Amikor a vízibiciklizés majdnem tragédiába fullad
Pár hete, a Balaton egyik északi parti strandjára érkezett a 22 éves Balázs a barátaival. Balázs az Alföldön él, nem először járt a Balatonnál, és arra számított, hogy szép emlékekkel tér haza idén is. Sajnos nem így lett, de szerencsésen megúszta azt a balesetet, amiből az egyik strandi vízimentő kollégánk mentette ki. Interjút készítettünk Balázzsal és az édesanyjával az esetről, mert mindenki számára fontos tanulságokat fogalmaznak meg. (A fiatal ember nevét személyes adatai védelmének érdekében megváltoztattuk.)
Balázs, meséld el, kérlek, mi történt veled, veletek strandolás közben.Vízibiciklit béreltünk az egyik strandon. Mielőtt ráültünk, bemosakodtam (megmostam a tarkóm, a mellkasom), és mondtam a többieknek, hogy kenjük is be magunkat naptejjel, anélkül el se induljunk. 10–15 percet vízibicikliztünk, 2 lány és 3 fiú. Kimentünk a bóján túl. Előző nap besétáltunk erre a részre a partról, kényelmesen leért a lábunk. Azt hittük, másnap is ugyanakkora lesz ott a víz.
Aztán az egyik fiú és az egyik lány elkezdett beugrálni, becsúszni a vízibicikliről. Majd a másik fiú, aki nem nagyon tud úszni, ő is becsúszott óvatosan, de ott maradt a vízibicikli mellett. Mondták, hogy leér a lábuk. Nekem nem kellett több, beugrottam. Gyerekkoromban megtanultam úszni, ráadásul 185 centi vagyok, fel sem merült bennem, hogy ne érne le a lábam.
Beérkeztem a vízbe, és pár másodperc után elkezdtem lesüllyedni, vagyis nem ért le a lábam. Elrúgtam magam a meder aljáról, és amikor feljöttem, mondtam a többieknek, hogy ebből baj lesz. Nagyon bepánikoltam. Az egyik haverom egyből odaúszott hozzám, és próbált segíteni, hogy ne merüljek el. Mondta, hogy ne ijedjek meg, segít fenntartani, de akkor már ő is kapkodta a levegőt. Egyszer véletlenül lenyomtam a víz alá, ahogy kapaszkodtam. Az egyik lány elkezdett a vízimentőnek integetni ki a partra, hogy baj van.
A vízibicikli hol volt? Nem tekertek vele oda, hogy bele tudj kapaszkodni?
Egy lány maradt a biciklin, ő is pánikba esett, sírt és remegett, nem tudott reagálni. Aztán egyszer csak odaért egy fiatal vízimentő lány egy csónakkal, és bedobta nekem azt a kerek eszközt.
A mentőgyűrűt. Egy úgynevezett vízimentő katamaránon evezett be hozzád.
Igen, a mentőgyűrűvel húzott ki arra a katamaránra. A többiek pedig visszamásztak a vízibiciklire, mondta nekik a vízimentő, hogy menjenek ki a partra. Mikor kiértünk, átadott egy másik, idősebb vízimentőnek. Ő is kikérdezett. Mondtam, hogy nagyon megijedtem, fáj a mellkasom, szédülök, a szemem is fáj és sok vizet nyeltem. A barátaimat is kikérdezte, de ők mondták, hogy rendben vannak.
Közben odahívták a strandon dolgozó egészségügyis férfit, aki elvitt a vizsgálószobába. Nagyon alaposan megvizsgált. Megnézte a pulzusomat a jobb kezemnél és a balkezemnél is, vizsgálta a szemmozgásomat. És amikor benyilalt a mellkasom, azt mondta, hogy hív mentőt. Bevittek a kórházba, ott is megvizsgáltak, majd mondták, hogy elmehetek, minden rendben van.
Szoktál természetes vizekben fürdeni?
Nem. Legtöbbször strandon, uszodában, leginkább fedett helyen.
Tehát olyan helyeken, ahol meg tudsz kapaszkodni a medence szélén, ha elfáradtál vagy mély a víz. És látod is, hogy mi van a víz alatt, hiszen átlátszó a víz.
Igen, és szerintem ezért is pánikoltam be, mert nem láttam, mi van alattam. De persze a fő ok az volt, hogy nem ért le a lábam. A pánikhoz az is hozzájárulhatott, hogy kamaszkoromban volt epilepsziám. Ezt kinőttem, viszont nagy ijedtség hatására lehet rohama az embernek. Az is bennem volt, hogy mi lesz, ha most ez a helyzet visszahozza a betegséget.
Onnantól, hogy kihúzott a kolléga a mentőkatamaránra, már biztonságban érezted magad?
Igen, nagyon kedves volt a vízimentő lány, örök hálám neki! Miközben evezett ki velem, folyamatosan beszéltetett. Olyasmiket kérdezett, hogy milyen volt a napom, mik a terveink a nyaralásra, hol voltunk aznap. Azt is elmondta, hogy ez még csak a harmadik vagy negyedik munkanapja, frissen végzett vízimentő.
Milyen tanácsot adnál annak, aki elindul vízibiciklizni?
