Ma van a Vízbefulladás Megelőzésének Világnapja

A Vízbefulladás Megelőzésének Napján egy szempontra szeretnénk felhívni a figyelmet:
A tó nagyon más, mint a medence!

Rendkívül gyakori oka Magyarországon a vízibaleseteknek az, hogy az emberek nem mérik fel, máshogyan kell vízbe menni, máshogyan kell viselkedni a nyílt vizekben, mint egy uszodában. Az a vízbiztonság, amit az uszodákban vagy víziparkokban megszerzünk, hamis biztonságérzetet adhat a nyílt vizekben.

Egy hazai tó vize nem átlátszó, nem egyenletes az alja (egész nagy gödrök is keletkezhetnek), nincs, amiben megkapaszkodjunk, ha elfáradunk, vagy megijedünk valamitől.

Sokan gondolják, hogy jól tudnak úszni, mert járnak uszodába.

Nyílt vízben csak az tud jól úszni, aki nyílt vízben gyakorol rendszeresen.

A hullámzás, a napsütés, a szél mind-mind rontja egy átlagos úszó teljesítményét, sokszor jelentősen. Ezért soha ne a mélyvíz felé ússzunk, hanem a parttal párhuzamosan, ahol még biztonsággal leér a lábunk! Bőven elég a mellkas alsó részéig érő vízbe bemenni ahhoz, hogy úszni tudjunk, vagy lehűtsük magunkat.

Igaz ez arra a helyzetre is, ha segíteni szeretnénk valakinek. Sokszor fullad tragédiába az, ha a parttól távolabbról kér valaki segítséget, például azért, mert elsodródott a matraccal, és egy jószándékú segítő, nyílt vízi úszástudás nélkül elkezd úszni felé. Végül a segítő fullad meg, vagy mind a ketten. Minden évben történik ilyen haláleset Magyarországon. Ilyen esetben ne úszva induljunk segíteni, akkor sem, ha közel van a parthoz, a bójához a bajbajutott. Ha pedig van vízimentő a közelben, mindenképp az ő segítségét kérjük!

És ne feledjük, folyóvizekben még elővigyázatosabbnak kell lenni!


Az ENSZ Közgyűlése három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy július 25-ét a Vízbefulladás Megelőzésének Napjává nyilvánítja, hiszen ez az egyik vezető halálok a 1-24 éves korosztályban globálisan. Bár ennek a világnapnak a fontosságára a periféria országaiban történő vízbefulladások nagy száma hívta fel a figyelmet, mi is fontosnak tartjuk ezt a napot. Rendszeresen vagyunk szemtanúi olyan tragédiáknak, amelyek odafigyeléssel, tudatossággal elkerülhetőek lettek volna, és mi is lényegesnek tartjuk azokat a célokat, amelyeket az ENSZ kihirdetett ezzel kapcsolatban.