StranDuma – Mondj öt számot! 9. rész – Pap Eszter

„Nagyon jó önzetlenül segíteni.”

Pap Eszter (27) kozmetikusnak tanul és az ötödik szezonját tölti strandi vízimentőként a Balatonon. A vele készült interjúval zárjuk a StranDuma idei évadát.

Pap Eszter

Mondom is az első kérdésed: Mi a legkedvesebb vízimentős emléked?

2016-ban voltam az évadzáró bulin és akkor ültem először a Ruperten. Bár csak a kikötő előtt mentünk egy laza kört, de nekem az nagyon nagy élmény volt. Aztán 2017-ben ültem rajta ismét, amikor a FINA Nyíltvízi Világkupára mentünk át Tihanyból Füredre. Nagyon nagy hullámok voltak, annyira, hogy még a Sanyi (Bagyó Sándor, a VMSZ elnöke – a szerk.) is visszavett a gázból. Ez is felejthetetlen emlék nekem. Ami még nagyon nagy élmény volt, az a 24 órás úszás, oda is a VMSZ színeiben mentünk.

Ha ennyire nagy élmény volt számodra a Rupert fedélzetén, akkor miért nem mentél el még matrózképzésre?

Az az igazság, hogy egyszer jelentkeztem, még tavaly nyár elején, csak aztán kaptam egy olyan beosztást egész nyárra, hogy azt nem akartam feladni.

Jövőre mindenképp menj el egy tanfolyamra.

Őszintén? Egy nagyon picit félek, főleg a csomózásoktól, meg például attól, ha sietni kell és el kell oldozni a hajót, vagy ki kell kötni és én valamit rosszul csinálok a mentőhajót meg elviszi a víz…

A képzésen mindent megtanítanak, hidd el. Érdemes lenne megpróbálnod.


A második kérdésed egy olyan kérdés, amit eddig senki nem választott még: Milyen volt az első szolgálatban töltött napod, hogy emlékszel rá?

Az első szolgálatban töltött napom Zánkán volt az Erzsébet táborban, akkor még ott volt a Központ. Kiküldtek katamaránnal – akkoriban még nem lehetett lehorgonyozni a katamarán szolgálatban – és egy órán keresztül megállás nélkül eveznem kellett egy helyben, mert pont annyira fújt a szél, hogy vittek volna kifelé a hullámok.


Most viszont egy olyan kérdés jön, amire már sokan válaszoltak a StranDumában: Egyedül, vagy társakkal szeretsz dolgozni?

Én szeretek egyedül dolgozni, mert akkor én osztom be az időmet. Az összes feladat rám hárul és nincs azon vita, meg egymásra mutogatás, hogy ki tolja be a katamaránt, ki szedi ki az elpusztult halakat, ki küldi ki az embereket, ki mennyit katamaránozott, meg milyen hosszú ideig ebédelt és hasonlók, hanem akkor tudom, hogy csak én vagyok, csak én takarítom az összes lépcsőt… Viszont társaságban sokkal gyorsabban telik az idő. Idén főként egyszemélyes strandokon voltam, de az előző években is. Én jól viselem, de tudom, hogy mások nem, ezért volt, aki a szálláson köszönetet is mondott, hogy bevállalom az egyszemélyes strandokat.

Szereted azt a fajta felelősséget, ami egy egyszemélyes stranddal jár?

Igen, mert akkor nincs olyan, hogy az egyik azt hiszi, hogy a másik megcsinálta, a másik pedig azt, hogy az egyik, végül meg senki nem csinálta meg az adott feladatot. Inkább többet csinálok, csak tutira meglegyen és tutira jó legyen.

Fontos a precizitás?

Nekem nagyon.

Mikor vagy elégedett a nap végén?

Leginkább akkor, ha bárki, aki odajött hozzám annak tisztességgel tudtam segíteni.

Szoktál pozitív visszajelzéseket kapni?

Igen, van rá példa. Például tavaly Zánka falu strandján egy kisgyereknek belement egy szálka a lábába. A szülei hozták oda hozzám, hogy próbáljam meg kiszedni. Nagyon puha volt a lába és akárhogy próbálkoztam nem tudtam kiszedni, mert a szálka nagyon korhadós volt és beletört. Amikor megfogtam, rögtön eltört és a lábában maradt a másik fele. A kicsi hősiesen tűrte, nem sírt. A szülők mondták, hogy vesznek nekem egy üdítőt a büfében én meg mondtam, hogy „Dehogyis, nem kell, hisz ezért vagyok itt”. Végül az lett a vége, hogy amikor elmentem a büfébe egy jégkrémért, mondták a büfések, hogy valaki kifizetett nekem egy üdítőt. (Eszternek elcsuklik a hangja, elérzékenyül.)

Elmondod mitől érzékenyültél el?

Nagyon kevesen vagyunk a szálláson, annyira rossz. (potyognak a könnyei) Sokan elmentek, úgyhogy most szomorú vagyok. Nagyon megszerettem azokat az embereket, akik itt voltak a szálláson, mert mindenki korrekt volt és ők is mondták, hogy kellemesen csalódtak bennem, mint szállásfelelősben… (Eszter a keszthelyi szállás szállásfelelőse. A beszélgetésünk előtti nap zárult le a főszezon és nagyon sokan hazautaztak, ami Esztert nagyon mélyen érintette.)

