Interjú Szabó Nándor mentőtechnikus kollégánkkal

Szabó Nándor Budapest 20. kerületében, a Pesterzsébeti Mentőállomáson teljesít szolgálatot mentő technikusként, ami azt jelenti, hogy hol ápolóként, hol mentőgépkocsi vezetőként osztják be.

Mind a két munkakört egyformán szereti, de a vezetés nemcsak munkahelyi feladat, hanem hobbi is: a kismotortól a buszon át a kamionig az összes kategóriára szerzett jogosítványt. Ápolói feladatai közül a gyermekápolás a szívügye, erre a tudására szükségünk is van a Balatonon, ahol sok család nyaral. Interjú.

Szabó Nándor az Alfa sürgősségi mentőhajón

Nándi, hogyan vezetsz személyautót vagy motort magánemberként?

Mentőgépkocsit és személyautót is ugyanúgy vezetek, nem száguldozok. Mindig a szabályokat, a sebességhatárokat betartva közlekedek. Mentővel is inkább veszítek egy-két percet, de biztosan érjünk oda a címre. Ha minket baleset ér, kapásból minimum három egységet kell riasztani: egyet hozzánk, aki minket ellát, egyet ahhoz, akivel ütköztünk és egyet az eredeti címre, ahova mi indultunk. Egyre vadabbul vezetnek az emberek, nem éri meg kockáztatni.

Mentőkocsi vezetésénél mi a legfontosabb szempont?

A beteg állapotához kell igazítani a tempót. Az a cél, hogy minél előbb beérjünk a kórházba, de vannak olyan betegek, akiknél egy kis fékezés vagy egy kis gázadás is kritikus állapotváltozást okozhat. Ezért jóval előrébb kell néznem a forgalomban és gondolkodni, nehogy hirtelen kelljen fékezni. A kereszteződésnél általában beljebb próbálok közlekedni, hogy ha valaki befordul elénk, akkor ne kelljen akkorát fékezni. Ritka az az eset, amikor minden másodperc számít, és nagyon gyorsan oda kell érni.

Feladják a leckét azok az autósok, akik nem húzódnak le, amikor jövünk. Tudom, hogy van, aki leblokkol, ha megjelenik egy szirénázó mentőautó, az ő esetük kevésbé nehéz, mert egy álló autót gond nélkül kikerülök. Azokra a sofőrökre kell nagyon figyelni, akik nem állnak meg egy pillanatra sem, mert haladni akarnak, pedig tényleg nem kellene hosszan várakozniuk arra, hogy mi elmenjünk mellettük. Ők balesetveszélyesek lehetnek.

Betegellátás az Alfán

Hogyan kerültél az egészségügybe?

Harminc éves elmúltam, amikor elmentem a mentőápolói képzésre. Gyerekkori álmom volt, hogy szirénázó mentőautón dolgozzak, mégsem vágtam bele középiskola után.

Egyszer, amikor munkahelyet kellett váltanom, eldöntöttem, hogy nemcsak a munkahelyemet cserélem le, hanem a szakmámat, a hivatásomat is, végre azt fogom csinálni, amit igazán szeretnék. Körülbelül 12-14 évig íróasztal mellett dolgoztam - riportok, statisztikák, vezetői anyagok összekészítése volt a feladatom. Elegem lett az irodai munkából. A mentőápolói képzés alatt nagyon jó csapatokba kerültem a Mentőszolgálatnál és kórházakban is, azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem.

Gyermekintenzív osztályon is dolgozol ápolóként.

