StranDuma – Mondj öt számot! 6. rész – Ráfi Brigitta

„Igyekszünk mindenkire figyelni.”

Ráfi Brigitta (22) az egri egyetem angol-testnevelés szakos hallgatója és ez a második szezonja vízimentőként.

(Az interjú elején vízimentő kollégánknak öt számot kell mondania. Minden szám egy kérdést takar. Az általa kiválasztott öt szám adja az interjú alapjául szolgáló kérdéseket, vagyis a véletlenre bízzuk a beszélgetés alakulását.)

Ráfi Brigitta

Kezdjük is az első kérdéssel: Melyik a kedvenc balatoni városod, vagy településed?

Balatonlelle nagyon megtetszett a „vízimentőség” alatt. Azért szeretem, mert kicsi és szerintem, ha nincs itt annyi ember, mint most, akkor még hangulatosabb tud lenni. Nekem akkor a legszebb a part, ha üres.

Fárasztó a napi szolgálat egy olyan nagy strandon, mint amilyen ez is?

Nem is a napi szolgálat fárasztó, inkább így nyár végére fáradok el jobban, de amúgy lehet bírni. Ezen a strandon délelőtt 10 órától vagyunk szolgálatban, így ki tudjuk aludni magunkat.

Mennyire tudtok bekapcsolódni Balatonlelle életébe?

Nem nagyon. Szolgálat után leginkább a szálláson vagyunk, nem járunk el bulizni.


A második kérdésed: Balaton-part, vagy tengerpart?

Azért a tengerpart, mert nagyon szeretek búvárkodni. Amikor Sartin voltam a családommal, akkor nagyon sokat búvárkodtam. Szeretem, hogy tiszta a víz és mindent látok.

Nem lehet, hogy ebbe a választásba belejátszik az is, hogy a Balaton-parton mindig dolgozol a tengerparton pedig nem? Lehet, hogy neked a tengerpart jelenti a kikapcsolódást?

Lehet igen, bár igazából itt is, ha nincs sok ember a parton, akkor néha végignézem a tájat, hogy milyen szép helyen vagyunk. Egyik strandi vízimentő kollégánk mondta, hogy még Bill Gates-nek sincs ilyen irodája, mint nekünk. És tényleg igaza van.

Érthető, hogy amikor dolgozol, akkor nem a táj szépségeit figyeled.

Igen, akkor inkább azt nézem, hogy „Jézusom, mennyi ember és még mennyi lesz…” (nevet)

Ez egy nagyon hosszú partszakasz rengeteg strandolóval. Átlátható?

Ha figyelünk, akkor igen.

Hogyan „pásztáztok”, amikor több ezer ember van a vízben?

Igyekszünk mindenkire figyelni, kiemelten azokra, akik a bóján túl vannak, vagy akik egyedül vannak a vízben, különös tekintettel a gyerekekre, valamint a vízibiciklisekre, még akkor is, ha van a vízibiciklin mentőgyűrű, mert nem biztos, hogy tudják használni.

Nincs jó tapasztalatod a vízibiciklikkel kapcsolatban?

Abszolút nincs. A fürdőzők sokszor nem tudják, hogy hol sekély és hol mély a víz és úgy ugranak be a vízibicikliről. Sajnos ebből kifolyólag komoly balesetek történek. Azt sem szeretem, amikor valaki leugrik a vízibicikliről a többiek pedig otthagyják a vízben és direkt eltekernek. Aki leugrott persze utánuk úszik, de ha elfárad, akkor abból is lehet baj.

Igen, adott pillanatban lehet, hogy ártatlan mókának tűnik, de valójában komoly baj lehet az ilyen esetekből. Sajnos az emberek nagy többsége nem is gondol ezekre a veszélyekre.

Amikor a társad kint van katamaránnal, olyankor az általa biztosított vízterületet nem kell figyelned?

Mindent figyelek. Ha esetleg ő nem vesz észre valamit, akkor tudok szólni neki telefonon. Aki a vízen van, az inkább a vizet nézi, aki a parton van, az ugye a partot, de igazából midig mindenre figyelünk.

Nem fárasztó a folyamatos figyelem?

Már megszoktuk, de nyár végére azért eléggé elfáradunk. Nem is fizikailag, inkább szellemileg. Úgyhogy nem kell altatni minket esténként. (mosolyog)


A következő kérdés, amit választottál: Kiknek ajánlanád a vízimentő munkát?

