StranDuma – Mondj öt számot! 7. rész – Vágási Gábor

„Nem figyelnek oda az emberek, nagyon nem figyelnek oda.”

Vágási Gábor (26) hét éve végezte el a vízimentő tanfolyamot. Ez a hatodik szezonja a Balaton-parton, egy szezont pedig Amerikában töltött strandigazgatóként egy gyerektáborban. A nyári szolgálati napok után folytatja az egyetemet, ahol angol-testnevelés tanári szakon mesterképzésben vesz részt.

Vágási Gábor

Az előző SranDuma alkalmával úgy fejeztük be a beszélgetést Ráfi Brigittával, hogy küldött Neked egy kérdést, ami így szól: Mi a legkedvesebb vízimentős emléked?

Sok van, amiből válogathatnék, de most hirtelen egy sem jut eszembe. Nagyon kellemes emlékek azok, amikor jön egy vihar és az emberek tódulnak ki a strandról és tudom, hogy a nap hátralévő részében már csak járókelők lesznek a parton. Olyankor már nem kell annyira figyelnünk, mert nincs senki a vízben. Néha jól esik egy kis pihenő a sok ember után, mert van, hogy hetekig nagyon meleg van és minden nap tele a strand.

Megértem, hogy jól esik egy-egy lazább fél nap, hisz ezen a strandon minden nap nagyon magas a vendégszám a nyári szezonban. Milyen például a katamarán szolgálat, amikor több ezer emberre kell figyelned a vízben?

Amikor katamaránnal bemegyek, akkor pont olyan mélységű vízben szoktam megállni, ahol nekem épp ellepi a fejemet a víz, mert tudom, hogy ott már biztosan senkinek nem ér le a lába. Azért ott, mert általában ott szoktak bajba kerülni az emberek. Elsodródnak, vagy leugranak egy matracról… Nekem is volt egy ilyen mentésem, amikor egy anyát és a fiát hoztam ki egyszerre. A bóján túl voltak olyan 30-40 méterrel én meg a katamaránnal nem messze álltam tőlük, amikor segítségért kiabáltak. Ez is érdekes volt, mert sokszor kiabálják a strandon azt, hogy „Segítség, segítség megfulladok!”, de legtöbb esetben csak viccből, itt viszont tényleg élesben kiabáltak segítségért, mégis pár másodpercig néznem kellett őket, hogy nem szórakoznak-e, mert az is nagyon gyakori.

Akkor csinálják ezt az emberek, amikor meglátnak titeket, vagy ez tőletek független?

Is, is. A gyerekek szokták ezzel viccelődni, de sokszor a felnőttek is, amikor bent vannak a mély vízben és eljátsszák, hogy bajba kerülnek. Csak úgy poénból, pedig ez nem vicces. De ott, akkor tényleg fuldokoltak. Én pont előtte úsztam be egy befelé sodródó úszógumi után, hogy nehogy valaki utána ússzon. Déli szél volt, ők is úgy sodródtak be egy matraccal, úgyhogy szerencséjük volt, hogy visszaértem a katamaránhoz. Még ki sem másztam, uszonyban voltam, így simán odaértem hozzájuk.

Hogy tudtad egyszerre mindkettőjüket menteni?

Nem a megszokott vízimentős módszerrel csináltam, hogy mögé kerülök és elkapom a karját, mert ugye ketten voltak. Az anya tartotta a gyerekét, de mindketten el voltak merülve már, csak a fejük búbja látszott ki. Odaúsztam, és mind a kettőnek úgy fogtam meg a felkarját, hogy nem tudjanak rám kapaszkodni, hanem eltartottam a kezüket. Kivontattam őket és mikor már leért a lábuk, akkor szó nélkül elsétáltak. Másnap jött vissza a hölgy megköszönni.

Az, hogy szó nélkül elsétáltak, lehet a sokktól is.

Persze. Másnap az anyuka elmesélte, hogy lepergett előtte az élete és azt hitte, hogy a gyerekével együtt meg fognak halni, de én pont ott voltam és segítettem.

Milyen érzés életet menteni?

