StranDuma – Mondj öt számot! 8. rész – Nagy Balázs István

„Ha az ember vízimentő, akkor vízimentő lesz mindig.”

Nagy Balázs István 22 éves és 2014 nyarán állt először szolgálatba vízimentőként a Balaton-parton. Amellett, hogy minden nyáron szolgálatot teljesít, gazdaságot tanul és saját vállalkozást vezet. A nyár utolsó napjaiban beszélgettünk vele.

Nagy Balázs István

Érdekes az első kérdésed: Mit szeretsz ebben a munkában a legkevésbé?

Olyankor, amikor fáradt vagyok, akkor picit nehezebb a napon ülni és figyelni a fürdőzőket, de igazából, ha valamit nem szeretnék ebben a munkában, akkor nem csinálnám. Hátrányként talán azt tudnám elmondani, hogy amikor rossz idő van, akkor sem hagyhatjuk el a strandot, ha az bezárt és nincs egyetlen fürdőző sem.

Ha már elsőre egy „mit nem szeretsz” témájú kérdést kaptál, akkor továbbfűzném a gondolatot: Van esetleg olyan strand, amit nem annyira kedvelsz?

Azokat a strandokat kevésbé kedvelem, ahol nincs katamarán. Persze a csónakszolgálatnak is megvan a maga szépsége, de van néhány strand, ahol a mentőcsónak mentésre alkalmatlan. Van olyan csónak, ami nagyon borulékony és olyan is, amiből szögek állnak ki… Sajnos vannak olyan strandok, ahol ilyen a felszerelés. (A mentőeszközöket a strandok üzemeltetőinek kell biztosítaniuk a vízimentők részére. – a szerk.) Ezeken a strandokon kevésbé szeretek lenni, egyébként inkább az északi partot preferálom jobban.

Miért az északi partot részesíted előnyben?

Talán a vízrajzi adottságai miatt. Számomra beláthatóbb. Vízimentőként szerintem sokkal élvezhetőbb az északi part.

Esetleg gyermekkorodban is az északi partra jártatok nyaralni a családoddal?

Igen. Gyerekkoromban mindig Kenesére jártunk, a Honvéd Üdülőbe. Amikor nagyszüleim még honvédségi dolgozók voltak – nagypapám vadászpilóta volt –, akkor minden évben el tudtunk menni két hétre a Honvéd Üdülőbe. Ott láttam először a Kenese Lomacot. Nekem akkor jött az ötlet, hogy vízimentő leszek. Innen az északi parti kötődés is. Ezt szoktam meg. Ez az, ami hozzám közelebb áll.

Voltál valaha Kenesén beosztásban?

Kenese több strandján is voltam beosztva, többek között a Honvéd Üdülőbe is.

Milyen érzés volt ott szolgálni, ahol gyermekkorod nyarait töltötted?

Érdekes volt. Próbáltam azokat a jegyeket felfedezni az üdülőben, amire korábbról emlékeztem, de rengeteg minden megváltozott. Már nem olyan volt, ahogy én gyerekként láttam. Teljesen megújult az egész, és még mindig újul.

Eszedbe jutott, hogy ahogy akkor neked a Kenese Lomac és legénysége, úgy most a Te vízimentő munkád adhat példát a gyerekeknek?

Igen, eszembe jutott, volt ilyen gondolatom. Biztos vagyok benne, hogy én is valakiben felkeltettem a vízimentés iránti vágyat, ugyanúgy, mint akkor bennem a Kenese Lomac. Megcsodáltam a hajót és nagyon megtetszett. Akkor, 14 évesen határoztam el, hogy vízimentő szeretnék lenni. 16 évesen el is kezdtem a tanfolyamot. Biztos vagyok benne, hogy én is valahol, valaki számára inspiráló voltam.

Megvolt a megfelelő úszástudásod a tanfolyamhoz?

Igen. 9 éves korom óta az öttusa élsportként van jelen az életemben. 8 évig versenyszerűen öttusáztam, ebbe beletartozik az úszás, a futás, a lövészet, a vívás és a lovaglás. Ez egy olyan fizikumot adott számomra, hogy nem volt kérdés, meg tudom-e csinálni a tanfolyamot. Ez a sportmúlt adta meg azt az úszástudást, azt a vízbiztonságot, hogy alkalmas legyek erre a feladatra. Az elméleti tudást meg el lehet sajátítani.

Mikor hagytad abba az élsportot?

