Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Vadon Jani

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “Mentőmellény Nagykövet”, segítsen nekünk a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Vadon Jani, műsorvezető is - vele beszélgetünk.

Vadon Jani, fotó: Besenyei Gergely

-János, az Instagramodon az látszik, hogy nagyon szereted a természetet, nagyon szeretsz ott lenni, ez a vízre is igaz?

- A természet minden formáját szeretem. Elsősorban a hegyeket meg az erdőket, de a víz is nagyon közel áll hozzám, főleg a természetes élő vizek. De az is izgalmas amikor a természet elkezd formálni mondjuk egy mesterségesen létrehozott víztározót, lásd Tisza-tó, amiről talán sokan nem is tudják, hogy eredetileg emberi kéz alkotta. Nekem az a fontos, hogy élet legyen a vízen. Nád, sás, halak, madarak, hogy lássam, érezzem, az egész él és lélegzik.

- Mit szoktál a vízben sportolni?

- Úszni nem szoktam, mert kb. egy nyeletlen fejsze vagyok... Volt gyerekkoromban egy traumatikus élményem, egy ifjúsági táborban majdnem belefulladtam a vízbe, ami nem tett jót a viszonyunknak... De aztán ebből nem lett nagyon durva fóbia, tehát a víztől nem távolodtam el, csak az úszástól.

A vízisportokat nagyon szeretem, elsősorban a kajakozást, de általában minden kézi erővel hajtott vízijárművet kedvelek. Összekötöm a kellemeset a hasznossal: mert nekem alapvetően a kajakozás is egy sporttevékenység, tehát nem csak elevezgetek és nézelődök, hanem igyekszem tolni is rendesen. Sajnos nagyon sokat nem tudok lemenni a vízre, de annak idején, tizenévesen elég sokat jártunk a Velencei-tóra, meg a Kőrösökre evezgetni, azokat a túrákat nagyon szerettem.

A sajtótájékoztatón, fotó: Besenyei Gergely

- Annak idején még a mentőmellény nem volt alapeszköz, például az egyesületekben, ahol gyerekek tanultak kajakozni, ott sem adták rájuk. Csak néhány éve olyan könnyű a dolgunk, hogy bemegyünk egy sportáruházba, és leakaszthatjuk a polcról.

- Így van. És ebbe egy picit ijesztő is belegondolni, mert anno nekünk sem jutott eszünkbe, hogy kellene valamilyen biztonsági felszerelés. Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy emiatt korábban is voltak tragédiák. Ráadásul ugye akkortájt, a szocializmusban, ormótlan, hungarocellel kitömött “monstrumokat” lehetett kapni, amikbe kénytelen, kelletlen ugyan belebújt az ember, ha szóltak, hogy vedd fel, de senki nem érezte bennük komfortosan magát. De hát ez mostanra már abszolút megváltozott, rengeteg féle mellényt lehet venni és bármilyen méretben, ebből a szempontból nézve is megdöbbentő, hogy az emberek mégsem használják, mégsem viselik.

-Neked van saját mentőmellényed?

- Van kettő is: egy klasszikus galléros mentőmellény, és van egy úszást segítő is.

-Van egy gyermeketek, vele, amikor kicsi volt beszélgettetek a vizek veszélyeiről, vagy példamutatással értétek el, hogy megtanulja a szabályokat?

Annak idején úgy “beszéltük meg” vele a dolgokat, hogy „Ezt vedd fel!”, és ő felvette. Nem kellett nagyon győzködni, értelmes, okos kislány volt, és ha vízre szálltunk, akkor felvette a mellényt, mert apu, vagy anyu azt mondta neki.

Én azt gondolom egyébként, hogy ez a leginkább járható út. Nem is kell annyira a magyarázás, meg a definiálás, hogy miért is kell a gyereknek a mellény. Hogyha ezt látja a szüleinél, ahogy nálunk is volt, teljesen természetes lesz neki is. Ahogyan az utcára sem megy ki cipő nélkül. Ennek automatizmusnak kell lenni, ha vízre szállsz, belebújsz, mivel az életed múlhat rajta. Szerintem ezt kellene elérni, hogy ez ne egy szabadon választható - ha akarom, felveszem, ha akarom nem, ha van kedvem hozzá, viselem, ha nincs kedvem hozzá, akkor ott hagyom- sztori legyen, hanem legyen teljesen természetes mindenkinek.

Igazából fura, hogy az emberek, nem gondolkodnak el azon, amikor hallják a híreket, vagy olvassák, hogy tragédiák történtek, hogy az egész elkerülhető lett volna egy mellénynek a felvételével. Minden halál tragédia, de amikor azért történik meg egy ilyen szerencsétlen haláleset, azért veszíti el valaki a hozzátartozóját, az embert, akit szeretett, mert az mondjuk cikinek vagy kényelmetlennek tartotta, vagy elbagatellizálta a mellényviselés jelentőségét, az még szomorúbb...

"Elég nagy a (mentő)mellényem, de remélem, majd belenövök... ????" Insta, fotó: Besenyei Gergely

- Miért vállaltad a mentőmellény nagyköveti felkérésünket?

- Azért vállaltam el, hogy több szülőnek ne kelljen átélnie a gyermeke elvesztését csak azért, mert a gyerek nem vett mellényt.

Beszéltünk erről a rádióban is. Nálunk, a műsor hangvételéből fakadóan, nagyon sok ironikus hozzászólás érkezik. És amikor feltettük a kérdést, hogy „Miért nem vesznek fel az emberek mellényt?”, az egyik hallgató azt írta, hogy “Mert kitakarja a tetkót...” Erre meg jött egy reakció egy másik hallgatótól, hogy „A hullazsák is kitakarja a tetkót.”, ami akár egyfajta komor szlogenje is lehetne ennek a kampánynak. Mindkét hallgatónak tökéletesen igaza volt: sokan csak a külsőségekben tudnak gondolkodni, ahelyett, hogy túllépnének az olyan jelentéktelen dolgokon, hogy nem fogok szépen lesülni, nem trendi, tényleg kitakarja a tetkót meg a kockahast, vagy nem látszik, hogy áll rajtam az új fürdőruci. Minden múlandó, a divat is és az életünk is, de szerintem nyilvánvaló, hogy a két dolog közül melyiket könnyebb elengedni.