Azoknak, akik szeretnének megtapasztalni valami újat, akik szeretnék kipróbálni magukat komoly helyzetekben. És azoknak, akik fejlődni szeretnének személyiségileg. Én itt nagyon sokat fejlődtem.

Esetleg ki tudsz emelni valamit, ami nagyban segítette a fejlődésedet?

Volt egy hármas mentésem, amikor három embert húztam ki egyszerre. Tavaly nyár közepén történt az eset. Épp bent voltam a katamaránnal, amikor észrevettem a három bajbajutottat a vízben. Nem voltak olyan messze tőlem, de közel sem. Azonnal felhúztam a talpakat, meg vittem a mentőgyűrűt. Két 30 év körüli férfi és egy 10 éves gyerek volt a vízben. A mentőgyűrűbe ketten – az egyik férfi és a gyerek – fértek bele, a harmadik meg rákapaszkodott, de akkor süllyedni kezdtek. Mondtam neki, hogy engedje el a gyűrűt, meg engem is, mert a vállamat már megfogta. Jött egy vízibicikli és a rajta ülők segítettek nekem. Kettőt feltettem a vízibringára, a harmadikat meg ők megfogták. Ez nagy segítség volt. Azért van pozitívuma is a vízibiciklinek, mert baj esetén a rajta ülők akár segítséget is tudnak nyújtani. Szóval sikersztori volt, de azért megviselt. Aki ezek után feladja a vízimentést, az nem való ide. Nekem is eszembe jutott és teljesen átérzem azoknak az embereknek az érzéseit, akik esetleg feladják, de azt mondtam magamban, hogy én nem akarok ilyen lenni és szeretném, hogy nekem ez a munka beváljon. Én ezáltal fejlődtem.

Nehéz feldolgozni egy ilyen esetet, még akkor is, ha sikeres volt?

Fel lehet dolgozni, nekem sikerült, de utána azért voltak olyan álmaim… Az arcuk például nagyon megmaradt.

Mi segített?

Az, hogy kibeszéltem magamból. Azt hittem, hogy rosszabbul fogom viselni, mert amikor kijöttem a mentés után, akkor remegtem és azt sem tudtam mi van. Többen odajöttek gratulálni, az jól esett. Akkor jöttem rá, hogy ezt végignézték az emberek. Mentés közben nem is gondoltam erre.


Elérkeztünk az utolsó előtti kérdéshez. Mi a tapasztalatod, tisztában vannak az emberek a viharjelző rendszer működésével?

A legtöbben még azt hiszik, hogy pirosan világít. Lehet, hogy régen így volt, de ma már nem így van. Akad olyan fürdőző, aki azt hiszi, hogy van negyed, meg ötödfok is. Mondják nekünk, ha majd pirosan világít, akkor kijönnek. Velük azért meggyűlik a bajunk.

Ezek szerint elég sokan nem tudják értelmezni a viharjelző rendszer jelzéseit és nem tudják, hogy milyen szabályokat kell betartani első és másodfokú viharjelzés esetén. Amikor másodfokban megkéritek őket, hogy hagyják el a fürdőterületet, akkor hallgatnak rátok, betartják, amit kértek tőlük?

Igen, a legtöbben betartják, de akad egy-két olyan ember, akiknek hiába szólunk, nem jönnek ki. Már villámlik és mégis azt kérdezik, hogy miért hívom ki őket. Elmondom nekik, hogy a villámlás miatt mindenkit kiküldünk, mert balesetveszélyes, de ők akkor sem értenek a szóból és saját felelősségükre bent maradnak a vízben.

Ezt gondolom nem könnyű kezelnetek.

Nem könnyű, de a strandolók is látják, hogy mi mindent megteszünk. Elcsodálkoznak, hogy milyen emberek vannak és teljes mértékben mellettünk állnak.

Akkor mondhatjuk, hogy a nagy többség azért odafigyel rátok.

Igen.

Ez jó hír.


Az utolsó kérdésed pedig inkább kérés, mint kérdés. Azt kérem tőled, hogy küldj egy kérdést a következő interjúalanynak. Küldhetsz neki egy általad megfogalmazott kérdést, vagy egy számot 1 és 40 között.

Inkább mondok egy számot. Legyen a 6-os.

Brigi, köszönöm a beszélgetést!