Táborvezetőink a gyerektáborainkról

Gyermektáborainkat évek óta ugyanaz a két vízimentő kollégánk vezeti, Veress Virág, aki középiskolásként kezdett nálunk dolgozni, ma már orvostanhallgató, és Csomor Janka, aki szintén évekig dolgozott nálunk strandi vízimentőként, de ma már, az Állatorvostudományi Egyetem mellett, a táborokra marad csak ideje. Azon a keszthelyi strandon beszélgettünk velük, ahol épp a tábort tartották.

Mit tanul meg egy gyerek itt, a keszthelyi táborunkban?

Virág: Sokkal felelősségteljesebben fognak strandolni, akik ide eljönnek. Látom, hogy azok, akik már nem először jönnek vissza a táborba, nem rohannak be a vízbe, és figyelnek a többi gyerekre is. Tanulnak elsősegélynyújtást, újraélesztést. Azokat, amiket a vízimentő tanfolyamosok, csak gyereknyelven, leegyszerűsítve, játékos feladatokon keresztül.

Janka: Úszásban is sokat fejlődnek egy hét alatt, ezt látjuk a hét végéhez közeledve. Nem csak az úszástudásukat akarjuk fejleszteni, hanem az állóképességüket is, ezt nem csak úszásfeladatokkal, hanem a parton mindenféle sportos játékkal érjük el.

De a legfontosabb, amit itt megtanulnak, az az, hogy hogyan tudnak biztonságosan strandolni: tudják, hogyan kell viselkedni a vízben, meddig lehet elmenni, mit jelent a viharjelzés, hullámzás esetén hogyan kell viselkedni, mit kell csinálni, ha jön egy vihar, vagy beakad egy hínárba a lábuk.

Azt is tanítjuk, hogy hogyan kell felismerni a bajbajutottat. Páros feladatokon meg is tanulják, hogyan kell egymást kimenteni. De azt mindig hangsúlyozzuk, hogy ez csak játék, a való életben nem segíthetnek, hanem szólni kell egy felnőttnek, vagy a vízimentőnek, ha ilyet vesznek észre.

Főleg azok ismerik fel, hogy valaki bajban van, akik nem először vannak ebben a táborban. De a mindennapi életben is, szerintem ezek a gyerekek magabiztosabban felismerik, ha valaki rosszul van, és szólnak egy felnőttnek. De tanítjuk azt is, hogy hívni kell a 112-őt, és mit kell mondani a diszpécsernek.

Veress Virág

Most éppen újraélesztést tanulnak itt a strand pázsitján, ők képesek lesznek mellkaskompressziót végezni?

Virág: Egy 10-12 éves kisgyerek még nem fogja tudni rendesen benyomni a mellkast. De minél fiatalabb korban megtanulja, annál jobban előjön később. Minél több az ismétlés, annál jobban megmarad. Szerintem nagyon fontos, hogy már gyerekkorban elkezdjék tanulni az újraélesztést. De vannak itt 15 éves fiúk is, lehet, hogy ők már meg tudnák csinálni.

Az ide járó gyerekeket mennyire készítik fel otthon a strandolásra, hogy látjátok?

Virág: Vannak olyan gyerekek, akik veszélyesen viselkednek a vízben, mikor először jönnek ebbe a táborba, de a többsége a szülőknek azért elmagyarázza az alap dolgokat. Szerintem jól teszik, hogy elküldik a gyereket ide. Sokszor nem az a gond, hogy nem tudják az emberek, hogy mire kell figyelni, hanem hogy nem gondolják át, mielőtt cseleksznek - ez a fő baj. Ha végig gondolnák, akkor nem csinálnának veszélyes dolgokat. Amikor elvisszük őket vízibiciklizni, tanítjuk nekik, hogy mielőtt beugrok, megnézem, hogy milyen mély a víz, milyenek a mederviszonyok, nem ugrok-e be egy horgászkaróba. Azt is elmondjuk, hogy ha veszélyes helyzet közeledik, akkor állj meg egy pillanatra, lélegezz és utána cselekedj. Ez szerintem nem csak a vízparton fontos, ezek kulcsszavak a mindennapi életben is.

