StranDuma - Mondj öt számot! 2. rész – Lengyel Tamás Örs

„Megálltam a helyem!”

Lengyel Tamás Örs (19) negyedik szezonját tölti a VMSZ kötelékében. Ősztől a Pécsi Tudományegyetem mentőtiszti karán kezdi meg tanulmányait. Örs is beszállt a játékba és választott öt számot.

(A játék lényege, hogy vízimentő kollégánknak öt számot kell mondania. Minden szám egy kérdést takar. Az előre kiválasztott öt szám adja a beszélgetés alapjául szolgáló kérdéseket, vagyis a véletlenre bízzuk a beszélgetés alakulását.)

Lengyel Tamás Örs

Az első kérdésed: Mit szeretsz ebben a munkában a legkevésbé?

Azt, hogy néha nagyon hosszúak a napok.

Egyedül, vagy társakkal szeretsz dolgozni?

Természetesen társakkal, mert úgy érzem, hogy akkor kicsit meg van osztva a felelősség, meg a hosszú napok is lerövidülnek kicsit.

Volt már úgy, hogy „egyszemélyes” strandon voltál?

Nagyon sokszor.

Ha választani lehet, akkor „kétszemélyes” strandra mész szívesebben, vagy inkább olyan strandra, ahol több vízimentő van egyszerre szolgálatban?

Mivel a kedvenc strandom kétszemélyes, ezért a kétszemélyes, de a „sokszemélyes” is jó.

És az, hogy fiúval, vagy lánnyal dolgozol együtt az mindegy?

Az mindegy.


Általában milyen problémákkal keresnek meg a strandolók a parton?

Kagylóvágás, döglött hal, hány fokos a víz, hol van a viharjelző…
Sokszor megtalálnak azzal is, hogy nagyon rossz a rendszer, mert elkérik a pénzt és közben nem mehetnek be a vízbe.

De ez csak másodfokú viharjelzés esetén igaz.

Igen, de mostanában elég rendszeresen volt.

Általában türelmes vagy velük?

Általában igen.

Milyen emberek azok, akik megkeresnek és kérdeznek?

Magyarok. Általában olyanok, akik messziről jöttek. Néha oroszok is. Akikkel pedig néha vitatkozni szoktam azok, akik már 40 éve itt úsznak. Ők halhatatlannak tekintik magukat. Velük elég nehéz megértetni, hogy bizonyos helyzetekben el kell hagyniuk a vizet.

Mivel érvel ilyenkor az illető?

Azzal, hogy ő itt úszik 40 éve és amikor én megszülettem, ő már akkor is itt úszott. Semmi baja nem lesz, csak bemegy és kijön és én ne mondjam már meg, hogy ő mit csináljon. Ezt elmondják kb. egymás után hússzor, aztán még hússzor. Egészen addig, amíg ott vagyok, ezt mondják. Még amikor sétálnak kifele, akkor is ezt mondogatják, de kijönnek.

Akkor általában sikerül rávenned őket, hogy kijöjjenek?

Igen, általában sikerül. Hangos a síp szerencsére.

Síp. Ez a módszered?

Ez is. Meg beszélgetek velük. Odaevezek katamaránnal és megkértem őket, hogy menjenek ki. Ez általában be szokott válni.

Igen, hisz mi másodfokú viharjelzésben csak figyelmeztethetjük őket. Persze, ha zivatartevékenység van, akkor még inkább törekszünk arra, hogy megértessük az emberekkel, hogy a biztonságuk érdekében fontos elhagyniuk a vizet. Örülök, hogy az esetek nagy többségében azért hallgatnak ránk.


A következő számhoz tartozó kérdésed az, hogy mit ad neked ez a munka?

Pénzt, barátokat, azt, hogy ott lehetek, ahol szeretek lenni… és néha adrenalint. Az nagyon jó, azt szeretem!

Volt olyan eset, ami adrenalint adott?

Volt egy újraélesztés tavaly, az adott adrenalint. Volt vízből mentés, az is jó volt. Volt olyan, amikor nagyobb vérzés volt, az is adott.

Mesélsz kicsit az újraélesztésről?

Egy idős úr volt. Augusztus 20-a volt, kb. kétezren voltak a vízben, a strandra ötezren váltottak belépőt. Délután fél három körül húztuk ki és vittük ki a lépcsőn. Eszméletét vesztette, légzése nem volt. Megkezdtem az újraélesztést, addig a társam rádiózott, aztán cseréltünk. Szerencsére volt a strandon strandorvos, aki átvette az irányítást, aztán nagyon hamar megérkeztek a mentők is, meg a sürgősségi mentőhajó is. 45 percig próbálkoztunk, de aztán azt mondták, hogy meghalt.

Ez volt az első eset, hogy akiért megpróbáltál küzdeni, meghalt?

Igen, ez volt az első. Láttam már halottat előtte, de nem a munkában.

És ezt fel tudtad dolgozni?

Igen. Édesanyám kórházban dolgozott, ő segített, meg igazából ezzel szeretnék foglalkozni. Abból a szempontból örültem, hogy megálltam a helyem, végig tudtam csinálni és utána is megálltam a helyem, lelkileg. Nem azt mondom, hogy nem érintett meg, mert mindenkit megérint egy ilyen eset, hanem azt mondom, hogy fel tudtam dolgozni és helytálltam, úgyhogy ezt a pályát szeretném folytatni.

Örülök, hogy ezt mondod.


Az utolsó számhoz tartozó kérdésed pedig az, hogy kipróbálnád-e magad hajós szolgálatban is?

Kipróbáltam magam. Egyszer voltam egy rendezvénybiztosításon, az tetszett, jó volt. Aztán, miután vége volt az egész rendezvénynek, a hajóvezetővel beültünk a kikötőbe és egy csomó mindent megmutatott. Kipakoltuk a hajót, elmondta, hogy ki mit csinál és, hogy mi mire jó, kötélszedés, csomók… Jó a hajós szolgálat, de most már hamarosan valószínűleg mentőautóra kerülök, így ez kikerül a képből.

És az, hogy nemsokára mentőautóra kerülsz, az azt is jelenti, hogy a szárazföldi egységeinken is vállalnál majd munkát?

Ha lesz képesítésem, akkor persze. Szívesen.

Örülsz, hogy lett a mentőtiszti kocsi mellett egy mentőautónk is?

A plusz mentőautó mindig jó, úgyhogy örülök neki.

Köszönöm, hogy igent mondtál a játékra!