Amikor gimnáziumba jártam. A német nyelv és a sport között kellett választanom. Döntenem kellett, hogy jó sportoló legyek, vagy pedig megtanuljak egy nyelvet. Az utóbbit választottam, de a sportról nem mondtam le, a mai napig része az életemnek. Futok, úszok, konditerembe járok, saját testsúlyos edzéseket csinálok és wakeboardozok.

Valóban nem maradt ki az életedből a sport.

Jó kikapcsolódás számomra és fitt is maradok.


Nézzük a következő kérdésedet: Egyedül, vagy társakkal szeretsz dolgozni?

Ez egy érdekes kérdés. Szeretek társakkal dolgozni, mert sokszor könnyebb és színesebb a munkavégzés, de van, amikor jobban szeretek egyedül lenni. Ebben az évben úgy érzem, hogy inkább társasági ember voltam, jobban szerettem olyan strandon dolgozni, ahol többen voltunk beosztva.

Van különbség abban, hogy egy alacsonyabb kártyaszámú, vagy pedig egy magasabb kártyaszámú kollégával vagy beosztva?

Őszintén, én csak akkor szoktam megnézni a kártyaszámot, amikor beírom a munkanaplóba. Sosem szoktam rangsorbeli különbséget állítani, magam és egy nagyobb kártyaszámú vízimentő között, mert egy nagyobb kártyaszámú kolléga is ugyanolyan értékű vízimentő. Nekem sem esett volna jól anno, ha engem hasonlítottak volna például egy 300-as kártyaszámú kollégához. Számomra ez nem bír annyira nagy jelentőséggel. (Minél alacsonyabb valakinek a kártyaszáma, annál korábban végezte el a vízimentő tanfolyamot. – a szerk.)

Akkor hogy döntitek el, hogy ki lesz az, aki irányít egy olyan strandon, ahol többen vagytok beosztva?

Több szempontot veszek figyelembe. Például, hogy ki mennyire tapasztalt vízimentő, ki mennyit dolgozott az adott strandon és, hogy milyen a hozzáállása a munkához. A kártyaszám persze segíthet a döntésben.


A harmadik kérdésed pedig az, hogy mit üzensz azoknak a kisgyerekes családoknak, akik strandolni mennek?

Azt üzenem, hogy soha ne hagyják a gyereküket őrizetlenül főleg, ha kicsi, de még akkor se, ha már 10-12-14 éves, mivel egy gyerek még nem rendelkezik akkora élettapasztalattal és vízbiztonsággal – még akkor sem, ha jól úszik –, hogy felügyelet nélkül biztonságosan strandolhasson. Szokás mondani, hogy „Jól úszik a gyerekem, nem kell rá figyelni.” Baj azonban bárkivel történhet, tehát én azt tanácsolom, hogy mindig tartsák szem előtt a gyereket. Nagyon figyeljenek oda a viharjelző rendszer jelzéseire és a vízimentő kéréseire. Bóján túl ne ússzanak. Ne vigyenek úgy gumimatracot a vízbe, hogy másodfokú viharjelzés van, vagy nagy szél. Megfelelően készüljenek fel, amikor lemennek a strandra. Legyen náluk naptej, óvják a leégéstől a gyermeket, amennyire lehet.


Nézzük a negyedik kérdést: Kiknek ajánlod a vízimentő munkát?

Leginkább azoknak, akik felelősségtudatosak és szeretnének nyáron olyan munkát végezni, ami a vízparton van és nyárideális. Azoknak, akik alapvetően jól tudnak kommunikálni, jó helyzetfelismerő képességgel rendelkeznek, esetleg beszélnek nyelveket, mert sok a külföldi a strandon. Igaz a nyelvtudás nem követelmény és nem is a legfontosabb, de mindenképp hasznos. A megfelelő úszástudás és vízbiztonság, valamint a sportos előélet nagyon fontos. Én a sportos előéletet azért emelném ki, mert sokkal könnyebben tudja elvégezni ezt a munkát egy olyan ember, aki nem most ússza az első kilométereit. Tudni kell csapatban gondolkozni, mert a strandok nagy részén kettő vagy több fő vízimentő dolgozik. Azoknak ajánlom, akikben mindez megvan és szeretnének egy felejthetetlen nyarat! ;-)

A vízimentő csapat egy jó csapat?

Szerintem jó. Legalábbis a hét éves tapasztalataimra hagyatkozva én egy jó csapatnak látom.


