Pingvinek úszták át hosszában a Balatont

3 fiatal lány, 18 „kispingvin”, a víz szeretete, egy közös cél (nem is egy), komoly felkészülés. 2 nap, 77,5 kilométer, 900.000 karcsapás, egy közösen teljesített küldetés. Talán így foglalhatnánk össze nagyon röviden azt, amit a Kis-Pingvin Úszó és Vízilabda közösség július 8-án és 9-én megvalósított a Balatonon. A csapat nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy hosszában átússza a tavat, Keszthelytől egészen Balatonakarattyáig.

Az esemény megálmodója Menczinger Melinda a Kis-Pingvinek edzője volt, aki testvérével Menczinger Katával (Kata a női vízilabda válogatott tagja volt) és edzőtársával, Török Fannival, valamint 18 tanítványával úszta le a 77,5 kilométeres távot.

Fotó: Dajka Dalma

A gyerekek január óta nehezített edzéseken vettek részt, hogy felkészülten állhassanak majd rajthoz a nagy napon.
Mi volt a cél? Mi motiválta a 21 lelkes résztvevőt?
A legfőbb cél a Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány támogatása volt. Az összegyűjtött adományokból egy speciális tornateremet szeretnének kialakítani a gyermekeknek. A felkészülés és az átúszás ideje alatt is kiemelt hangsúlyt fektettek az adománygyűjtésre, hogy minél nagyobb összeggel tudják segíteni az Alapítványt. Emellett szerették volna felhívni a figyelmet természetes vizeink megóvására és rávilágítani az embereket mozgás fontosságára is.

Fotó: Dajka Dalma

Ezekkel a nemes célokkal indult el egyszerre 21 pingvin, hétfő reggel 6 óra 45 perckor a Keszthelyi Libás Kikötőből.
A mentorok másfél óránként váltották egymást a vízben, a gyerekek pedig párokban, kettesével kísérték őket. A kispingvin párok fél óránként váltották egymást. A hármas tagjai (1 felnőtt, 2 gyerek) mindig együtt úsztak, a felnőttek végig nagyon figyeltek a gyerekekre.
Hétfőn sok arcát mutatta meg szeretett Balatonunk. Volt, hogy esett. Néha megélénkült a szél és hullámokat keltett, aztán teljes szélcsend lett. Olykor kisütött a nap, aztán meg beborult az ég.
A szeszélyes időjárás ellenére mentés szempontjából az első nap eseménytelenül telt, beavatkozásra szerencsére nem volt szükség.
A gyerekek úgy nyilatkoztak, hogy nagyon nagy élmény nekik az átúszás, ami egyben egy igazán jó csapatépítő program is és nem utolsó sorban jó érzés nekik, hogy egy nemes ügyet támogathatnak.
Az első nap Balatonudvari volt a kitűzött cél, de a csapat annyira jól teljesített, hogy háromnegyed kilenc körül, Balatonföldváron kötöttek ki a naplementében. A csapatnak ugyanis nem engedélyezték az éjszakai úszást.

