StranDuma - Mondj öt számot! 3. rész – Varga Erik

„ Az ember átérzi ennek a munkának a súlyát.”

Folytatódik a StranDuma. Ezúttal Varga Erikkel (22) beszélgetünk, aki 2016 óta erősíti a VMSZ csapatát. Erik most végzett az ELTE sportszervezés szakán, ősztől pedig marketing mester szakon folytatja tanulmányait.

Az interjú elején vízimentő kollégánknak öt számot kell mondania. Minden szám egy kérdést takar. Az általa kiválasztott öt szám adja az interjú alapjául szolgáló kérdéseket, vagyis a véletlenre bízzuk a beszélgetés alakulását.

Varga Erik

Vágjunk is bele. Az első kérdésed: A kicsi, vagy a nagy strandokat preferálod jobban?

Mindenképpen a nagy strandokat. Egy nagy strandon többen vannak, izgalmasabb. A katamarán szolgálatot is izgalmasabb úgy ellátni, hogy 150 méter helyett mondjuk 1 kilométert kell átlátni.

Ha nagy strand, akkor viszont nem egyedül vagy beosztva.

Én örülök, ha többen vagyunk. Egyedül annyira nem szeretek dolgozni, egyrészt mert csapatmunkában erősebbek a vízimentők szerintem, másrészt meg azért, mert hamarabb eltelik a nap, ha van egy társad.

Miért telik el hamarabb a nap, ha van egy társad? Van időtök beszélgetni?

Nem sok, - a katamarán szolgálat váltása miatt - de egyrészt nagyobb biztonságban érzed magad, nem vagy annyira magadra utalva, másrészt a nap indításakor, meg befejezésével tudsz valakivel kommunikálni. Átbeszéled a napot, ha volt valami érdekesség a napban, akkor azt is megbeszélitek. Ha egyedül vagy, akkor az azért elég magányos és monoton feladat.

Ez az ötödik éved vízimentőként. Biztosan volt már olyan, hogy betanítottál valakit.

Volt igen.

Milyen betanítani egy kezdő kollégát?

Van pozitív oldala, meg negatív oldala is szerintem. Egyrészt, ha egy értelmes, okos, lelkes újonccal van az ember, akkor nagyon jó érzés az, hogy valami újra megtanítod. Annyi mindent meg kell tanítani, a munka minden apró csínját-bínját. Két-három nap elmegy azzal, hogy csak apróságokat mondasz el. Szóval az a hátránya, ami az előnye is, de én szeretek újoncokat betanítani.

Amikor betanítasz valakit, akkor visszagondolsz arra, hogy milyen volt az, amikor téged tanítottak be?

Igen eszembe jut és hála isten nem tudom azt mondani, hogy bármit is rosszul csináltak volna. Elég jó emberekkel dolgoztam együtt az elején.


A következő kérdés, amit választottál, - bár erre már részben válaszoltál is a beszélgetés elején - hogy egyedül vagy társakkal szeretsz dolgozni?

Társakkal mindenképp. Szeretek rutinos kollégával dolgozni, mert hatékonyabb lehet a kommunikáció egy baleset, vagy vészhelyzet esetén. Szóval inkább azt mondanám, hogy rutinos kollégával szeretek dolgozni, de mivel ez az ötödik szezonom, így elkerülhetetlen, hogy újoncokkal is dolgozzak.

Ha kettő tapasztalt vízimentő dolgozik együtt, akkor ki dönti el, hogy ki lesz az, aki irányít? Mert valaki mindig irányít, nem?

Igen, a „strandvezető” mindenképp ki kell, hogy jelölődjön. Az én esetemben ez úgy szokott megoldódni, hogy akinek alacsonyabb a kártyaszáma, az lesz a vezető. Amúgy ezt könnyű eldönteni, mert nagyjából ismerjük egymást itt az északi parton, azt, hogy ki mennyit dolgozott, hol dolgozott, ha pedig mégsem lenne egyértelmű a dolog, akkor a számsorrend segít.


Mit csinálsz akkor, amikor nem vízimentesz?

Nekem az egész nyár vízimentéssel telik. A vizsgaidőszak lezárultával egészen augusztus 31-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal itt vagyok a Balatonon. Egyébként egyetemen tanulok és idén már remélhetőleg dolgozni is fogok mellette.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Szeretünk utazgatni a barátnőmmel, belföldön és külföldön egyaránt, illetve sokat olvasok.


A következő kérdés: Kiknek ajánlanád a vízimentő munkát?

Huhh, nehéz kérdés. Ezt a munkát ugyanúgy el tudják látni a lányok is, mint a fiúk, de mindenképp fontos, hogy jó úszástudással rendelkezzenek, magabiztosak legyenek és jól tudjanak kommunikálni. Fontos az érett gondolkozás, hogy ne viccelje el a napi munkavégzést.

Te hány évesen végezted el a tanfolyamot?

