Valódi Mély SZemélyes – Portrésorozat 5. rész

„Igyekszünk előre felkészülni minden eshetőségre. Persze ez lehetetlen, de azért mi mindig megpróbáljuk.”

Portréinterjú Pásztor Zsolttal

Pásztor Zsolt már kilencedik éve erősíti a VMSZ csapatát. Több területen is kipróbálta magát, de a Mentésirányítási Központban találta meg igazán a helyét. Kollégáink, ha esetleg még nem is találkoztak vele személyesen, a hangját biztosan bárhol és bármikor felismernék. Szolgálati idején kívül kerestem fel őt a Központban. Kicsit izgultam, mert bár abban biztos voltam, hogy a munkájáról szívesen mesél majd, de azt nem tudtam, hogy önmagáról mennyit fog elárulni.

Pásztor Zsolt

Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy gyermekkorodban mi szerettél volna lenni? Voltak álmaid, terveid?

Kisgyerekként fogalmam sem volt, hogy mi is szeretnék lenni. Igazából minden akartam lenni, hetente változott. Később irigyeltem is a cimboráimat, akik már 18 évesen tudták, hogy mivel szeretnének foglalkozni és célirányosan ennek megfelelően választották meg, milyen irányban folytatják tanulmányaikat.

Mivel foglalkozol a civil életben?

Most már egész évben az Egyesületnél dolgozom. Korábban, amíg csak a nyári szezonban tudtam a VMSZ-nél munkát vállalni, addig rengeteg mindent csináltam mellette. Például hosszú ideig úszást oktattam, azt megelőzően pedig eladóként dolgoztam az egyik bútoráruház önkiszolgáló raktárában.


Miért döntöttél úgy annak idején, hogy elvégzed a vízimentő tanfolyamot?

Amikor ide keveredtem, nem tudtam semmit a vízimentésről. Igazából csak valamilyen komolyabb elsősegély tanfolyamot kerestem, amit elvégezhetek. Akkor találtam rá erre a tanfolyamra. Olvastam, hogy a képzés része egy két napos elsősegély oktatás is. Gondoltam, ha nem is sikerül a tanfolyam, de részt veszek az elsősegélyen, azt legalább tudni fogom. Nem is ment könnyen. Egész végig 18 fokos volt a víz a tanfolyam ideje alatt, majd megfagytam minden nap. Emlékszem a térdem teljesen tönkre ment a tanfolyam közepére. Aztán végül csak sikerült, közben pedig nagyon megtetszett a vízimentés is és itt ragadtam.


Ha választani lehet strandi mentés, hajós szolgálat, vagy diszpécser feladatok között, akkor Te melyiket választod?

Egyértelműen a diszpécser feladatokat, ahogy te fogalmaztál. Szeretem és érdekel a többi területe is a vízimentésnek, legyen szó a már említettekről vagy akár az oktatásról, vagy a gyerektáboroztatásról. Számomra a legizgalmasabb hely mégis a mentésirányítási központunk.


Miért pont a Központ lett az, ahol megtaláltad a helyed?

A kezdetektől, mikor vízimentő lettem, ez a hely érdekelt a legjobban. Ahogy egyre többet tudtam meg róla, egyre inkább érdekelt, milyen lehet itt dolgozni. Azt már az elején tudtam, hogy ehhez a munkához sok tapasztalatra van szükség, nem megy egyik napról a másikra, ezért igyekeztem a lehető legtöbb területen kipróbálni magam a VMSZ-nél. Idővel aztán lehetőségem nyílt egyre több időt eltölteni karitatív szolgálatban a Központunkban is. Akkor már tudtam, hogy elsősorban ezzel szeretnék foglalkozni és még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez a munkához rengeteget kell tudni. Már évek óta dolgozom szolgálatvezetőként, de minden évben tanulok valami újat, belefutok valamilyen új helyzetbe. Szeretem, hogy minden eseményről tudunk és valamilyen szinten részt veszünk annak megoldásában. Nincs két egyforma napunk, ha látszólag nem történik semmi, mi akkor is készülünk a következő napokra, figyelemmel követjük a várható időjárással kapcsolatos eseményeket és igyekszünk már előre felkészülni minden eshetőségre. Persze ez lehetetlen, de azért mi mindig megpróbáljuk.


Mondj magadról néhány olyan tulajdonságot, ami ezt a munkát nagyban segíti?

