Kollégáink beszámolója az I. Nemzetközi Sürgősségi Napról

A Sürgősségi Betegellátás Világnapja alkalmából Pécs is csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez és május 27-én a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának Sürgősségi Betegellátó Osztályán megtartották az I. Nemzetközi Sürgősségi Napot.

A rendezvény a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sürgősségi Orvostani Tanszékének és Sürgősségi Betegellátó Osztályának, az Egészségtudományi Kar Sürgősségi Ellátási és Egészségpedagógiai Intézetének, az Általános Orvostudományi kar MediSkillsLab - jának és az Országos Mentőszolgálat pécsi mentőállomásának együttműködésével jött létre. A nyílt nap főszervezője Dr. Kanizsai Péter volt, aki az ősz folyamán megtartott VMSZ Szakmai Nap alkalmával izgalmas előadást tartott nekünk a sürgősségi alapelvekről.

A rendezvényen délelőtt és délután is bemutatták a sürgősségi ellátás kórházon kívüli és kórházon belüli folyamatát. Az érdeklődők választ kaphattak olyan gyakran feltett kérdésekre, mint például, hogy miért kell várni a sürgősségin, illetve, hogy melyek azok a kórképek, amelyekkel a sürgősségi ellátás foglalkozik. Továbbá lehetőség nyílt kötetlen beszélgetésekre a sürgősségi ellátásban dolgozó szakemberekkel. A nyílt napon bemutatták az ellátási helyszínt és mentőtiszt hallgatók közreműködésével az érdeklődők betekintést nyerhettek az elsősegélynyújtás alapjaiba is.



Két fiatal vízimentő kollégánk, Juricsek Hanna és Kum Dominik is aktív részt vállalt a Sürgősségi Nap programjainak lebonyolításában. Mindketten a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának másodéves mentőtiszt hallgatói. Hanna négy, Dominik öt éve oszlopos tagja a VMSZ vízimentő csapatának.

Velük beszélgettem a nemrég lezajlott Sürgősségi Napról.

Tudom, hogy épp a vizsgaidőszak kellős közepén vagytok, ezért külön köszönöm, hogy vállaltátok ezt a beszélgetést. Hétfőn került megrendezésre az I. Nemzetközi Sürgősségi Nap Pécsett, ahol ti is komoly szerepet (és nem véletlenül használom a „szerep” szót) vállaltatok. Meséljetek kicsit, hogy kerültetek kapcsolatba a rendezvénnyel?

Dominik: „A PTE-ETK Sürgősségi Intézet adjunktusa, Dr. Bánfai Bálint keresett hallgatókat egy kisfilm forgatására, ahova Hannával jelentkeztünk is. Ezen film lényege, hogy egy baleseti helyzetet, jelen esetben egy áramütést szimulálva vezesse végig az érdeklődőket a mentési láncolaton, az eset észlelésétől, laikus segítségnyújtástól, mentőhíváson és mentőellátáson keresztül egészen a definitív ellátásig. Hanna és én laikus elsősegélynyújtókat alakítottunk a kisfilmben, ahogy egy áramütést szimulált hallgatótársunk újraélesztését szükségeltetett megkezdenünk a Basic Life Support (BLS), alapszintű újraélesztés protokolljának megfelelően, helyszínbiztosítással, mentőhívással, mellkaskompressziókkal és defibrillátorral együtt. Mikor kiérkezett az OMSZ esetkocsija, referáltuk a beteget, válaszoltunk a mentőtiszt kérdéseire és segédkeztünk az egyéb teendőkben. A film célja az volt, hogy bemutassa a sürgősségi betegellátásban dolgozók mindennapjait, nehézségeit és a Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) tevékenységét, így szemléltetve azt, hogy egy SBO-n miért is kell várni és a Sürgősségi miért nem „Gyorsasági”. A film erősen szemlélteti még, hogy mennyire fontos a laikus elsősegélynyújtás és mennyire összetartónak kell lennie az egész láncolatnak.”

Remek ötlet, hogy egy kisfilmen keresztül mutattátok be mennyire fontos a laikus elsősegélynyújtó szerepe és azt, hogy mi is az a mentési lánc. Úgy tudom, hogy nem csak a kisfilmben szerepeltetek, hanem a nyílt napon is jelen voltatok.

Dominik: „Igen a nyílt napra is meghívást kaptunk, hogy az érdeklődők kérdéseit megválaszoljuk, valamint, hogy egy pici betekintést nyújtsunk a sürgősségi betegellátás alapjaiba, gondolok itt a perifériás vénabiztosításra, vérvételre, vérnyomás és vércukormérésre, vércsoport meghatározásra. Rendelkezésünkre állt egy mulage (gyakorló kar), melyből látványosan, szépen lehetett vért venni és bemutattunk minden eszközt, mely a fent említett beavatkozásokhoz, vizsgálatokhoz szükségeltetik.”

Hanna: „Az érdeklődőknek beszéltünk a mentőtiszt szakról és amint azt már Dominik is említette bemutattuk a vérvételt, a vénabiztosítást. Segítettünk a BLS laikus elsősegély és az AED használatának bemutatásában is.”

Ez volt az első Sürgősségi Nap Pécsett. Ti hogy láttátok, mekkora volt az érdeklődés?

Hanna: „Szerintem egész sokan eljöttek. Voltak szakmabeliek, valamint olyanok, akik szeretnének majd oxyológusként vagy mentőtisztként elhelyezkedni a jövőben és voltak olyanok is akiket "csak" maga a sürgősségi osztály működése érdekelt.”