Fotó: Dajka Dalma

Pár órás pihenés után, kedden korán reggel, már 5 óra 55 perckor csobbantak is az első úszók. Folytatódott a nem mindennapi küldetés. A gyerekeken azért érezhető volt, hogy fáradtabbak, mint az első napon. Az előző napon leúszott kilométerek és a korai kelések érezhetően nyomot hagytak a kispingvineken, ami lássuk be, teljesen természetes. Egy ilyen komoly terhelés nem csak a gyerekek, hanem bárki szervezetét - legyen az felnőtt vagy bármilyen felkészült is - kihívás elé állítja. A reggel induló csapatoknak még a hullámokkal is meg kellett küzdeniük.
Az egyik kispingvin, aki a legelső, hajnali csapatban úszott, miután szépen végigúszta a 30 percet és kiszállt a vitorlásra, rosszullétre panaszkodott. Szédült, pulzusszáma leesett és szapora volt a légzése. A rendezvény gyermekorvosa és a vízimentők mentőtisztje is megvizsgálta és mindketten úgy ítélték meg, hogy további vizsgálatokra lenne szükség. Ezért a helyszínre riasztottuk sürgősségi mentőhajónkat, az Ábrahám Lomac-ot, melyen EKG készülék is volt, ezen felül a Ruperten szolgálatot teljesítő kardiológus orvosunk is azonnal a helyszínre sietett. A vizsgálatok után az a döntés született, hogy további megfigyelésre a veszprémi kórház gyermekosztályára irányítjuk a kis beteget. Ezért a gyermeket sürgősségi mentőhajónk kivitte a partra, ahonnan a mentőszolgálat munkatársai elszállították a kórházba. Délutánra, néhány órás pihenés után állapota rendeződött, ezért ő is újra csatlakozhatott a többiekhez, akikkel az egyik vitorlás fedélzetéről figyelte tovább a délutáni eseményeket.
A reggeli hullámzás alábbhagyott, a nap nagy részében szerencsére jól lehetett haladni a vízben.
Aztán a cél előtti utolsó 500 méteren örömúszást rendezett a csapat. A három mentoron és a 18 kispingvinen kívül vízben volt az összes kísérő gyermek, a segítők, a felkészítők, sőt a partról néhány végtaghiányos gyermeket is bevittek a vízbe, őket segítőik kísérték. Erre az 500 méterre a Rupert sürgősségi mentőhajónk is csatlakozott a másik két mentőhajó mellé, ezzel is erősítve a vízben tartózkodók biztonságát. Nagyon sokan voltak a vízben, a hullámzás is újra megélénkült a délutáni órákban, ezért különösen fontos volt a megerősített biztosítás az utolsó szakaszon. A befutó előtt nem sokkal, az egyik edzőt ki kellett emelnünk a vízből mentőhajónkra. Kimerült volt, egész nap nem evett, nem ivott semmit. Átadtuk őt a Rupert legénységének, ahol a hajón tartózkodó orvos megvizsgálta, majd a vizsgálat után partra szállították.

Fotó: Dajka Dalma

A nagy csapat körülbelül négy óra magasságában érte el a Balatonakarattyai Bercsényi Strandot. A parton lelkes szurkoló tömeg várta őket, hangosan buzdították az úszókat az utolsó hajrában. Hatalmas tapssal, gratulációkkal fogadták a célba érkezőket.
Finom vacsora és egy szuper záróbuli várta a fáradt, de annál boldogabb csapatot. Minden gyermek szép érmet kapott az esemény emlékére és emellett még jó néhány ajándékkal is gazdagodtak.

Fotó: Dajka Dalma

Vízimentőink az átúszás ideje alatt végig készenlétben voltak, mindig ugrásra készen álltak. Hétfő reggeltől, a kedd délutáni célba érésig két mentőhajóval kísérték a csapatot és, ahogy azt már írtuk, az utolsó szakaszon a biztonság kedvéért a Rupert is bekapcsolódott a kísérő hajók csapatába. Minden kollégánk nagyon jól érezte magát az átúszás ideje alatt. Amit mindannyian kiemeltek a jó hangulaton kívül, az a gyerekek maximális felkészültsége volt, akik remekül vették az akadályokat, fantasztikusan helyt álltak mindannyian. Ebben nagy szerepük volt az őket felkészítő edzőknek is.

Fotó: Dajka Dalma

A csapat nagyon kedvesen köszönte meg munkánkat, hálásak voltak jelenlétünkért, a lelkiismeretes biztosításért. Mi pedig csak azt mondhatjuk, hogy nagyon-nagyon szívesen tettük. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy végigkísérhettük és felügyelhettük a kis pingvineket és szimpatikus mentoraikat. Lelkesedésük, kitartásuk meghozta a várt eredményt, a tervezett idő töredéke alatt teljesítették a 77,5 kilométeres távot.
Szívből gratulálunk a Kis-Pingvineknek! Hatalmas teljesítmény és igazi csapatmunka volt!