Zánka: a legnépszerűbb vízimentőszállás

A zánkai szállás nem csak egy épületet jelent, hanem egy baráti társaságot. Ez nem túlzás, még akkor sem, ha megfordulnak a házban olyanok is, akik újak, vagy csak egy-két hetet szolgálnak a szezonban.

Ha a zánkai szállás nem volna, jó néhány vízimentővel kevesebbek lennénk: elképesztő ereje van annak, hogy együtt lakhatnak egész nyáron. A zánkaiak többsége ugyanis az egész szezont végig dolgozza. Mészáros Szabolcs, Nagy Szilvia, Barta Eszter, Lábadi Alex, Bátai Eszter, Virág Vivien, Hajabács Botond, Hajós Panna, Jacsó Blanka és Szabó Dóra mesélt arról, hogy miért kérik magukat minden évben ide.


Műszak után érkezem, szürkületkor, amikor már majdnem mindenki visszaérkezett a tóhoz közeli apartmanba. A kertben, egy fedett teraszon ülnek mindannyian. Ilyenkor jön össze az egész társaság, mert reggel változó időben indulnak, nem egyszerre nyitnak a strandok.

“Mindenki magának gondoskodik a vacsoráról, nagy közös főzés nincs, mert nincs elég nagy kondér meg főzőlap” - mondja az a srác, aki feszülten figyeli a tükörtojás alakulását a serpenyőben.

Zánkai szállásunkon 14 ágy van, de előfordul, hogy valaki csak egy-egy éjszakára ugrik be, ők matracokon szoktak aludni. Balatonudvaritól Révfülöpig szolgálnak az itt lakó vízimentőink, ekkora távolság még nem megterhelő műszak előtt és után. Van, aki biciklivel megy innen Révfülöpig, van, aki vonattal Udvariba. De létezik ennél hatékonyabb módszer is – mondja az egyik kolléga:

“Én stoppolok, mert vízimentő egyenruhában szinte azonnal felvesznek. Még Pestről is így jövök le szolgálatra.”


Ahhoz képest, hogy mennyien lakják, a zánkai szállás meglehetősen rendezett. A szállásfelelős azt mondja, számára is meglepő, hogy milyen ritkán kell szólni valakinek, hogy mosogasson el maga után, vagy ne hagyjon rendetlenséget a szobában. Komoly házirend nincs, automatikusan kialakult a rend, ami illeszkedik a munkájukhoz, ezt minden “újoncnak” meg kell tanulni.

“Összeszoktunk, néha vannak kisebb súrlódások, de a szabályokra nem nagyon kell figyelni, mert megtanultunk együtt élni.”

Ottjártamkor két frissen végzett kolléga is lakott a szálláson, alig egy hete érkeztek:

“Nagyon gyorsan befogadtak ide, nem éreztetik, hogy idősebbek és régebb óta dolgoznak itt.”

“Enélkül nem nyár a nyár”- mondja egyikük, aki eleitől fogva, vagyis 3 éve itt lakik. “Én nem tudom elképzelni úgy a nyarat, hogy otthon vagyok és semmit sem csinálok. Vagy mosogatok egy étterem hátsó helyiségében, ahelyett, hogy a Balatonparton töltöm az időmet.”

“Nem hiányzik a fesztiválozás, akinek meg igen, az oda kéri magát vízimentőnek, ahol fesztivál van” - válaszolják arra a megjegyzésemre, hogy más huszonévesek bulizással töltik a nyár akár jelentős részét.

“Az esték hogyan telnek?” - kérdezem.

“A szálláson nem lehet bulizni, hangoskodni, mert a szomszédok szólnak. Az esti program az szokott lenni, hogy lemegyünk röpizni, csocsózni, úszni, vízilabdázni vagy átmegyünk Akaliba mozizni.”


“Minden nap elmeséljük, hogy kivel mi történt, ez nagyon fontos mindannyiunknak szakmai szempontból.”

“És érzelmi szempontból is” – mondja halkan az egyik fiú. “Nekem történt haláleset a strandomon, illetve a strand utáni nyílt vízen, bajba kerültek egy vízibiciklin. Nagyon sokat segítettek a többiek, hogy fel tudjam ezt dolgozni. Már szolgálat alatt is jöttek a többiektől az együttérző üzenetek, hogy miben segíthetnek, mert hallották a rádión, hogy eltűnt személyt keresnek a mentőhajók. Hálás vagyok a többieknek ezért.”

“Idén tényleg nagyon sokat számított az, hogy ilyen családias hangulatba érkezünk munka után. Nehezebb volt az emberekkel kommunikálni a strandon. Amúgy is sokan zokon veszik, ha szólunk valamiért, nem értik, hogy mi csak azért figyelmeztetünk, hogy ne kerüljenek bajba. De idén, a sok korlátozás meg lezárás után, végre szerették volna elengedni magukat. Ám a strandokon ennek súlyos következménye lehet, és ezen a nyáron sokkal több dologért kellett szólni. Hát sokszor megkaptuk az emberektől a magunkért ezért.”

“Azért augusztusra változott a helyzet, én úgy láttam, hogy óvatosabbak. Szerintem a sok haláleset miatt, ami idén történt” - mondja a srác a tükörtojás mögül.


A zánkai régióba nehéz beosztást kapni, mert annyira összeszokott társaság lakik itt. "A törzstársaság 10 fő, mi egész nyáron itt vagyunk, már a szolgálatbeosztó is tudja, ide szeretnénk jönni, jeleznünk sem kell” - mondja a szállásfelelős. “Nem mindegy, hogy kihez jössz haza egy 10-11 órás, tűző napos munka után. Nagyon-nagyon sokat számít az a társaság, amelyik itt van. Ez az igazi vízimentős életérzés! Nekem az életem meghatározó része ez a pár hónap, amit évek óta itt töltök.”

“Én nem jönnék ide dolgozni, ha nem lenne-e ez a közös szállás” - mondja az egyik törzstag. Többen bólogatnak. “Nem dolgoznátok vízimentőként, ha nem lakhatnátok itt?” - kérdezem meglepetten.

“Én biztos nem.”

“Én sem, vagy maximum egy-két hetet. Hiszen így tulajdonképpen a barátaimmal töltöm a nyarat. Napközben dolgozom 11 órát, ha utána egyedül lennék, egy olyan szálláson, ahol nincs más, akkor az azt jelentené, hogy egyedül töltöm az egész nyarat. Azt melyik húszéves szeretné? "

A zánkai csapat egy része szezonon kívül is tartja a kapcsolatot, a Pécsett tanulók, illetve a budapesti egyetemisták is találkoznak. És már tavasszal írnak egymásnak, hogy ki mikor jön, az év eleji szintfelmérő vizsgára is próbálnak együtt érkezni. Egészen addig itt szeretnének lakni, amíg szabadok a nyaraik, amíg egyetemisták.

“Szerintem az a megoldás, hogy pedagógusnak megyünk, és akkor minden nyáron itt lehetünk” - hangzik fel a már szinte teljesen sötét terasz sarkából.