Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Zenthe Ferenc

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “Mentőmellény Nagykövet”, segítsen nekünk a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Zenthe Ferenc, mérnök-közgazdász, tréner is, többszörös magyar bajnok vitorlázó - vele beszélgetünk.

- Feri, te kisgyerek korod óta hajózol a Balatonon.

- Igen, hiszen a szüleim rendszeresen jártak nyaralni a Balatonra. Olyan 5-6 éves koromig Zamárdiba jártunk, ott béreltek egy házrészt. Majd kitalálták, hogy vegyünk mi is magunknak valami szépet és jót, és találtak Balatonszepezden a vízparton egy marhalegelőt, ami azóta már természetesen be van építve. Aztán pár év múlva kitalálta a papám, hogy legyen egy vitorlás hajónk is, és akkor lett egy Kalóz vitorlásunk. Na, így keveredtem bele a vitorlázásba. Aztán egyszer Bujtor István elvitt egy Kékszalagra, aminek köszönhetően bekerültem egy egyesületbe, és elkezdtem előbb Kalózban, utána 470-es osztályban versenyezni. Pár év múlva megvettük a Dragont. Pályafutásunk alatt kétszeres magyar bajnokok lettünk, és aminek nagyon örülök, hogy édesapám mind a két bajnoki címnek részese lehetett, még két évvel a halála előtt is bent ült a bajnokságon a Dragonban.

Zenthe Ferenc, fotó: Besenyei Gergely

- Édesapád tudott vitorlázni? Vagy ment veletek valaki, aki értett hozzá?

- Nem. Gyerekkorában neki is volt egy csónakból, vitorlából, rudazatból, meg kormányból összerakott svertes hajója, és ez úgy megmaradt benne. A Kalóz, amit vettünk, az ahhoz képest már nagyon korszerűnek számított.

Nekem, senki nem mutatta meg, hogy mit hogyan kell csinálni. Amikor bekerültem az MTK-ba, és elkezdtünk versenyezni, kiderült, hogy a középmezőnynél följebb nem nagyon tudok eljutni, mert az önképzés ennyire volt elég. Versenyzés közben tanultam meg másoktól a hajóvezetést. Mivel a Kalóz hajónk kormányosa volt az akkori magyar bajnok Tőle leshettem el a kormányzást, a rajt taktikáját és mindent, amit kellett. Szégyen, de engem vitorlázó edző még nem látott. Így tanultam meg vitorlázni.

- Arra emlékszel, hogy mentőmellény mikor volt először rajtad?

- Mentőmellényünk hosszú évtizedekig nem volt. Úgy a nyolcvanas években került elő az első mentőmellény, amit felvettünk, amikor vízhatlan ruhát is viseltünk. A vízhatlan ruha alá vettük fel, ami egyébként egy olajbányász ruha volt, a jól ismert „sárga ruha”, olajat termeltek ki benne Zala megyében. Ezt használtuk vízhatlan ruhának, hát nagy szerencse kellett hozzá, hogy túléljük, és hogy ebből annak idején senkinek semmi baja nem lett. Az első komolyabb mentőmellényeket úgy 30 éves koromban vettem meg. Édesapám már 60 fölött volt. Persze, hogy azonnal ráadtuk a mellényt, hiszen idősebbek már nem annyira biztosan mozognak. Ebben biztos vagyok, mert közelebb állok hetvenedik életévemhez, mint a hatvanadikhoz. Mi még akkor nagylegények voltunk, de előbb vagy utóbb mindig történik valami, ami az embert arra készteti, hogy bekapcsolja a biztonsági övét, fölvegye a mentőmellényt.

-Jobb félni, mint megijedni…

-Hogyha már megijedtél, akkor már bajban vagy. Tehát ezt kell elkerülni. A félelem pedig pont azt jelzi, hogy ha az ember fölkészül valamire, és azt kellően tiszteli, legyen az tűz, víz, vagy bármilyen természeti jelenség. A félelem nagyon pozitív dolog, hiszen félelmemben mindent meg fogok tenni azért, hogy nehogy véletlenül eljussak az ijedtségig. Tehát készüljünk fel, nehogy meglepetés érjen minket bárhol bármikor. Ez különösen igaz olyan természeti környezetváltozásra, amikor szárazföldről vízre megyünk. Mivel mi vízi emberek vagyunk, tudjuk, hogy fel kell venni a mellényt, de a vízimentők látják, hogy milyen az, amikor valaki felkészületlenül érkezik a vízre. Ez nagy tömeg, a strand felől érkező vízibiciklisek, a gumimatracozók, a SUP-ozók. Azt gondolják, hogy baromi jó, mert leér a lábam, nem is félnek, mert olyan jópofa dolog ez. És utána jönnek azok a tragédiák, amik minden évben tízesével fordulnak elő, mert jön a meglepetés, jön az ijedtség. Azt kellene megmutatni a családoknak, gyerekeknek, felnőtteknek, hogy vegyenek fel olyan mentőeszközt, ami segít ennek a leküzdésében.

Tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy ha valamilyen közegben bizonytalan vagyok, akkor kutya kötelességem a saját magam védelmében védőeszközöket használni. Én még nem láttam olyan hegymászót, amelyik ne kötötte volna ki magát a sziklához. A vízen meg legyen rajtunk mentőmellény!

A sajtótájékoztatón, fotó: Besenyei Gergely

- Arról mi a véleményed, amikor hobbi vitorlázókat látsz mentőmellény nélkül, mondjuk csak pihenni, napozni a hajón?

- Nagyon ingoványos területre léptünk ezzel. Én kerülöm a szélsőségeket, és szélsőségnek tartom azt, hogy tűző napsütésben, szélcsendben egész nap mentőmellényben legyünk. Ez szerintem fizikai képtelenség, és ezt nagyon nehéz lenne keresztülvinni. A másik szélsőség az, hogy soha ne legyen rajtam mellény. Lehet napozni mentőmellény nélkül, de azt is ésszel. És abban a pillanatban, hogy elindul a hajó, föl kell venni a mellényt.

- Hát meg talán akkor is fel kéne venni, amikor eldurran a pezsgősüveg dugója.

- Akkor főleg, ez egyértelmű. Amikor elkezdünk vidámkodni, táncolni a hajón, egymást lökdösni, kipörgetni a lányokat, akkor nincs mese, föl kell venni. Ez teljesen egyértelmű. Abban a pillanatban ugyanis, amikor kilépünk a normalitásból, megjelenik a veszély is. És ha a veszély megjelenik, akkor mit teszünk? Védekezünk ellene! A vízen erre a mentőmellény hivatott.