Dominik: „Meglátásom szerint közepes létszámmal vettek részt. Úgy gondolom, jóval több embernek kellene bepillantást nyernie az SBO mindennapjaiba, mivel bármikor történhet velünk baj, ami sürgősségi ellátást igényel, vagy legalább is mi úgy gondoljuk (olykor helytelenül!) és az SBO-t vesszük célba. A lehetőséget a PTE megadta, akit érdekelt és tényleg szerette volna szélesíteni a látóspektrumát, az úgy gondolom részt vett az eseményen. A résztvevők körében pedig viszonylag nagy volt az érdeklődés.”

Mennyire tartjátok fontosnak az olyan (és hasonló) rendezvények, nyílt napok megrendezését, mint amilyen a hétfői sürgősségi nap is volt?

Hanna: „Mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy azok, akik nem az egészségügyben dolgoznak, egy kis betekintést kapjanak és a mi szemszögünkből is láthassák a folyamatokat. Az lenne a lényeg, hogy az emberek megértsék mi számít sürgős és nem sürgős esetnek, és ennek tudatában válasszák ki a nekik megfelelő ellátási helyet. Ezen a napon bemutatásra és elmondásra került az a rendszer, ami alapján rendszerezik és kategóriákba osztják sürgősség szerint a betegeket. Ezt úgy gondolom nagyon fontos tudnia mindenkinek, hogy nem azért kell várni órákat a sürgősségin, mert nem akarják ellátni őket, hanem mert lehet, hogy éppen egy életveszélyes helyzetben lévő beteget látnak el és emiatt kell várnia valakinek, akinek stabilabb az állapota.”

Dominik: „Meglátásom szerint, az emberek nagy része nincs tisztában vele, hogy adott problémával, melyik betegellátó egységbe látogassanak el. Mindenkinek a maga problémája a legnagyobb, így lehet, hogy például egy három hete tartó alsó végtag fájdalommal a Háziorvos / Ortopédia / Reumatológia helyett az SBO-n kötnek ki, ahol nagy valószínűséggel majd egy ilyen problémával várniuk kell, hiszen kórfolyamataikat tekintve, acutan nincsenek életet veszélyeztető helyzetben, így azok mögé kerülnek a prioritási sorban, akik valamilyen életet veszélyeztető helyzettel érkeznek az SBO-ra. Természetesen emiatt felháborodások és egyéb ellenséges megnyilvánulások bukkanhatnak fel a sürgősségi ellátó egységekben. Az SBO-n most megszervezett nyílt nap, ezen problémák kiküszöbölésére úgy gondolom remek alkalom, amennyiben az ember félre tudja tenni makacsságát és nyitott az új ismeretek befogadására.”

Igen, én is úgy gondolom, hogy nagy szükség van az ilyen jellegű információs napokra, mert ezek az alkalmak közelebb tudják hozni az embereket az egészségügyi ellátás mindennapjaihoz. Ez segít, hogy jobban átlássák és megértsék, mi miért történik és talán elfogadóbbak is lesznek, amikor valamilyen okból bekerülnek a „rendszerbe”.

És hogy éreztétek magatokat? Van valami, amit kiemelnétek az eseménnyel kapcsolatban?

Hanna: „Én személy szerint nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy vizsgaidőszak közepe van. Megérte ott lenni és úgy érzem sikerült a jelenlévőknek átadni a rendezvény lényegét. Fontos, hogy a fent említett dolgokat az emberek tudják és tisztában legyenek vele. Nagyon fontos a betegedukáció és korai ismerkedés az elsősegélynyújtással, valamint ennek a jó lekommunikálása. Szerintem biztosan lesz még ilyen nap, ahol reményeim szerint még több látogató lesz.”

Dominik: „Én is nagyon jól éreztem magam, hiszen olyan helyen segíthettem, ahol a későbbiekben szeretnék majd aktívan tevékenykedni, valamint olyan ismereteket adhattunk át az érdeklődőknek, amik nagyban befolyásolhatják látásmódjukat.”

Szerintem a rendezvényre ellátogatók is jól érezték magukat és biztosan sok hasznos információval gazdagodtak. Fontos kezdeményezés indult el ezzel a programmal és reméljük, hogy évről évre nagyobb látogatóközönséget vonz majd.

Most, hogy a beszélgetés végéhez közeledünk már csak egy kérdést szeretnék feltenni nektek. Mióta foglalkoztok a vízimentéssel?

Hanna: „A vízimentést már az egyetem előtt elkezdtem. Ez lesz a negyedik évem. Tavaly nyár óta elsősegély ismereteket is oktatok a leendő vízimentőknek. A VMSZ-nél szerzett tapasztalatok jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a szakot választottam. Ez az életem. Nagyon szeretem ezt tanulni, nyáron pedig ebben dolgozni.”

Dominik: „Én 2014-ben kezdtem el a vízimentéssel foglalkozni, amikor is sikeresen teljesítettem a VMSZ kiképzését, ahol vízimentőt faragtak belőlem. Azóta a strandi szolgálat mellett a VMSZ mentésirányítási központjában is dolgozom diszpécserként. Mindezek mellett kollégaimmal járjuk nyáron a „nagyvilágot” és vízimentő RoadShow-kat tartunk, ahol az érdeklődőknek megmutatjuk a mindennap használt eszközeink nagy részét és, ha igény van rá, szívesen bevezetjük őket a BLS és egyéb ellátás, valamint a vízből mentés rejtelmeibe.”

Köszönöm Nektek a beszélgetést! Sok fontos dologról esett szó a Sürgősségi Nap kapcsán. A vizsgákhoz pedig kitartást kívánok. Gondoljatok arra, hogy pár hét múlva találkozunk a Balatonon!