Milán a „Bátrak földjén”

Hortobágyi Milán második szezonját tölti vízimentőként a Balatonon. Néhány napja azonban a Balaton-partot maga mögött hagyva elutazott a „Bátrak földjére”, hogy egy különleges „kalandban” vegyen részt!

Mielőtt még elárulnánk, miről is fogunk beszélgetni, kérlek mondd el, mit jelent számodra vízimentőnek lenni?

Vízimentőnek lenni számomra egyet jelent a munkával és a „szórakozással”. Munka azért, mert életekért felelünk, és baj esetén számíthatnak ránk. Szórakozás pedig a nagyon jó társaság és a Balaton miatt, amit kiskorom óta szeretek.


Hamarosan lejár a szezon. Milyen feladatok várnak rád ősztől?

Egerben tanulok az Eszterházy Károly Egyetem tanárképző karán. Szeptemberben kezdem meg az ötödik évemet történelem-földrajz szakos tanár hallgatóként. Még két évem van hátra a diplomáig, de úgy érzem, ez a két év lesz a legpörgősebb.

Izgalmas két év áll előtted, ám ha jól tudom, izgalmas napok vannak mögötted is. Hallottam, hogy lehetőséged nyílt vízimentőként néhány napot eltölteni egy különleges helyen, ahol a daganatos és krónikus beteg gyerekek - ha csak egy pici időre is - elfelejthetik azt, hogy betegek és ugyanolyan gondtalanul játszhatnak, mint az egészséges kortársaik. Mennyi időt töltöttél a „Bátrak földjén”?

A Bátor Tábor egy összesen - a gyerekek beköltözésétől a kiköltözésükig - hat napos élményterápiás tábor Hatvanban, ahol négy napot voltam szolgálatban VMSZ vízimentőként. Ezen felül, amikor szolgálati időn kívül plusz program adódott, akkor szívesen maradtam és besegítettem. Igyekeztem aktív tagja lenni munkaidő alatt és után is a szervezőcsapatnak, a "Cimbiknek" (A Bátor Tábor önkénteseit szólítják így. – szerk.) és úgy érzem, - saját meglátásom és a visszajelzések alapján – ez sikerült is.


Mi volt a feladatod?

Vízimentőként a feladatom elsősorban az evezős programok biztosítása volt a tábor területén elhelyezkedő kicsiny tavon. Ezen felül az én feladatom volt a gyerekek kajakokba történő biztonságos be- és kisegítése, illetve az evezős csapat támogatása az animációs feladatokban. Ezen kívül a nap elején és végén mindig segítettem a pakolásban. A csapatmunka remek volt. Mindenben hibátlanul együtt tudtunk működni, sőt az animációs programba is sikerült beépíteni egy olyan karaktert, ami a „vízimentőzést” formálta meg.



Hogyan élted meg a gyerekekkel együtt töltött időt?

Nagyon jól. A négy nap nagyon gyorsan eltelt, mert mindig ért valami új impulzus. Ha kedvesen állunk hozzájuk, akkor hihetetlen nagy szeretetet tudnak adni. Egy mosolynak, vagy egy menő pacsinak is nagyon tudnak örülni.

Mit adott a velük töltött idő? Tanultál valamit a gyerekektől?

Megtanított értékelni az apró dolgokat is. Rájöttem arra, hogy vannak nagyobb problémák is annál, mint hogy nem mindig tudok a kedvenc strandomra beosztást kapni, csak hogy „vízimentős nyelven” fogalmazzak. Amit a gyerekek megtanítottak számomra az az, hogy mindig értékelni kell azt, amid éppen van.


Szívesen vállalnád máskor is ezt a feladatot?

Természetesen, ez nem is lehet kérdés, nagyon várom a következő lehetőséget.

Ha csak három szót mondhatnál a Bátor Táborról, mi lenne az a három szó?

Három szóban nagyon nehéz megfogalmazni, de ha nagyon muszáj, akkor erő, kitartás és bátorság.

Köszönöm, hogy megosztottad velünk az élményeidet.
„A gondtalan gyerekkor mindenkinek jár.”, olvasható a Bátor Tábor honlapján. A Bátor Tábor küldetése az, hogy a komoly betegségekkel küzdő gyerekek különleges élményeken keresztül, mosolyogva élhessék meg azt, hogy képesek legyőzni az akadályokat, hogy le tudják küzdeni félelmeiket és végig tudják csinálni az esetleg lehetetlennek tűnő feladatokat is. Ez segíti őket abban, hogy az önmagukba és a gyógyulásba vetett hitüket meg tudják erősíteni. A Bátor Tábor több, mint tábor. Élmény, terápia, közösség, nevetés és komoly segítség a gyógyulásban.

Ehhez a gyógyító élményhez járult hozzá egy picivel Hortobágyi Milán kollégánk is!