Nekem abszolút nem olyan, mintha tényleg életet mentettem volna. Inkább olyan érzés, hogy ez volt a dolgom, megcsináltam és kész. Az eset után visszamentem a katamaránra és figyeltem tovább. Igazából fel sem fogtam, hogy két embert megmentettem. Pályafutásom során eddig kilencet.

Azért ez számít, nem?

Számít, de én nem érzem ezt olyan nagy dolognak, nem érzem ettől többnek magam másoktól. Ez a dolgom, ezért vagyok itt.

Az a kilenc ember ezt biztosan máshogy gondolja.

Lehet, de az is lehet, hogy ez nekik már eszükbe sem jut. Megmenekültek, szerencse és ennyi.

Ha egy másik vízimentő él át egy olyan mentési helyzetet, amit nehéz feldolgozni, akkor tudsz neki segíteni benne?

Szerintem tudok, pont amiatt, hogy ilyen a mentalitásom. 2015 nyarán egy felnőtt és egy 14 éves gyerek fulladt meg itt, a középső mólónál. Egy vízibicikliről merültek el és meghaltak mind a ketten. Én aznap a nyugatira voltam beosztva, onnan mentem át segíteni. Én találtam meg és hoztam ki a gyereket. Nagyon mély volt ott a víz, ahol elmerültek. Órákig próbáltuk újraéleszteni őket a mólón. Kint volt a rendőrség, a mentők, egy mentőhelikopter, a Vízirendészet, a VMSZ is több mentőhajóval, de sajnos már nem lehetett megmenteni őket. Akkor este elég sötét volt a hangulat a szálláson, de megoldottuk egymás közt, átbeszéltük a történteket. Előfordulnak ilyen esetek, de ez nem a vízimentő hibája. Ők a saját felelősségükre bérelték azt a vízibiciklit és sajnos így alakult, persze rossz ilyet mondani, de egy ilyen helyzetben a vízimentő nem hibás. Mi ott, akkor mindent megtettünk, amit tudtunk. Vagyis, ha egy vízimentő mindent megtesz egy adott szituációban, akkor nem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen. Azokban, akik esetleg nem tesznek meg mindent egy mentési helyzetben, később ott motoszkál a kérdés, hogy „Mi lett volna, ha…?”. Nekik biztos nehezebb a feldolgozás, de azoknak, akik mindent megtettek, szerintem könnyebb feldolgozni egy tragikus kimenetelű esetet is.


A következő kérdésed: Egyedül, vagy társakkal szeretsz dolgozni?

Társakkal, de csak akkor, ha tudom, hogy bízhatok bennük és számíthatok rájuk. Itt Lellén mindig olyan embereket választottunk magunk mellé dolgozni – 2014 óta vagyok itt minden nyáron –, akikben tudtuk, hogy bízhatunk és rátermettek. Ide nem valóak újoncok. Nem való nekik először egy ilyen strand, ahol 800 méterre kell figyelni úgy, hogy egyszerre 2-3000 ember van a vízben és még 5-6000 a parton. A tapasztalatlan emberek először nem tudják, hogy mire figyeljenek, nincs még meg a rutinjuk. Ha valakit rendesen betanítanak egy „könnyebb” strandon és ott ledolgozik pár hetet, akkor már jöhet ide is, de mindenképp kell hozzá pár hét tapasztalat. A tananyag egészen más megtanulva, mint a gyakorlatban alkalmazva.

Azt mondod, hogy ez egy nehéz strand…

Igen, ez nem egy gyakorló strand.


Brigi után neked is sikerült kiválasztanod azt a kérdést, hogy Balaton-part, vagy tengerpart?

Nehéz kérdés, de igazából inkább a tengerpart. Voltam kint a Kanári-szigeteken egy fél évet még 2017-ben és ott sokat szörföztem. Nagyon tetszett a homokos tengerpart és valamiért más ott az időjárás is. Lehet a tenger miatt, ahogy körbeöleli a szigetet, de ott soha nincs 30 foknál melegebb. A Balatonra igazából mindig csak dolgozni járok, de azt is nagyon szeretem.

Jó visszatérni nyaranta a Balaton-partra?