Ezt most átmenetileg felfüggesztettem, mert nem tudtam összehangolni a mentős beosztásommal. Azért végeztem el a csecsemő- és gyermekápolói képzést, mert azt vettem észre, hogy a mentésirányítás szeret gyerekekhez küldeni. Feltűnt nekik, hogy nem ijedek meg attól, hogy gyermeket kell ellátni. Vannak, akik kicsit tartanak ettől, mert a mentőápolói iskola leginkább a felnőttellátásra készít fel, hiszen a betegek zömében felnőttek. Mivel egyre gyakrabban küldtek gyerekekhez, fontosnak éreztem, hogy megtanuljam az ellátásukat. A suli elvégzése mellett rutint is akartam szerezni, úgyhogy kerestem egy helyet, ahol dolgozhatok a mentőzés mellett. A gyakorlatot egy sürgősségi gyerekosztályon végeztem, ahol azt ajánlották, próbáljam meg a gyermekintenzívet, mert ott sokat tanulhatok. Most épp keresem a megoldást arra, hogy újra mind a két helyen tudjak dolgozni.

Nem okozott gondot, hogy súlyos állapotú gyerekek vesznek körül?

Nem. Nem azzal foglalkoztam, hogy milyen rosszul vannak, hanem azzal, hogy én azért vagyok, hogy segítsek nekik. Arra fókuszálok, hogy hogyan lehet a rossz vagy akár életveszélyes állapotból kihozni valakit. Nem mondom, hogy érzelemmentesen élem meg ezeket a helyzeteket, vagy azt, ha nem sikerül újraéleszteni egy vízbe fulladt embert a Balatonon, de nincsenek álmatlan éjszakáim, mert úgy gondolom, mindent megteszünk az adott helyzetekben. Menni kell tovább a következő feladatra, a következő ellátásra, és ott is ugyanúgy ott kell lenni agyban és érzelmileg is. Talán ez annak köszönhető, hogy 30 éves korom felett lettem ápoló, érzelmileg már éretten érkeztem ebbe a szakmába. A helyén tudom kezelni a halált és azt, hogy a családtagoknak ez egy tragédia.

A teljes legénység összehangoltan, együtt dolgozik

Azon túl, hogy hajón vonulsz és nem mentőkocsin, miben más nálunk szolgálni, mint a Mentőszolgálatnál?

Itt egy nagyobb csapat dolgozik, és emiatt sokkal nagyobb hangsúly van a csapatmunkán. Sokszor nem mi vagyunk az első ellátók, mert általában a strandi vízimentő kezdi a mentési láncot. Ő értesíti a vízimentő Mentésirányítási Központot, akik riasztanak minket. Ekkor lép be a mentésbe a hajó személyzete.

A hajóvezetőnek nagy szerepe van abban, hogy hogyan közelítjük meg a bajbajutottat, hogyan biztosítja nekünk azt, hogy meg tudjuk kezdeni az ellátást. És ott vannak a hajón velünk a matrózok, akik nélkül nem tudnánk kikötni. Ők segítenek kiadni, kivinni a felszerelésünket, ha nem a mentőhajón látunk el valakit, hanem a parton vagy egy vitorláson. Ha vízbefulladásról van szó, általában nem is tudjuk megkezdeni az ellátást, mert először meg kell találni a bajbajutottat a vízben és felhozni - ezt is a matrózok csinálják. Csak a legvégén jövünk mi. Mindenki ugyanolyan fontos ebben a láncban, egyikünk sincs meg a másik nélkül.

A legutóbbi szolgálatomon riasztottak bennünket egy vitorláshoz, amin egy férfi beütötte a fejét, majd beesett a vízbe. Az tényleg nagy csapatmunka volt. Nemcsak mi vonultunk az esethez, mert egy másik mentőhajó, amin nem szolgál egészségügyi személyzet, közelebb volt. Ők értek oda hamarabb, átvették a beteget, megkezdték az újraélesztést. És hoztak egy nagyon jó döntést: miközben a matrózok felváltva végezték a folyamatos mellkaskompressziót, elindultak velünk szembe, hogy minél előbb találkozzunk, és mi már emelt szinten tudjuk folytatni az újraélesztést. Másodfokú viharjelzés volt, hullámzott a Balaton, nem tudtunk olyan gyorsan haladni, mint sima vízen, de közben már elő tudtunk készülni az ellátásra, mert a vízimentő rádión folyamatosan kaptuk az információkat a sérültről.