Én 17 éves voltam, amikor elvégeztem.

Az évek alatt változott a hozzáállásod?

Az első év az nagy vízválasztó volt. Komolytalan voltam még az első évben, de ahogy az évek telnek, úgy azért az ember átérzi ennek a munkának súlyát. A napi munkavégzésnek, annak, hogy nem telefonozunk munka közben; annak, hogy odafigyelünk és nem tűnünk el fél órákra; annak, hogy a társunkkal úgy kommunikálunk, hogy az érthető legyen és egyenes; annak, hogy reggel munkavégzésre képes állapotban jelenjünk meg a strandon és nem úgy, hogy még szédülünk az estétől… Úgyhogy igen, változik az ember az évek alatt mindenképp.

Igen, többek között ezért is vannak beosztva az újoncok a több éves tapasztalattal rendelkező vízimentőink mellé, hogy minél előbb megtanulják, milyen normáknak kell megfelelnie egy VMSZ-nél dolgozó vízimentőnek. Mondjuk, ha az akkori, 17 éves énedet kellene most betanítanod, milyen tanácsot adnál neki?

Hát lennének tanácsaim bőven… A telefonozás elkerülését mindenképpen, illetve a járőrözés gyakoriságának növelését, vagy a katamarán szolgálaton az, hogy odafigyeljünk és ne azzal legyünk elfoglalva, hogy épp hogyan ülünk a katamaránon…

És, amikor járőrözöl, akkor előfordul, hogy tanácsot adsz valakinek, vagy felhívod valamire a figyelmét?

Általában inkább a gyerekek figyelmét kell felhívni bizonyos dolgokra. A gyerekek izgalmasnak találják a köveken való mászkálást és a kövek közötti kincskeresést, úgyhogy az ilyen veszélyekre általában fel kell hívni a figyelmet.

Ez feladatod is, vagy azért csinálod, mert szereted, ha biztonság van a strandon, ahol dolgozol?

Is, is. Egyrészt a saját munkámat könnyítem meg, ha ezekre preventív jelleggel felhívom a figyelmet, másrészt feladatunk is a balesetmegelőzés.

Hogy szólítod meg a gyerekeket?

Fontos a kornak megfelelő kommunikáció. Nem ugyanúgy szólunk egy 14 évesnek, mint egy 3-4 évesnek. Hogyha gyerekekről van szó, akkor mindenképp játékosan kell felfogni ezt a helyzetet és nem a veszélyforrásokra felhívni a figyelmet, hanem arra, hogy érdekes lehet a homokozóban is játszani, nem feltétlenül a kövek között kell. Szerintem egy kisgyereknek nem fontos felhívni a figyelmét arra, hogy milyen balesetek lehetnek ebből, mert egyrészt megijeszthetjük vele, másrészt nem biztos, hogy felfogják.

És szót fogadnak?

Általában igen.


És itt egy kérdés, amit eddig minden játékban résztvevő vízimentőnknek sikerült kiválasztania. Kipróbálnád-e magadat hajós szolgálatban is?

A tavalyi évben elvégeztem egy martóz tanfolyamot. Ez egy három napos, bemutató jellegű munkavégzés volt. Láttam a nehézségeit, illetve az izgalmas részeit is, úgyhogy igen, kipróbálnám magam.

Búvárként is kipróbálnád magad?

Igen, mindenképpen. Van egy kezdő búvárvizsgám, illetve búvárúszó voltam 12 éven át, szóval az uszony, a palack már nem újdonság számomra. Nyilván más átlátható vízben búvárkodni, mint a Balatonban - a látótávolság szinte teljes hiánya miatt -, de kipróbálnám.

Hogy kerültél kapcsolatba a búvárúszással?

Kaposvári vagyok és ott elég népszerű ez a sportág. Az edző személye miatt is, meg mert kicsi a város, így mindenki ismeri az egyesületeket. Engem az anyukám vitt le úszni a vízbiztonság megszerzése miatt. Láttam a nagyokat, ahogy a szép uszonyokkal, meg palackokkal úszkálnak. Megtetszett. Egyrészt azért, mert technikai sport, másrészt pedig azért, ahogy száguldottak a vízben. Ott ragadtam, rajtam ragadt ez az érzés. 12 évig csináltam. Ez a sportág is medencében zajlik, mint az úszás, csak uszonyok segítségével, felszereléssel és kicsit más úszásnemekben.

Tehát Te 4-5 év strandi vízimentés után ott látod a továbblépési lehetőséget a VMSZ-nél, hogy aktívan csatlakoznál a búvárszolgálathoz?

Nagyon szívesen csatlakoznék, amennyiben megállnám a helyem a próbán. Tudom, hogy a jelenlegi búváraink elég felkészültek szakmailag és nehéz bekerülni, de ez nem tántorít el attól, hogy esetleg megpróbáljam.

Köszönöm, hogy időt szakítottál a beszélgetésre!