Jó, főleg most, hogy karantén volt. Jó volt kiszabadulni otthonról, jó volt lejönni a Balatonra, egészen átszellemültem.


Érdekes kérdés következik, amit eddig még senkinek nem sikerült kiválasztania. Mik a leggyakrabban előforduló balesetek ezen a strandon?

Leggyakoribbat nem tudok mondani, mert rengeteg van mindenből. Áramütésen és nagyon durva égésen kívül már minden volt itt. Napszúrás, különböző törések, artériás és vénás vérzés… Sok olyan eset volt, amikor mentőt kellett hívnom. 20-30 mentőhívásom már biztos volt erről a strandról. Nem figyelnek oda az emberek, nagyon nem figyelnek oda. Valamelyik évben egy pár hónapos csecsemőhöz kellett mentőt hívnunk, mert odahozták a szülei, hogy nagyon furán viselkedik, nem sír és kifejezéstelen az arca. Kérdeztem tőlük, hogy mennyi vizet ivott ma a baba? Mutatták a cumisüveget, hogy nagyon keveset. Kérdezem, sapka volt-e a fején? Persze nem volt és a napon voltak vele 3 órát. Amint betették a babát a mentőautóba, a mentősök már kötötték is be az infúziót.

Gyakori az emberi felelőtlenség?

Nagyon, itt szinte csak az van. Pont a napokban láttam egy olyat, hogy egy kissrác beleugrott a vízbe a vízibicikliről, a szülei meg tekertek tovább. Nem gyorsan, de azért távolodtak el tőle és azt láttam, mert végig figyeltem a katamaránról, hogy a gyerek lubickolt egy 10-15 másodpercig, aztán már csak az arca volt kint, mintha mereven állt volna a vízben, de nem ért le a lába. Küszködött, hogy fenn tudjon maradni. Én már felpattantam, hogy ugrok érte, de akkor az apja is kapcsolt és beugrott utána. Nem értem, ha valaki tudja, hogy a gyereke nem tud olyan jól úszni, akkor miért nem figyel oda rá, miért teker el mellőle? Végül nem kellett beugranom, mert odaért az apja, de jó pár méterről kellett visszamennie a gyerekért.

Mit szólnak a fürdőzők ahhoz, hogy van vízimentő a strandon?

Nem nagyon szoktak ajnározni minket, nem látom rajtuk azt, hogy örülnének annak, hogy itt vagyunk. Amikor másodfok van és sípolunk, hogy ki kell jönniük, akkor sokan vitatkozunk velünk. Volt olyan eset is, amikor valaki azt mondta, hogy mi egész nap semmit nem csinálunk, csak itt ülünk, meg csónakázunk, pedig hát nem erről van szó, mert ha bármi történik, akkor mi leszünk ott és nem ő fog beugrani, ugye. De azért van pozitív példa is. Volt 2017-ben egy újraélesztésünk ezen a strandon. Épp lépcsőt mostunk és a strand túlsó végéből kellett odaszaladnunk, de végül minden jól ment, sikeres volt az újraélesztés. Pont az eset után jelent meg rólunk egy cikk az egyik hazai magazinban – ami teljesen független volt az újraélesztéstől –, de mikor sétálgattam a parton, akkor egy néni megállított és mondta, hogy látott engem az újságban és milyen jó, hogy ilyen emberek vigyáznak rájuk és, hogy látta az újraélesztést is, nagyon profi munka volt. Ez az egy eset volt igazából a hat év alatt itt Lellén, amikor valaki megdicsért, de nagyon jól esett.


Sajnálom, hogy több a rossz tapasztalatod a strandolók vízimentők iránt tanúsított hozzáállásával, mint a jó, de én azt gondolom, hogy a legtöbb ember örül annak, hogy van vízimentő azon a strandon, ahova ellátogat. Az általad megmentett kilenc emberélet is arról árulkodik, hogy nem csak ültök és „csónakáztok”, hanem a strandolók – az elégedetlen és az elégedett strandolók – biztonságáért dolgoztok nap, mint nap, ami a látszat ellenére cseppet sem könnyű feladat.

Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velünk!