Azt, hogy soha ne vagánykodjon! Hiába tud úszni, hiába vannak ott a haverok, mindig legyen esze. Mindig gondolkozzon azon, hogy mi van, ha megtörténik a baj. És mindig nagyon körültekintően mérje fel a terepet, ne látatlanban ugorjon a vízbe, mint én. Mielőtt beugrik, nézze meg, hogy milyen mély a víz, óvatosan ereszkedjen be a vízibiciklibe kapaszkodva. És ne a barátainak higgyen. Ő saját maga nézze meg, hogy hogy érzi, be tudja-e vállalni vagy sem. Bennem az volt, hogy tudok úszni, meg vagánykodni is szerettem volna. Butaság volt.
Te hobbi szinten sportolsz is. Ez akár túlzott önbizalmat is adhat a vízben. Attól, hogy valakinek jó a mozgása, izmos, még lehet veszélyes a víz.
Egyértelműen így van. És ha vízibiciklit bérel az ember, nem szégyen mentőmellényt kérni, mert az az életedet is megmentheti. Ha bárki olvassa ezt, annak azt tudom mondani, hogy ne erőltesse, ha valami nem megy. Ne legyen ciki, ha nem vállal be valamit, ne a többieket nézze, hanem mindig magát mérje fel. Röviden: inkább a biztonság, mint a hülyeség.
Most már az édesanyádat kérdezem: mit lehet mondani egy ekkora “gyereknek”, fiatal felnőttnek, amikor elmegy nyaralni?
Én figyelmeztettem, mielőtt elindult, mert látom a híradókat, hogy hány ember süllyed el, mennyit lehet kimenteni és hányan fulladnak meg. Én azzal engedtem el, hogy “ne légy hülye”! Úgy küldtem el, hogy felhevült testtel nem ugrálunk be a vízbe - ezt tudta is, meg is mosakodott, mielőtt belement a vízbe. Azt is mondtam, hogy még bohóckodásból sem ugratjuk a másikat, mert egy pánik borzalmas, hogy mire képes - amit a fiam esete is mutat. Én azt gondolom, hogy nem vagány, ha valaki vagány a mély vízben. Nem kell belemenni mindenféle hülyeségbe, csak azért, mert a haverok bíztatnak, ez a legveszélyesebb.
A szülőknek pedig azt tanácsolom, hogy magyarázzák el mélyebben a gyereküknek, hogy mit miért nem szabad a vízben csinálni, nem elég egyetlen mondatban elintézni.
Az eset egyik legfontosabb tanulsága – ahogyan Balázs is megfogalmazta –, hogy ismeretlen vízbe nem szabad beugrani. Ugrálás előtt be kell menni a vízbe és meg kell vizsgálni, hogy milyen mély. És azt is, hogy az a mélység komfortos és biztonságos-e számunkra, illetve van-e esetleg valamilyen balesetet okozó tárgy a vízben. Ezt minden esetben meg kell tenni, akkor is, ha ismeri az ember az adott strandot, hiszen a meder és a vízszint naponta változhat.
Örülünk, hogy tudtunk Balázsnak és barátainak segíteni. Gratulálunk kollégáinknak, Borinak és Hannának a bajbajutott megmentéséért, és köszönjük a strandon szolgáló egészségügyis kolléga hozzájárulását is.
- 2026-08-18 - Amikor a vízibiciklizés majdnem tragédiába fullad
- 2026-07-27 - A szél veszélyei a vízen
- 2026-07-22 - Strandszabályok - Csobbanj biztonságosan!
- 2026-07-17 - Nagy segítséget kaptunk a kánikulában!
- 2026-07-17 - Az aszály fokozza a balesetveszélyt a vizeken
- 2026-07-16 - Telekom és a Vízimentők összefognak a biztonságos balatoni nyaralásért
- 2026-07-09 - Nem mentem bele a korrupcióba
- 2026-07-02 - Gondtalan nyaralás krónikus betegséggel – Mire figyeljünk a nyári hőségben?
- 2026-07-01 - Jamrik Péter HTE életműdíjat kapott
- 2026-06-30 - A rendkívüli melegről
- 2026-06-20 - Kétnapos szakmai gyakorlás a Balatonon a biztonságosabb betegellátásért
- 2026-06-19 - Egy igazán fontos és számunkra nagyon értékes elismerésről
- 2026-06-10 - Elrajtolt a Keszthely Triathlon – Idén is mi biztosítjuk az úszószámokat!
- 2026-06-01 - Hatalmas siker volt a keszthelyi Gyereknap!
- 2026-05-16 - VMSZ - Közgyűlési meghívó
- 2026-03-30 - "Az átlagembernél több tenni akarás van bennünk másokért"
- 2026-03-14 - 6. Téli Balaton-átúszás Tihanynál – extrém kihívás a hideg víz szerelmeseinek
- 2026-03-11 - Így rendelkezhet adója 1%-áról Egyesületünk javára!
- 2026-02-23 - Köszönjük a támogatást a BAHART-nak!
- 2026-02-12 - Amikor a szív hirtelen megáll, minden másodperc számít










