Csomor Janka

Janka, azt mondod, hogy itt közös tanulás folyik a gyerekkel. Ezt hogy érted?

A gyerekek sokszor nagyon jó kérdéseket tesznek fel az oktatás során, és ez rádöbbent engem számos dologra a vízimentéssel kapcsolatban. A gyerekek segítenek nekem jobban megfogalmazni, elmagyarázni valamit, így egy strandolónak is jobban tudnám már ezt elmondani. Az is segít, hogy látom rajtuk, mit értenek meg igazán, mi az, amit máshogy kell megfogalmazni. Jó visszajelzések ezek egy vízimentőnek arra az esetre is, amikor egy felnőttel kell kommunikálnunk vízparton.

A szülők mit mondanak?

Virág: Sokszor mondják, hogy azért hozzák el a gyerekeket minden évben, mert nekik nagyon fontos az a tudás, amit a gyerekek itt kapnak, abban bíznak, hogy az itt tanultak hatására, biztonságban lesznek a gyerekeik majd akkor is, amikor a szülők már nem lesznek ott velük.

Minden évben találunk ki új feladatokat azért, hogy ne legyen unalmas a visszajáróknak, de azért látjuk, hiába mondják, hogy “mi ezt már tudjuk”, azért csak kiderül, hogy érdemes átismételni, mert elfelejtenek fontos részleteket például elsősegélynyújtásból.


Látszik, hogy nagyon jó kapcsolatban vagytok a gyerekekkel.

Virág: Nagyon szeretjük ezeket a táborokat, mert rendkívül sok szeretetet kapunk. Olyan jó megtanítani nekik dolgokat, és aztán látni, ahogy alkalmazzák! Ez engem nagyon feltölt.

Nemcsak a vízimentésre tanítjuk a gyerekeket, hanem a mindennapi életben fontos dolgokra is. Például arra, hogy nem csak itt, hanem a való életben is figyelni kell egymásra. Látjuk, hogy az egy hét alatt hogyan változnak ebben a gyerekek. Ez nagyon jó érzés.

Én azért szeretem ezt a tábort nagyon, mert nem csak arról szól, hogy eltöltjük az időt meg tanulnak úszni, hanem azért is, mert ez tényleg hasznos tábor. Olyan dolgokat adunk át, amiket, ha kimennek ebből a táborból, akkor is fognak majd alkalmazni, és nekem vízimentőként nagyon megnyugtató, hogy sokkal biztonságosabban fognak tudni strandolni, és a társaiknak is tudnak segíteni, akik nem jönnek el ebbe a táborba. Körültekintőbbek lesznek 20 évesen is, mert gyerekkorban nagyon mélyen elültetjük bennük, hogy mi az életveszélyes, mit kell betartani. Biztos nem fognak fejest ugrani az 1 méteres vízbe.

Janka: És én is szeretném elmondani, hogy nagyon sok szeretetet kapunk! Tavaly a tábor utolsó napján volt, aki sírt, hogy haza kell mennie, ölelgettek, folytak a könnyeik, mondták, hogy idén mindenképp visszajönnek. És tényleg itt vannak. Ez elképesztő jó érzés.

Azt is megmutatjuk nekik itt, hogy milyen jó csapatban dolgozni. Csoportos vetélkedőket csinálunk, de mindig váltakoznak a csapatok, szóval nem az van, hogy egy hétig ugyanazzal az öt emberrel van az adott illető, hanem folyamatosan cserélődnek. Így megtapasztalják az összetartozást is és hogy a csapatmunka egyébként milyen eredményes tud lenni. Erre az iskolában általában nincs sok lehetőség, pedig nagyon élvezik a közös munkát a gyerekek. Igazi barátságok is kötődnek, látjuk, hogy a tábor után is tartják a kapcsolatot.