Vízimentőink elkezdték a felkészülést a szezonra

Elkezdtük vízimentőink tudásának és állóképességének felmérését. A strandszezont megelőzően minden egyes kollégánknak vizsgáznia kell gyakorlati és elméleti feladatokból, függetlenül attól, hogy hányadik szezonban szolgál nálunk.

Ezt nagyon komolyan vesszük, aki nem tud egyes gyakorlati feladatokat szintidőn belül teljesíteni, az nem állhat szolgálatba.

Vízimentőinknek először egy írásbeli kérdéssort kell kitölteniük, mely vízből mentési, elsősegélynyújtói és kommunikációs ismeretekre épül. Ha valakinek ez nem jól sikerül, külön oktatásban részesítjük, átismételjük vele, amit a tavalyi szezon óta elfelejtett.

Aztán az uszodában vagy a Balatonban kell bebizonyítaniuk, hogy még mindig jól tudnak úszni, és a vízből mentési gyakorlatokat is el tudják végezni. Végül elsősegélynyújtási feladatokat kapnak, az újraélesztést úgynevezett Ambu babán és defibrillátor segítségével gyakorolják.

“Ez a vizsga, amit mi kártyamegújítónak hívunk, leginkább arra való, hogy a kollégák lássák, mi az, ami a tudásukban tavaly óta megkopott” - mondja Muladi Tamás, vízimentő oktató. “Nem nevezném vizsgának, inkább felmérésnek. Azért kell ezen részt venniük, hogy felfrissítsék a tudásukat. Átismételjük velük azt, ami a strandi munkájuk során minden nap adódhat. Fontos, hogy ne bízzák el magukat, ne kizárólag rutinból végezzék a feladataikat, mert a megszokáson alapuló munkavégzés mindig magában rejti a hibázás lehetőségét. Sosem baj az, ha itt derül ki, hogy valamit elfelejtettek, vagy már nem jól emlékeznek rá. Pont azért vagyunk itt, hogy ezekre fény derüljön és segítséget kapjanak a kollégák ezen hibák javításához. Ráadásul időnként változik az oktatási anyagunk, például jogszabályváltozás miatt, vagy az újraélesztési, elsősegélynyújtási protokoll. Ezeket a változásokat ilyenkor mondjuk el nekik.”

A kártyamegújítón a bajbajutott vontatását egy vízzel feltöltött babával kell bemutatniuk a vízimentőknek, miután felhozták a “meder aljáról”. Ezt a feladatot is időre kell végezniük.

Szabó Kingának az idei lesz kilencedik szezonja, Budai Boglárkának pedig a tizenharmadik. Ők mind a ketten főállásban dolgoznak, így nyári szabadságuk alatt, illetve hétvégénként fognak a Balatonon szolgálni. Szívesen áldozzák erre a szabadidejüket, egyikük úgy fogalmaz, hogy számára ez “szerelem”. Nagyon rutinosak, de azért elmentek az elmúlt hetekben többször is úszni, és az elméletet is átnézték. Ők már az újoncok betanításában is részt vesznek, hiszen frissen végzett kollégáink mindig tapasztalt vízimentő mellé kerülnek. Kinga és Bogi is rendszeresen segíti a strandon az újakat a szolgálat során.

“Van feladat bőven” - mondják. “Az elmúlt nyáron sok baleset, haláleset történt, mert még felelőtlenebbek voltak az emberek, mint korábban. A pandémia miatti korlátozások ezt hozták ki az emberekből. Amikor lejöttek a strandra, örültek, hogy végre megszabadultak a szabályoktól, elengedhetik magukat, mintha elfelejtették volna, hogy a vízben mindig elővigyázatosnak kell lenni. Így nagyon határozottnak kellett lennünk, hogy hallgassanak ránk és ne történjen tragédia.”

“A bajok egyik forrása az, hogy az emberek úgy érzik, itthon kevésbé kell foglalkozni a szabályokkal” - teszi hozzá Bogi. “Külföldön, a tengeren sokkal komolyabban betartják az előírásokat. Eleve azt gondolják a Balatonról, hogy nem veszélyes, hiszen át is szokták úszni, lassan mélyül, bárhol ki lehet menni a partra, nincs nagyon mire figyelni. Nem értik, miért szól a vízimentő bele abba, hogy beengedik egyedül a gyereket a vízbe. Tavaly előfordult, hogy három 10 év alatti gyerek ült egy SUP-on, kieveztek a bójához, nem volt rajtuk sem mentőmellény, sem más úszást segítő eszköz. A legkisebb 3 éves volt. A szülő el sem gondolkozott azon, hogy mi lesz, ha az úszni nem tudó gyerekek a 120 centis vízbe beleesnek. Döbbenten tapasztaltam, hogy hány szülő engedi ezt. Számtalan esetben küldtem így vissza gyerekeket a partra.”

A tavaly végzett vízimentők bevallottan kissé feszülten érkeznek, mert ez az első alkalom, amikor részt vesznek ezen a felmérésen. “Az úszás miatt nem izgulok, vízilabdázom, biztos, hogy szintidőn belül fogok úszni” - mondja Antoni Barnabás. “Én pedig úszom, de azért párszor lemértem az elmúlt hetekben, hogy 8 percen belül tudom-e a vegyesúszást. Az uszonyt kapaszkodás nélkül kell felvennünk a 100 méter gyors után, aztán tovább úszni benne, ezt is gyakoroltam” - árulja el legfiatalabb vízimentőnk, Illés Zoltán Máté. Arra a kérdésre, hogy komolyan veszik-e a strandolók a fiatal vízimentő tanácsait kéréseit, habozás nélkül válaszolják, hogy nem volt a tavalyi szezonban rossz tapasztalatuk. Ha elmagyarázták, miért figyelmeztetnek valakit, akkor elfogadják az emberek a vízimentők kéréseit, és be is tartják a szabályokat.

A mentőhajó vezetőknek rövidebb távot kell úszniuk a felmérésen, mint a strandi mentőknek, viszont nekik pólóban és nadrágban kell ezt teljesíteni, majd a pólót a vízben levéve magukról tovább úszni. Ugyanígy mérjük fel a mentőhajókon szolgáló orvosok, mentőtisztek és ápolók tudását is. Ezeket a felméréseket nem csak azért végezzük, hogy lássuk, megfelelően felkészültek-e a kollégáink a bajbajutottak segítésére. Ugyanilyen fontos számunkra az, hogy minden kolléga biztonságban legyen egy mentési helyzetben, melynek alapja a megfelelő úszástudás és állóképesség.