Aztán összetalálkoztunk és az emelt szintű ellátás közben kiindultunk a partra együtt, ahol már ott várt a Mentőszolgálat mentőkocsija. Sajnos nem tudtuk megmenteni. Az a fránya mentőmellény! Ha az rajta van, akkor valószínűleg csak egy fejsérülést szenvedett volna és néhány öltéssel megússza. Azt feltételezzük, hogy volt egy rövid eszméletvesztése, amikor beesett a vízbe, ezért süllyedt el. Ha lett volna rajta mellény, fent tartotta volna a vízen.

Az is gyakran megesik, hogy mellétek még mentőhelikoptert vagy mentőkocsit is küldenek a helyszínre. Ilyenkor hogyan változik meg az ellátás, annak hatására, hogy megérkezik egy másik, magasabb szintű egység?

Amikor mi megkezdjük az ellátást, én a mentőtiszt vagy a mentőorvos utasításait követem. Ha a mentőhajón nincs orvos, csak mentőtiszt, akkor a mentőhelikopter orvosa átveszi az irányítást. Amikor a mentőorvos megérkezik, a bemutatkozásnál elmondom, hogy mentőápoló vagyok, így az orvos tudja, hogy milyen utasítást adhat nekem, milyet a mentőtisztnek. Sokszor nem is kell mondania, hogy ez kinek szól, mert tudjuk, hogy az adott feladat kinek a feladatköre, és csináljuk. Tehát mindig együtt dolgozunk tovább.

Az ellátás után a mentőhelikopter szállítja kórházba a beteget

Előfordul, hogy 7-8 ember dolgozik egy beteg ellátásán.

Legutóbb, a pálkövei strandon volt egy sikeres újraélesztésünk. A strandi mentő megkezdte az ellátást, aztán mi megérkeztünk öten a hajóval. Ott olyan a strand, hogy a hajóvezető is ki tudott szállni segíteni, tehát máris hatan voltunk. Majd megérkezett egy mentőhelikopter két fővel, illetve még egy mentőkocsit is riasztottak két fővel, tehát kapásból tízen voltunk egy ellátottra.

Kell ennyi ember?

Sokszor igen. Például a beteg elszállításának előkészítéséhez, mert az sem mindig egyszerű, hogy hogyan visszük el a beteget a helikopterhez vagy a mentőgépkocsihoz. És a beteg szállításához sem mindig elegendő két-három ember. Tehát nem mindenki közvetlenül a betegen dolgozik, de mégis fontos feladatot végez.

Beszéljünk a jogosítványodról. Én még ilyet nem láttam, hogy minden sorban van valami. Mindenfajta gépjárművet vezethetsz, még kamiont is.

A teherautó jogsit szerettem volna megszerezni, mert úgy tűnik, előbb-utóbb a mentőautókra is teherautó jogosítvány kell majd, hiszen egyre nehezebbek lesznek a plusz felszerelések miatt. Gondoltam, ne akkor kelljen kapkodni, amikor bejön majd ez, hanem előre megcsinálom. Ezt annyira élveztem, hogy elkezdtem a buszvezetői tanfolyamot is. Amikor az a jogsi is meglett, már csak a nehéz pótkocsi, a kamion kategória hiányzott, hát megcsináltam azt is. És amikor kézhez kaptam a jogosítványomat, megláttam, hogy van egy “lyuk” a motor melletti sorban. Az olyan furán nézett ki, hogy letettem az ahhoz szükséges vizsgákat is.

Nem terveztem motort venni, tényleg azért csináltam, hogy ne legyen üres hely a jogsiban, de aztán a keresztfiam apjának hatására, még a jogosítvány megszerzése előtt lett motorom. Kismotorra már 14 évesen megszereztem a jogsit, robogóztam is sokat. Már a kismotor is szabadságérzést ad az autóhoz képest, de ezt a nagy motort különösen élvezem. Vigyázni kell vele - tény és való-, de nem annyira veszélyes, mint amilyennek tűnik.