Nehéz népszerű szállásfelelősnek lenni?

Én úgy jöttem ide, hogy nem akarok népszerű lenni. Nem azért jöttem, hogy népszerű legyek. Én nem szeretem, ha például ott hagyjuk a mosatlan edényeket, nem azért mert vaskalapos vagyok, de ha kupi van, én azt nagyon nem tűröm. Kellemesen csalódtam ezekben az emberekben, mert azt hittem, hogy majd nem csinálnak semmit és meglepően rend volt, ha nem is a szobákban, de a közös helységekben igen.


A negyedik kérdésed: Volt már vízből mentésed?

Nem volt. Sokat gondolkozom azon, hogy szeretném-e, hogy legyen. Ez egy nehéz dolog, mert akkor azt kívánom, hogy másnak rossz legyen, hogy én kimenthessem őt a vízből. Nem lehet azt kívánni, hogy bárcsak lenne vízből mentésem, mert az valakinek rosszat jelent. Tavaly Zánkán volt egy fiatalember, aki kajakból beborult, tankönyvi csapkodást rendezett, pánikba esett már indultam érte, de voltak körülötte többen, akik kicsit kijjebb hozták, ahol leért a lába, így nem kellett bemennem érte.

Aki nem ismer, nem tudja, hogy Te egy alacsony, törékeny lány vagy. Mi történne akkor, ha egy nagy súlyú embert kellene mentened?

Azokkal a fogásokkal, amiket a tanfolyamon tanultunk, szerintem biztonsággal ki lehet húzni egy embert. Az utóbbi napokban sokat gondolkoztam ezen, főleg amikor nagy tömeg volt, hogy az rendben, hogy itt a csónak, de míg az embertömegen átevezek, az nem annyira járható, meg a csónakba még nehezebb kihúzni egy embert, ezért inkább azt választottam volna, hogy beszaladok és kiúszom vele a part felé.

Amíg más nyaralt, Te ott ülve azon morfondíroztál, hogy egy esetleges mentési szituációban mi lenne a legjobb megoldás?

Igen, de annyi ember között biztos lett volna, aki segít. Ha úgy alakult volna, hogy nem tudom egyedül megoldani, akkor szóltam volna a körülöttem lévőknek.

Ezek szerint nem jelent számodra gondot, ha irányítanod kell. Mindig is könnyen irányítottál, ez a személyiségedből fakad?

Régen azért voltak problémáim… Ha például négyen, öten álltunk valahol és én beszéltem valakihez és egyszer csak mindenki elhallgatott és észrevettem, hogy mindenki rám figyel, akkor nagyon elvörösödtem és zavarba jöttem.

Most hogy reagálsz?

Most is észrevenném, ha ilyen történne, lehet kicsit megakadnék a mondandómban, de szerintem már sokkal jobban kezelném, már nem kerülnék ájulás közeli helyzetbe. A szállásfelelős szerep például sokat segített ebben.


Annyira jó, hogy szinte csak olyan kérdéseket választottál, amit eddig még senki. Megnyugtató, hogy a strandi vízimentők mögött van egy komoly háttér?

Mindenképp megnyugtató, még, ha néha ellenőrzési céllal ránk is néznek. Egyrészt nagyon menő dolog a hajó, meg a rádió, másrészt a tanfolyamon nem derül ki, hogy ki miként reagál egy stresszhelyzetre, legyen az egy tényleges vízből mentés, vagy egy komolyabb vérzés. Ezért is nagyon jó dolog, hogy ott van a Központ, mert bármikor rádión beszólhatunk, vagy akár fel is hívhatjuk őket és segítenek bármiben. Ez megnyugtató. Bár én fejben nagyon sokszor készítek cselekvési tervet, arra az esetre, ha ez vagy az történne, akkor mit csinálnék, de érhet bárkit meglepetés és jó tudni, hogy bármikor berádiózhatok, vagy felhívhatom őket.

Cselekvési tervet készítesz?

Az az igazság, hogy nagyon gyakran csinálok, mert sportolóként versenyek előtt nekünk nagyon megtanították azt, hogy fejben hogyan járjuk végig a pályát. Nagyon sokszor jár ezen az agyam, hogy egy-egy mentési szituációban mit csinálnék.

Mit sportoltál?

Triatlonoztam.


Mivel idén ez az utolsó StranDuma, ezért kapsz egy bónuszkérdést: Mondj három dolgot, ami számodra a legeslegjobb a vízimentésben?

Szerintem a legjobb az, hogy itt vagyunk a vízparton, a Balatonon, mert látom azt, hogy nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, vagy ha igen, akkor is csak 2-3 napra jönnek. Amit mi természetesnek veszünk, az másnak lehet, hogy luxus. Tehát a Balaton. A másik a társaság, ami most Keszthelyen fokozottan jó volt. És szeretem a katamaránt is, mert nagyon menő.

Tehát Neked a Balaton, a társaság és a katamarán a legeslegjobb a vízimentésben.

Köszönöm Eszter, hogy vállaltad a beszélgetést!