StranDuma - Mondj öt számot! 4. rész – Balzam Bence

„Minden emberrel megtalálom a közös hangot.”

Balzam Bence, 21 éves és a Szegedi Tudományegyetemen rekreációt és egészségfejlesztést tanul. Ez a harmadik nyár, amit vízimentőként tölt el a Balaton-parton.

(Az interjú elején vízimentő kollégánknak öt számot kell mondania. Minden szám egy kérdést takar. Az általa kiválasztott öt szám adja az interjú alapjául szolgáló kérdéseket, vagyis a véletlenre bízzuk a beszélgetés alakulását.)


Kezdjük is a játékot! Melyik a kedvenc balatoni városod (településed)?

Több is van. Tihany favorit hellyé vált számomra. A Club Tihanyban töltöttem két teljes szezont. A szálloda strandján nagyon sok a külföldi, így nyelvgyakorlás szempontjából is nagyon jó volt.

Milyen nyelveket beszélsz?

Az angol társalgási szinten jól megy, van egy középfokú nyelvvizsgám. Németül nem mondom, hogy társalgási szinten tudok, de talán nem vesznék el.

Kihívás számodra, ha külföldiek vannak a strandon?

Első évben az volt, mert nem annyira mertem megnyílni, de aztán később már ment, mint a karikacsapás. Visszatérve a kedvenc balatoni városokhoz, Balatonfüred is nagyon jó hely, ott mindig zajlik az élet, nem lehet unatkozni. A strandokon is és este is sok az ember, sok a fiatal.

Szoktál beszélgetni a strandodon lévő emberekkel?

Persze. Nagyon szeretek beszélgetni és új embereket megismerni. Megkérdezem hogy vannak, mióta vannak itt, tetszik-e nekik a strand, milyen a víz, visszajáró vendégek-e?

Balzam Bence

Rendben, a második kérdés, amit választottál, hogy mit üzennél azoknak akik vízibiciklire ülnek?

Először is azt, hogy mentőmellényt vegyenek fel mindenképp. Az előző években egy csomó baleset történt. Mindegy, hogy három éves, vagy felnőtt valaki, attól nem néz ki rosszabbul a bringatekerés közben, ha van rajta mellény. A fő, hogy biztonságban legyen, ha már elmegy vízibringázni. Sok ember odajön hozzám, mert azt hiszi, hogy én adom ki a strandeszközöket is. Olyankor szoktam nekik mondani, ha nem adnak mellényt, akkor kérjenek, mert az nem hátráltatja őket semmiben, hogy van rajtuk mentőmellény. Ez az egyik fő feladatunk, hogy megelőzzük a bajt. Sok mindenre szoktam figyelmeztetni az embereket. Sokan meg is köszönik, ha figyelmeztetem őket.

Igen, nagyon fontos a biztonság. Tavaly indult el „A semmit nem lehet odadobni” kampányunk, ami pont a biztonságosabb vízibiciklizés fontosságát hangsúlyozza. Célunk, hogy minden vízibiciklire kerüljön felszerelésre valamilyen mentőeszköz. A kampány részeként plakátok segítségével hívjuk fel a strandolók figyelmét arra, hogy válasszák a mentőgyűrűvel felszerelt vízibiciklit.

Említetted, hogy van, aki megköszöni, ha figyelmezteted valamire. Jó érzés, ha hallgatnak rád?

Igen, nagyon. Nekik is jót tettem és azt érzem, hogy jó munkát végeztem.


És a kérdés, amit mindenkinek sikerül kiválasztania: Kipróbálnád magad hajós szolgálatban?

Tavaly még úgy voltam vele, hogy mindenképp részt szeretnék venni egy matrózképzésen, de aztán megváltozott a véleményem ezzel kapcsolatban. Pont most volt egy képzés. Elgondolkodtam, hogy menjek, ne menjek, de végül nem mentem. A strandon több ember között megfordulok, és ahogy mondtam nagyon szeretek beszélgetni, ismerkedni. Szerintem, ha egy hajón lennék, mint matróz, akkor viszonylag kevés lehetőségem lenne erre.

Tehát neked abban a munkában, hogy vízimentő vagy az egyik legvonzóbb, hogy ilyen sok emberrel találkozol?

Igen, nagyon sok kapcsolatot ki lehet építeni és ezt imádom.

És egy kérdés a mozgással kapcsolatban: Szoktál év közben edzeni?

Konditerembe járok, bár az nem nevezhető kifejezetten sportnak, én csak sport utánzatnak hívom, de így, hogy a versenyszerű úszást befejeztem, nem akartam egyik napról a másikra leállni. Futni is szoktam és reggelente van, amikor úszok egyet szolgálat előtt. Hiányzik a mozgás. Szolgálati időmben is sokat járőrözöm, nem nagyon tudok egy helyben ülni, szeretem, ha van mit csinálni.

Kíváncsi vagyok, mit válaszolsz a következő kérdésre: Alakultak vízimentős barátságok a tanfolyam és a szolgálati idő alatt?

Persze. Nekem inkább a szolgálati idő alatt.

Mi segít a barátságok kialakulásában? Az, hogy együtt vagytok beosztva, vagy az, hogy egy szálláson laktok?

Szerintem inkább az, hogy egy helyen lakunk. Az, hogy egy helyen dolgozunk kevésbé. Szolgálat közben nyilván mindenkinek a munka az első, de a szálláson szolgálat előtt és szolgálat után van idő mindenre, így ki tudnak alakulni baráti kapcsolatok. Most másfél hónapja egy szálláson vagyok az egyik kollégámmal, akivel minden este együtt edzünk, együtt „hülyülünk”. Barátok lettünk. Ez az idei év barátsága.


Milyen érdekes, hogy pont egy olyan kérdést választottál, amihez idei szezonos válaszod van.

Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Melyek azok a tulajdonságaid, amelyek segítenek téged a vízimentő munkában?

Az első talán az úszás, ha nem űztem volna olyan magas szinten, hogy 4 évet válogatott tagként úsztam, akkor most biztos többet kellene edzenem, hogy formában tudjam tartani magam. Ez előnyömre vált, emiatt is kerültem ide. A másik, hogy a váratlan szituációkban, nem esem pánikba, hanem egyből csinálom a dolgom. Az is segít, hogy minden emberrel megtalálom a közös hangot. Szeretek csapatban dolgozni, valamint magabiztos, határozott, pontos és precíz vagyok.

Ezek valóban olyan készségek és tulajdonságok, amelyek nagyban segítik ezt a munkát. Köszönöm, hogy Te is beszálltál a „Mondj öt számot!” játékunkba! Eseménymentes szolgálati napokat kívánok!