Interjú Mentőmellény Nagyköveteinkkel - Miseta Zoltán

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata 2021. júliusában számos ismert és elismert embert kért fel arra, hogy legyen “mentőmellény nagykövet”, segítsen a mentőmellény viselés népszerűsítésében. Köztük van Miseta Zoltán, a Balatonlelle-Karádi Általános Iskola igazgatója – vele beszélgetünk.

Miseta Zoltán, fotó: Besenyei Gergely

Zoltán, az iskolában beszéltek a gyerekekkel a vízbiztonságról?

Némileg szóba jön, leginkább a tó tisztelete. De azt gondolom, hogy ez alapvetően megvan a gyerekekben. Azok, akik itt élnek, tudják, micsoda nagy lehetőség egy ilyen csodálatos tó partján élni, és elméletben tisztában vannak azokkal a szabályokkal is, illetve azokkal a veszélyekkel, amelyeket a Balaton rejt számukra. A legtöbb balatoni ember például látott már hirtelen, a semmiből jött Balatoni vihart. De azt gondolom, hogy a vízhasználatról nem lehet eleget beszélni.

Aki a Balaton környékén él vagy nő fel, az azért szokta tudni, hogy mire kell vigyázni.

Igen, de ettől függetlenül sajnos előfordulnak tragédiák a helyiekkel is. A Balaton-parti ember, meg a Balaton-parti gyerek több időt tölt a vízben, aminek a következtében a veszély is megsokszorozódik. Épp ezért nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az iskolában a tanítványaink megtanulnak úszni.

Nyílt vízre is ki szokták vinni őket az oktatók úszni, vagy csak uszodában tanulnak?

Leginkább uszodában tanulnak, de akik komolyabban kezdenek el úszni, azokkal az úszóiskolák gyakran átússzák a Balatont. Lenyűgöző, hogy van olyan tanítványunk, aki már általános iskolásként is részt vesz ebben.

Milyen más vízi sportokat űznek az iskolások?

A vitorlázás sajnos egyre kevésbé a balatoni emberek sportja, hiszen ennek a költségeit egyre szűkebb réteg tudja megengedni magának. Ettől függetlenül elő-előfordul, hogy tanítványaink vitorlástáborokban sajátítják el ennek a csodálatos sportnak a fortélyait. A SUP-ozás, most kezd bejönni, ahogy a deszkák egyre elérhetőbbek. És fontos, hogy a Balaton nem csak nyáron, hanem télen is rejt lehetőségeket, ám ezekből sajnos egyre kevésbé tudják kivenni a részüket a gyerekek. Amikor én gyerek voltam, a Balaton mindig befagyott január elejére. Hát most örülünk, hogy ha öt télből egyszer lehet korcsolyázni a tavon.

Az iskolában milyen alkalmakkor fogalmazzák meg a gyerekek a tóhoz, a balatoni tájhoz való viszonyukat?

Rendszeresen előkerül történelemórán, helytörténeti órákon és más órákon is megjelenik ez a téma. Ezen kívül az iskolánk egyik nagy ékessége az, hogy karácsonykor tartunk irodalmi és rajzpályázatot, illetve technikai pályázatot, ahol kézműves dolgokat készítenek. Az irodalmiban jellemzően fogalmazást írnak, a rajzpályázatban természetesen valamilyen rajzot, festményt készítenek, és ezeknek nagyon gyakran van olyan témája, amelyik a szülőfölddel vagy magával a Balatonnal függ össze. Ilyenkor mindig nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a tanítványaink mennyire szépen meg tudják fogalmazni azt, mekkora szerencse számukra, hogy itt, a Balaton partján élhetnek. Persze mindenki elfogult a saját lakókörnyezetével és azzal kapcsolatban, ahol él, de azt gondolom, hogy ez egy igen nagy adomány, hogy a mi gyerekeink itt nőhetnek fel.

Miseta Zoltán, Zenthe Ferenc és Bánsági Éva a Mentőmellény Nagyköveteket bemutató sajtótájékoztatón, fotó: Besenyei Gergely

Te balatoni ember vagy?

Igen, bár az életem első tíz évében nem éltem közvetlenül a Balaton partján, hanem innen néhány kilométerre. De azért a tó egész életemben elkísért. A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának a munkáját azért tartom fontosnak, mert hiánypótló tevékenységet végeznek, a mi gyerekkorunkban csak szájhagyomány útján terjedt, hogy mire kell vigyázni. Fontos, hogy most szervezetten végzi valaki a prevenciós tevékenységet. Így azok is, akik idejönnek nyaralni, nagyobb eséllyel hallanak a veszélyekről.

Sokan irigylik az ott élőket.

Ezt nagyon gyakran halljuk, hogy “ti egész évben nyaraltok”, ami ebben a formában nem igaz, de az tény és való, hogy a vízpart, a Balaton, a tó nyújtotta örömökből sokkal jobban ki tudjuk venni a részünket. Számomra a Balatonnak a legjobb időszaka a május - akár már április közepétől-, a június közepéig, tehát az iskola befejezésig tartó időszak. Illetve az augusztus végétől szeptember végéig tartó hetek, amikor gyakran még lehet fürdeni is a Balatonban, és a víz ezer színben pompázik.

Neked sportolás szempontjából fontos a Balaton?

Nagyon. Én imádok mindenféle vízi sportot, és nagyon szeretek a tó körül kerékpározni. Van SUP-unk is, a gyerekeim is nagyon sportosak, úgyhogy kénytelenek vagyok hozzájuk csatlakozni, és ezeket a sportokat megismerni.

Így, hogy a Balatonnál nőttél fel, van rálátásod arra, hogy a mentőmellény viselés elterjedése hol tart. Ahhoz képest, amikor gyerek voltál, milyen fejlődést látsz?

Én azt látom sajnos, hogy Magyarországon kialakult egy olyan szemlélet, hogy mentőmellényt csak a gyengék viselnek. “Tudok én úszni, hát minek kéne nekem mentőmellény?” - mondják. És ennek következtében még akkor sem igazán használják az emberek, amikor kötelező lenne. Mindig csak akkor jut eszükbe, amikor történik egy tragédia, amit a mentőmellény használata könnyedén megelőzhetett volna.

Azért is tartom fontosnak ezt a kampányt, mert igenis fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy a mentőmellény viselése nem szégyen, hanem menő dolog. A legváratlanabb helyzetekben életet menthet, mert a Balaton nemcsak viharban, vagy speciális időjárási körülmények között jelent veszélyt, hanem amikor az ember csak halad szép lassan befelé, és egyszer csak beleugrik a vízbe, amiről azt hiszi, hogy a térdéig ér, és kiderül, hogy már a maráson túl jutott, ahol nagyon mély, és máris megtörtént a baj.

Szerintem nagyon hasznos eszköz ez, és sajnos nem eléggé használják sem a Balaton-parti emberek, sem az idelátogatók.