Elérkeztünk az utolsó választott kérdésedhez: Szerinted az emberek felnéznek a vízimentőkre?

Szerintem igen is és nem is, egyéne válogatja. Valaki nagyon lenézi őket, mert szerintük semmit nem csinálnak egész nap, valaki pedig teljes mértékben felmagasztalja a vízimentőt, mert ő az, aki ott van a strandon, életeket ment és figyel, ezért biztonságban érzik magukat. Sokan azt emelik ki, hogy milyen felelősségteljes munkát végzünk, milyen jó szolgáltatással látjuk el a strandokat.

Melyik a gyakoribb?

Szerintem fele-fele arányban van, de gyakoribb a negatívat tapasztalni, mert azt inkább szóvá teszik az emberek. A pozitívumokat inkább az idősebbektől lehet hallani.

Van olyan mentési helyzet, ami nagyon megmaradt benned?

2016-ban Györökön volt egy eset, amikor egy 4 éves kisgyerek elsodródott egy felfújható fotelen. Nagy hullámok voltak, a sodrás pedig gyorsan vitte befelé a felfújható tárgyat a gyerekkel együtt. A kisfiú apukája úszott utána, de egyre nőtt közöttük a távolság. Tíz perccel szolgálat vége előtt voltunk, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki üvölt a móló közelében, hogy „Segítség-segítség!”. (A Györöki part úgy néz ki, hogy van egy lidós része és van egy nagy móló. Egy L alakot kell elképzelni és ők már majdnem a nyílt vízen voltak, az L alaknak a legvégén.) Kilátástalannak tűnt, hogy az apuka eléri a gyereket. Egyik hölgy kollégámmal voltam aznap szolgálatban. Mondtam neki, hogy bemegyek, mert jól tudok evezni. Beeveztem egy másfél-két perc alatt, és kiszedtem őket. Ez egy olyan éles helyzet volt, hogyha nem segítünk, akkor nem tudom, hogy mi lett volna a vége. Bármikor történhet bármi, mindig résen kell lenni.

Érezted, hogy az életüket mentetted meg?

Igen. Az volt bennem, hogy minél gyorsabban odaérjek. Ez egy aktív pánik volt, de még közreműködésre képes volt a bajbajutott. Látszott, hogy meg volt ijedve, és hogy nincs akkora vízbiztonsága és az is, hogy iszonyatosan félti a gyerekét. Másodfok volt, mégis bementek gumimatraccal, ami nagy hiba volt, de szerencsére sikeres mentés volt.

Mit éreztél közben?

Az volt a célom, hogy minél gyorsabban odaérjek. Nem gondolkoztam közben, csak az irányt néztem és azt, hogyan jussak oda. Mérlegeltem, hogy ki legyen az első. Nyilván a gyerekre esett a választásom, mert ő kisebb, és ha vízbe esik, akkor nem biztos, hogy jól fog tudni reagálni. Egyből tudtam, hogy mi a feladatom, hogy ebben a helyzetben mit kell csinálnom.

Minek köszönhető ez a határozottság? A jó oktatásnak, vagy a sok éves rutinnak?

Szerintem mindkettőnek. Ezen kívül van egy jó úszástudásom és gyorsan fel tudom ismerni a helyzeteket. Összefüggésekben gondolkozom. Átgondolom mi a logikus – uszonnyal, vagy katamaránnal –, miként gyorsabb és biztonságosabb. Az összefüggéseket gyorsan le kell futtatni az agyban. Ez az „Állj meg! Lélegezz! Gondolkodj! Cselekedj!” elve, amit amúgy le lehet futtatni két másodperc alatt. Mindenképp érdemes átgondolni előtte, hogy mit is fogsz csinálni. Ez a fajta gondolkozás köszönhető az oktatásnak, valamint a helyzetfelismerő képességnek, az egyéni kompetenciáknak – annak, hogy ki mennyire látja az összefüggéseket – és a fizikum is fontos szerintem.


Mit gondolsz, mindig az életed része lesz a vízimentés valamilyen formában?

Igen. Ha az ember vízimentő, akkor vízimentő lesz mindig. Ha látok valakit, akinek segítség kell, akkor annak ellenére, hogy épp strandolok, vagy wakeboardozom, akkor is segítek, mert bennem van. Ha valaha csináltad, figyeltél és van szemed hozzá, akkor észreveszed a helyzeteket és segítesz.

Köszönöm a beszélgetést!