Így hirtelen talán a következők: határozottság, pontosság, jó intuíciós képesség, jó tervező képesség, jó kommunikációs képesség, higgadtság minden helyzetben és a kognitív empátia.

Szerinted kiből lesz jó diszpécser?

Ezt nem tudnám konkrétan megfogalmazni. Rengeteg mindennek kell megfelelnie annak, aki diszpécser szeretne lenni. Rendkívül összetett munkáról van szó, a feladatait is csak nehezen tudnám összeszedni, annyira szerteágazó. Nem véletlenül találunk csak nagyon nehezen utánpótlást.

Ha tehetnéd, változtatnál magadon esetleg valamit? Vagy Pásztor Zsolt úgy Pásztor Zsolt, ahogy most van?

Természetesen mindig igyekszem fejlődni és változtatni azon tulajdonságaimon, amiknek hatására jobb lehetek, de összességében már rég megbarátkoztam magammal, ha lehet így mondani. A rossz és jó tulajdonságaim is rég elfogadtam, igyekszem tudatosan kihozni magamból a maximumot.

Van esetleg olyan mondat, mottó, gondolat, vagy idézet, ami többször segített már Neked a nehéz helyzetekben?

Nincs konkrétan ilyen. Ha elakadok valamilyen téren, mindig az elődeim tanácsai jutnak eszembe. Mindig arra gondolok, ők vajon mit tennének, vagy mit tanácsolnának. Rengeteget tanultam tőlük, sokszor hiányoznak. Többen nem dolgoznak már nálunk, nem tudok már úgy tanácsot kérni tőlük, mint régen.

Van olyan dolog, ami téged mérhetetlenül tud zavarni?

A felkészületlenség. Rettentően zavar, amikor a szerencsétlenkedés megy, ahelyett, hogy professzionális munkát végezne valaki.


Mesélnél egy olyan vízimentéssel kapcsolatos történetet, ami nyomot hagyott benned?

Rengeteg történet van a fejemben, ami maradandó emlék, de van egy, ami talán mások számára is tanulságos lehet és számomra is jobban megmaradt. Egy napsütéses és szélmentes nyári nap volt. Már a rádiós kijelentkezésekhez készülődtünk este, amikor láttuk is és kaptunk is róla információt, hogy hirtelen érkező nagy vihar fog lecsapni az általunk biztosított területen. Ennek megfelelően el is kezdtünk mindenkit kiterelni a vízből. Természetesen voltak néhányan, akik nem hallgattak ránk. Szerencsére ezek többsége közvetlenül a lépcsők mellett fürdőzött. Ekkor már egyre nagyobb volt a szél és a hullámzás, a távolban lehetett látni a zivatart és a villámlást. Egy hölgy a kifejezett kérésem ellenére is beúszott a bójasoron túl egy nagyjából 500 forintos felfújható labdáért, amit elfújt tőle a szél. Óriási szerencséje volt, mert utolérte a labdáját és nagy nehezen, az utolsó pillanatban bele tudott kapaszkodni.

Ekkor szó szerint leszakadt az ég, még láttam, hogy integet, nem tud kiúszni, majd a szakadó esőben a hatalmas szél és hullámzás közepette szem elől veszítettem. Rádión akartam segítséget kérni, de abban a pillanatban elkezdődtek azon a kijelentkezések, a kollégáim a strand másik részén tevékenykedtek, nekik sem tudtam jelezni, így döntenem kellett, hogy megvárom amíg rám kerül a sor és rádión kérek segítséget, vagy pedig beúszom érte. (A vízimentőink, ha mentést kezdenek meg, mindig jelzik azt a Központ felé, majd a lehetőségeket felmérve valamilyen mentőeszköz – mentőkatamarán, mentőcsónak, vagy egyéb mentőeszköz, például mentőbója - segítségével végzik a mentést. Eszköz nélküli, közvetlen mentésbe a legritkább esetben kezdenek. Olyan strandon, ahol több vízimentő teljesít egyszerre szolgálatot, mint az említett esetben is, a Központ mindannyiuknak jelez a mentésről. Alapvetően ez minden mentési helyzetben így zajlik, kivéve egy-egy olyan ritka esetet, mint például, amit most Zsolt elmesélt. - a szerk.)

