, hogy a szülők kicsi kortól szoktassák a gyerekeiket, hogy bizonyos szituációkban fel kell venni a mentőmellényt, sportmellényt. Így nekik felnőttként már természetes lesz és ezt adják majd tovább a saját gyerekeiknek is.

A férjed nemcsak vitorlázik, hanem hajókat is épít és a tervezésben is részt vesz. Több száz általa épített hajó van a Balatonon. Talán egy hajóépítő az időjárásra is máshogy gondol, mint egy átlagos vitorlázó, meglehet, hogy jobban tiszteli a vizet.

Az alázat és a természet tisztelete neki is magától értetődő, és sokszor szóba jön a beszélgetéseinkben. Mindig megnézzük az időjárásjelentést, akár már napokkal a kihajózás vagy verseny előtt és nem csak magunkat, hanem a hajót is alaposan felkészítjük.

Fotó: Besenyei Gergely

Sokan mondják nekünk, hogy nem értik, a vízibiciklire vagy a SUP-ra miért kellene mentőmellényt venni egy nyári, kánikulai napon.

Sok olyan esetet látok a vízen, mint például idén nyáron is! Vitorlással mentünk vissza egy versenyről Füred felé, és néztük, hogy Keszthely felől jön egy nagy fekete felhő, egy gerenda, ahogy a vitorlázók szokták mondani. Már elég közel voltunk, amikor a tó közepén egy csomó SUP-os összekapaszkodva ült a deszkán és beszélgettek. Teljesen sima volt a víz, és még sütött a nap, de a fekete felhő gyorsan közeledett, ahogy ez a Balatonon sokszor előfordul. De az emberek a SUP-okon továbbra is ott beszélgettek, fel sem fogták a veszélyt. Szóltam nekik, hogy gyorsan induljanak ki, jön a vihar. Néztek rám felháborodottan, hogy miért szólok bele hol vannak, mit csinálnak. Persze egyikükön sem volt mentőmellény. Remélem épségben megúszták. Ezeket a könnyű “deszkákat” pillanat alatt elsodorja a szél. Ez érvényes egyébként a vízibiciklikre is. Tisztelet a kivételnek, mert látok azért olyanokat is (sajnos még mindig kevesebbet) akik viselik a mellényt, komolyan veszik, és vigyáznak magukra és a családjukra is.

Sok embernek fogalma sincs, hogy mire képes a Balaton, nem tisztelik a természet erejét. Nem tudják milyen gyorsan keletkezik erős szél, vihar és elsodorja őket...

Példát lehetne venni a vitorlázó versenyzőkről, akik mindig hordják a mellényt pedig ők tudják, hogy hogyan kell kezelni különböző vészhelyzeteket. A világon sok helyen, tenger és vízpartokon csak mentőmellény használata mellett lehet szörföt, SUP-ot, jetskit, vízibiciklit és egyéb sporteszközöket bérelni. Ezt fontos lenne itthon, Magyarországon is bevezetni.