Egy pillanat alatt kellett döntést hoznom. Ledobtam a táskám a rádióval a parton, utána a pólóm amilyen gyorsan csak tudtam. Kezemben volt már a mentőbója, befutottam a vízbe a lépcsőn keresztül, amikor már nem tudtam futni a víz miatt, elkezdtem úszni abba az irányba, ahol utoljára láttam a bajbajutott személyt. Hosszú perceknek éreztem mire odaértem hozzá, végig a hullámzással szemben kellett úsznom, a szakadó eső miatt alig láttam valamit. Szerencsére még mindig a labdájába kapaszkodott, amikor odaértem. Ordítottam neki, hogy vízimentő vagyok, segíteni jöttem. Mondtam neki, hogy fogja meg a mentőbóját és kihúzom a partra. Ahogy belekapaszkodott elkezdtem kifele úszni vele, a partot alig láttam a szakadó esőben. Szerencsére a hullámzás segített a kijutásban, a part felé vitt minket.

Amikor leért a lábam, jeleztem a hölgynek is, hogy már ki tud sétálni, de addigra egyik kollégám is ott termett és kitámogattuk a partra. Legnagyobb meglepetésemre, többen a fák alatt figyelték az eseményeket és megtapsoltak minket, amikor kiértünk. Ott nem is fogtam fel igazából. Ahogy tudtam, rádióztam a központunknak, hogy segítségre lenne szükségünk, a mentett személyt meg kellene vizsgálnia egy orvosnak vagy mentőtisztnek, hogy szükség van-e további ellátásra. Az egyik sürgősségi mentőhajónk percek alatt megérkezett a helyszínre. Hamar kiderült, hogy semmi baja a hölgynek. A hajón volt többek közt az akkori egyik szolgálatvezetőnk is, akinek miután elmeséltem a történteket gratulált nekünk. Mindig felnéztem rá is, sokat jelentett számomra az elismerése. A hölgy azt hiszem tanult az esetből, megköszönte, hogy kimentettem és azt mondta, ha ezentúl bárhol, bármikor vízimentő kér tőle valamit, azt biztosan szó szerint be fogja tartani.


Valóban tanulságos történet. Hihetetlen, hogy az emberek mennyire tudnak ragaszkodni a tárgyaikhoz, sokszor az életük kockáztatása árán is. Különös azonban, hogy egy strandi mentéssel kapcsolatos esetet idéztél fel. Meg voltam győződve róla, hogy egy „központos” történetet fogunk hallani tőled.

Egész eddig szinte csak a munkáról beszélgettünk. Persze tudom, a szezon kellős közepén vagyunk és most is a munkahelyeden beszélgetünk, de áruld el, hogy mivel szoktad elütni az idődet, amikor nem dolgozol?

Nyáron szinte mindig dolgozom, de ősz végétől tavasz elejéig több a szabadidőm. Olyankor nagyon szeretek olvasni. Hetente 1-2 könyvet is elolvasok akár. Ezenkívül a társasjátékért vagyok oda. Mindig keresek valami újat és alig várom, hogy a családdal vagy a barátokkal kipróbálhassam. A futás is olyan, amikor nyáron nem tudok rendszeresen menni, egy idő után nagyon hiányzik. Ritkán jutok el kirándulni is, de szeretem a szabadidőmet a természetben tölteni. Színházi előadásra, vagy akár egy érdekes kiállításra is szívesen megyek. Sütni, főzni is nagyon szeretek, főleg, ha valami jól sikerül és mindenkinek ízlik. Persze ez nem mindig jön össze.

Szóval Pásztor Zsolt süt, főz és társasjátékozik… Örülök, hogy kicsit láttatni engedted a „hétköznapi arcodat” is. Be kell Neked vallanom valamit. Amikor megkerestelek azzal, hogy szeretnék veled egy interjút készíteni, akkor nem voltam biztos benne, hogy igent mondasz. Őszintén örülök, hogy vállaltad a beszélgetést!

Zsolt alapvetően csendes, ennek ellenére nagyon határozott ember. Sokat tanult, sokat tapasztalt a VMSZ-nél töltött évek alatt. Higgadtsága és felkészültsége csak néhány azok közül a tulajdonságok közül, amik jó diszpécserré teszik őt. Személyisége egy olyan, semmihez sem hasonlítható színt visz a Központ életébe, ami biztosan hiányozna, ha nem lenne. Jó, hogy a Mentésirányítási Központ lett az a hely, ahol megtalálta magát!